Elhunyt Dragonits Tamás

Dragonits Tamás 1924. november 13-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Szent Benedek Gimnáziumban végezte, majd 1942-ben kezdte meg építészmérnöki tanulmányait a Műegyetemen. A második világháború alatt – az úgynevezett dániás építészek egyikeként – kényszerült külföldre: Dánián keresztül Svédországba jutott, ahol előbb mezőgazdasági munkát vállalt, majd egy építészirodában dolgozott. A skandináv építészeti és szakmai tapasztalatok későbbi pályáját alapvetően meghatározták –írja az Építészfórum.

1947-ben tért haza Magyarországra, diplomáját 1948-ban szerezte meg. Pályáját a Fővárosi Tervező Irodában kezdte, ahol kezdetben háborús károkat szenvedett épületek, később műemlékek helyreállításán dolgozott. Az 1950-es évek elejétől a KÖZTI munkatársa volt, majd 1958-tól egészen 1984-ig a VÁTI osztályvezetőjeként és irodavezetőjeként tevékenykedett.

Életművének egyik legfontosabb fejezete a Budai Várnegyed helyreállításához kötődik: fiatal tervezőként negyvenhárom, súlyosan sérült épület újjáépítésében vett részt. Emellett számos kiemelkedő műemlék – köztük az egervári, siklósi és sárvári várkastély, valamint az esztergomi bazilika – helyreállításában működött közre, de templomok liturgikus tereinek tervezése és városrendezési feladatok is szerepeltek munkái között.

1967 és 1998 között a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának tagja volt, az ICOMOS alapító tagjaként pedig a nemzetközi műemlékvédelemben is aktív szerepet vállalt. 1988-ban a göteborgi Chalmers Műszaki Egyetem díszdoktorává avatták.

Több évtizedes munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták, köztük az Ybl Miklós-díjjal, a Budapestért díjjal, a Forster Gyula-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével.

Nyitókép: MÉM-MDK