Életművének egyik legfontosabb fejezete a Budai Várnegyed helyreállításához kötődik: fiatal tervezőként negyvenhárom, súlyosan sérült épület újjáépítésében vett részt. Emellett számos kiemelkedő műemlék – köztük az egervári, siklósi és sárvári várkastély, valamint az esztergomi bazilika – helyreállításában működött közre, de templomok liturgikus tereinek tervezése és városrendezési feladatok is szerepeltek munkái között.
1967 és 1998 között a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának tagja volt, az ICOMOS alapító tagjaként pedig a nemzetközi műemlékvédelemben is aktív szerepet vállalt. 1988-ban a göteborgi Chalmers Műszaki Egyetem díszdoktorává avatták.
Több évtizedes munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták, köztük az Ybl Miklós-díjjal, a Budapestért díjjal, a Forster Gyula-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével.