Magyar alkotás ihlette a németek új második világháborús filmjét

Vannak olyan rendezők, akik egyszer képesek igazán nagyot szakítani, aztán vagy nyom nélkül eltűnnek, vagy inkább ne firtassuk, miket is csináltak előtte vagy utána. A német Dennis Gansel az utóbbiak közé tartozik, és szerencsére elvileg jó egészségnek örvend, szóval nem egy lezárt életműről beszélhetünk, de bár szorgalmas alkotó, eddig csak egyetlen alkalommal álltak számára igazán össze a csillagok.

A 2008-as A hullám olyan nézőkhöz is képes volt eljutni az izgalmas felvetése miatt, akik messziről elkerülik az európai filmeket. A sztoriban egy középiskolai tanár a diákjaival különös kísérletbe kezd: közösen lemodellezik egy autokrácia működését. Majd a diri legnagyobb döbbenetére arra lesz figyelmes, hogy a tanulók egy része a szerep eljátszása közben benácul. 

Gansel korábban olyan alkotással gazdagította, vagyis pontosabban szegényítette a filmtörténetet, mint a Csajok a csúcson, majd az említett dráma után Hollywoodban is kipróbálta magát, hogy készítsen egy Jason Statham pályáján is tucatdarabnak számító produkciót (A mestergyilkos: Feltámadás). Most azonban azt gondolhatta, ha közel húsz éve a sikerének titka a szélsőjobbos eszmék ábrázolásában rejlett, ideje visszatérni a témához, így A Tigrissel egyenesen a második világháborúba kanyarodott vissza. 

A cselekmény annak is a vége felé játszódik, amikor is egy német tank legénysége különleges küldetést kap: el kell jutniuk a keleti frontvonal mögé, hogy hazahozzanak onnan egy parancsnokot, aki talán áruló lett, mindenesetre a beszámolók szerint igencsak furcsán viselkedik. 

Remekművekből nem szégyen lopni, ahogyan a mondás tartja, Dennis Gansel pedig mintha csak egy svédasztalról válogatna, úgy kölcsönöz elemeket különböző klasszikusokból. Az egy menetelő koporsóra emlékeztető tankban játszódó jelenetekben megpróbálja megragadni A tengeralattjáró klausztrofób légkörét, és néhány pillanatban sikerül is neki. Az alaptörténetből pedig világos lehet, hogy az Apokalipszis most a fő ihletforrás, el is kapja néha annak hangulatát, ahogyan a tisztek egyre mélyebbre merészkednek azon a területen, ahonnan a honfitársaik inkább szedik a lábukat. 

 ráadásul a szereplők között nincs egy Martin Sheen kaliberű színész, illetve a célállomáson sem egy Marlon Brando várja őket.

És egészen biztos vagyok benne, hogy Dennis Ganselre nagy hatást gyakorolt a méltatlanul kevesebbet emlegetett magyar háborús film, a Természetes fény is, amelyet Berlinben Ezüst Medvével díjaztak 2021-ben, szóval minden esély megvan rá, hogy látta. Nagy Dénes művének különlegessége abban rejlett, hogy kicsit Nemes Jeles László stílusát idézve, folyamatosan a központi karakterre fókuszálva ábrázolta az eseményeket, ezáltal végtelenül szuggesztív hatást keltve. A Tigris ugyan öt szereplővel, de hasonló emberközeli megközelítésre törekszik, csak kevésbé sikerül elérnie. És szintén visszaköszön az ugyancsak a keleti fronton játszódó magyar filmnek az a jelenete, amelyben a partizánra vadászó németek a vérszomjukat úgy élik ki, hogy a civileket pajtákba zárják, majd rájuk gyújtják azokat – még a két azonos szegmens fényelése is hasonló.

Mindemellett egyéb műfajú alkotásokból is kölcsönzött elemeket, de ezekre nem térek ki, mert elspoilereznék egy fontos csavart. Legyen elég annyi, hogy ugyan nagyon próbálja meglepni a nézőt, de miként egy fórumban egy hozzászóló kevésbé kulturáltan fogalmazva megjegyezte, 

Viszont szerencsére nem csupán a fináléra fut ki a film, az addig tartó út is érdekes. És bár a rendező képtelen megközelíteni a felsorolt klasszisokat, azért manapság igencsak hiánycikknek számítanak a második világháborús filmek, ezt az űrt pedig, ha hellyel-közzel is, de betölti. 

A Tigris - német háborús filmdráma. Elérhető a Prime Video kínálatában.