„Életem legszebb négy napja volt” – A nyugdíj-megtakarításukat áldozták fel, hogy megmentsék a nemzet kincseit

„Itt ül mellettünk egy házaspár, amelynek mindkét tagja a tudománynak szentelte az életét, és most jelentős összegért előre megfontolt szándékkal megvásároltak egy jelentős magángyűjteményt, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának és könyvtárának születésnapi ajándékul adják. Ebben a nemes gesztusban pedig sokkal többet kell látnunk puszta jótékonyságnál. Meg kell éreznünk benne Széchenyi és társai az egyéni boldogulást a közjó szolgálatába állító erkölcsi örökségét, még nagyobb távlatban pedig azt az Akadémia és a nemzet közötti különleges kapcsolatot, amelynek nyomai szerencsére még ma is tetten érhetők” – e szavakkal köszöntötte Freund Tamás Rozsondai Marianne-t és Rozsondai Bélát.

Abból a valóban kivételes alkalomból, hogy a nemzetközi hírű könyvtörténész és művelődés- történész házaspár az intézménynek adományozott egy 64 kötetből álló, kivételes értékű ősnyomtatvány-gyűjteményt, olyan elődökhöz csatlakozva ezzel, mint Teleki József vagy Vigyázó Sándor. 

„Jószágomnak egy évi jövedelme” 

A Magyar Tudományos Akadémia és könyvtárának – utóbbi teljes nevén Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ – története ugyanis a kezdetek óta összefonódik a mecénások, tudósok és gyűjtők nagylelkűségével. Ők mindannyian a gróf Széchenyi István lovaskapitány kijelölte utat követték, aki a jól ismert történet szerint éppen kétszáz esztendeje, 1825. november 3-án, az országgyűlés alsótáblai ülésén e mondatok kíséretében ajánlotta fel birtokai egyéves jövedelmét – mintegy hatvanezer forintot – a Magyar Tudós Társaság megalapítása céljából: „Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá.”