A forradalomról mindenkinek eszébe jut a kétszázezres emigráció, de arról ritkábban beszélünk, hogy a tömeges száműzés és belső emigráció még a hetvenes évek végén is éreztette a hatását. Nizalowski Attila írása.
A hónap elején elhunyt Dobai Péter író egyszer egy interjúban különös dolgot említett, melynek mára az emléke is eltűnt. Arról beszélt, hogy az 1956-os forradalom idején még gyermek volt, politikai jelentőségét később fogta fel, azonban érezte, hogy valami rendkívüli történik körülötte. A forradalom leverése után ugyanis több új tanár érkezett az egyetemről gimnáziumába, a zuglói Szent Istvánba,
ahová az elcsapott, megalázott emberek új világot hoztak.
Ezt is ajánljuk a témában
Meghalt Dobai Péter költő, író, esszéista, dramaturg, filmrendező. Isten nyugosztalja. A huszadik század magyar prózairodalmának meghatározó alakja volt, jómagam legalábbis mindig annak tartottam és tartom most is. Győrffy Ákos írása.
A héten közzétettek egy régi újságfotót a Bihari út 8. szám alatti épületekről. A közösségi poszthoz alig érkezett hozzászólás. Úgy tűnik, erre sem emlékszünk, pedig ez volt Pest leghírhedtebb nyomorfészke, együtt a szintén kőbányai Hős utcával és a ferencvárosi, Illatos úti Dzsumbujjal. A telep Horthy idején épült, kétszáz lakásában ezer ember élt. Megszámlálhatatlanul sok véres verekedés, gyilkosság és öngyilkosság közepette, míg le nem bontották 1990 után.
A képen nem látszott, de a teleppel srégen szemben állt egy általános iskola. Olyanok tanítottak itt, mint Cseh Tamás vagy József Attila unokahúga, Makai Zsuzsa. Akivel együtt vacsorázott a költő azon az utolsó estén Szárszón, dalt énekelt neki, mielőtt kiment sétálni és elszívni egy cigit. Sosem említik, hogy a Makai családot Rákosiék meghurcolták. A néhai Makai Ödön lemenőit eleve burzsoának minősítették, Zsuzsát és férjét álnok külföldi kémnek. Andrássy út 60., kitelepítés, segédmunka. Ha később jött is a kegyelem, Zsuzsa már nem lehetett színésznő, így lett irodalomtanár.
Hangulatos adalék, hogy Cseh iskolai freskóit rég levakarták, és az iskola ma egy ÁVH-s nevét viseli.
A teleptől pár lépésnyire, az Ecseri úti templomban nyugszik Tihanyi Károly, a László-gimnázium irodalomtanára. 1956-ban fegyverrel harcolt, lövés érte, egyik karja megbénult. Kőbányára száműzték az egyetemről, ott is maradt élete végéig. Egyik megalapítója volt a dolgozók esti tagozatos képzésének, sőt, a börtöniskolának a Gyűjtőben. Piarista papnak készült, Sík Sándor tanítványa volt, akárcsak Radnóti Miklós. Azonban fiatalon szerelembe esett, így került a civil pályára,
s lett a megtestesítője a Klebelsberg Kuno és Magyary Zoltán fémjelezte (részben neonacionalista, legitimista) oktatáspolitikának, mely már a húszas években célul tűzte a magyar nép szellemi felemelését.
Nem tudni, Tihanyi tanította-e Hofi Gézát a Lászlóban. Az viszont biztos, hogy nála őszintébb, szókimondóbb, humorosabb ember nem élt e hazában. Minden jóért Istent dicsérte, amikor a nevet is tilos volt kimondani, és minden rosszért a szovjeteket (és az anyósát), még Shakespeare-be is belecsempészte ezeket. A félreértések elkerüléséért, itt most Tihanyiról volt szó.
Hogy teljesebb legyen a kép, említeni kell Almási Miklós filozófust, akadémikust. A kőbányai Maglódi úti városiházban nevelkedett, Lukács György aspiránsa volt, majd 1958-ban a Petőfi-gimnáziumba száműzték. A ház melletti iskolában pedig, ahol szintén tanult Hofi, és bizonnyal Almási is, Kávay Zoltán evezős tanított, az 1956-os melbourne-i olimpia hőse, Magyarország örökös bajnoka. A Piedone-szerű figura a mellőzöttségét, szembenállását azzal fejezte ki, hogy a tornaórákat a nemecseki időket idéző hacukában tartotta. Kézzel varrt bőrcipőben, hófehér ingben és fekete nyakkendőben, hózentrógerral szerelt, élére vasalt pantallóban.
Tanítványai szerint istenáldotta jóember volt.
A tömeges száműzés és belső emigráció még a hetvenes évek végén is éreztette a hatását. S hálával vegyült, mert a gyerekek is érezték, hogy páratlan értéket kaptak. Róluk is szólni kell. A Bihari út jellegzetes figurája, Sárga Lacika az egyik első volt, aki felvállalta transzvesztita mivoltát. Állt esténként a Bihari út sarkán a földig érő, kordbársony, női kabátjában, és két forintért (akkori nevén, bélásért) bárkinek elénekelte kapahangján az új Neoton-slágert. A Maglódi út fénye Trombitás Lali volt, aki másfajta üzleti modellt követett. Nyárestéken, üveg sörért, az Il silenziót trombitálta el értő közönségének. Hangszere persze nem volt, a rezet a tenyere és az összecsücsörített szája pótolta. Ez volt az a közeg úgy általában, ahol a tanároknak fel kellett ismerniük, hogy kiből faraghatnak embert.
A forradalomról mindenkinek eszébe jut a kétszázezres emigráció, mégis ritkán gondoljuk át, hogy mit okozott. Orbán Viktornak van igaza, hogy Magyarországnak már nem szabadna léteznie, olyan emberveszteség érte a huszadik században.
Egyik emigráns hősünk Würtzler Arisztid hárfás. Leonard Bernstein fedezte fel, kimentve őt a fizikai munkából. Nemcsak professzor, előadóművész, a máig legjelentősebb hárfás kamarazenekar, a New York Harp Ensemble megalapítója volt (darabot írt, vagy átiratot engedett neki Ligeti, Hovhaness, Kodály), de az első amerikai hárfakongresszust is ő szervezte. Néhány éve felborították Würtzler sírját a Nemzeti Sírkertben, jelezve, hogy lejárt a megváltási idő. Akkor sikerült megmenteni a nyughelyét, úgynevezett B típusú védettséget kapott. Most nem tudni, hogy mi a helyzet, mivel Illetékes Osztályvezető Úr egyszerű halandó levelére, telefonjára nem válaszol, és a markológépek járják, tarolják a parcellákat.
Würtzler idén száz éve született, ám senki sem emlékezett meg róla. Pedig az élete több minden miatt is tanulságos. Először is, kezelhetetlen gyerek lehetett (ahogy felnőttkorában is az volt), mert híres zenész apja előbb Aszódra, majd a zuglói kertészeti technikumba adta tanulni. Csoda, hogy mégis felvették az ötvenes évek Zeneakadémiájára.
Azaz nemcsak a tanárok, de néha a gyerekek is száműzetésbe kerültek nálunk.
Másodszor, hárfaegyüttesét, mellyel ötször szerepeltek a Fehér Házban, valójában nem saját ötletből alapította. Segítségére volt az elfeledett Halász László karmester, a New York City Opera alapítója, az egydolláros népopera feltalálója. Halász az egyik korábbi emigráció tagja volt. Mely évtizedenként bővülő körnek (Reiner Frigyes, Dohnányi Ernő, Kilényi Endre, Zathureczky Ede stb.) elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy Kodály Zoltán, a Trianon után írt Psalmus Hungaricus, majd a Háry János ismertté vált az USA-ban, illetve, hogy a kontinensnyi ország megismerte az apró haza zenéjét.
Mindezt kortól, vallástól függetlenül tették kulturális gyökereikért és egymásért.
Harmadszor arról, hogy miért is alakult ez így az emigrációban. Würtzler apja korán elárvult. Anyja azonban kis boltot nyitott, és a Deák téri evangélikus gimnáziumban taníttatta a fiát. Amely a híres Fasori Gimnázium elődjeként annyi híres tudóssá, művésszé lett gyermek alma matere volt. Ehhez persze társadalmi segélyre, és szülői igényre is szükség volt. Würtzler Béla hegedűs és zeneszerző lett, továbbá a világhíres Ganz igazgatója. Sosem felejtette el, hogy honnan indult. Sportegyesületet, dalkört, nyári táborozást szervezett a dolgozóinak, 1936-ban zenekari koncertet adott 3000 munkásnak a Ganz kőbányai üzemcsarnokában. Ezt az örökséget vitte tovább Arisztid.
Egyszer valaki számba vette, hogy miért lett annyi magyar Nobel-díjas.
Fő okként a Budapest spiritet jelölte meg, Budapest szellemét, az oktatást.
Ami ezek szerint nem Klebelsberggel kezdődött, csak folytatódott, sőt 1956 után is, és nemcsak elhivatott, felkészült tanárokat jelentett, de tudásra, sikerre szomjazó tömeget is. Hogy hol tartunk most, azt a tizenéves tanítványok zászlaja alatt menetelő, már-már együgyű pedagógusok százai jelzik.
A nagy ellenzékiség, a „semmi sem jó és minden rossz”, a „semmivel sem tartozom magamnak és a világnak, de minden jár” világszemlélete.
A világhírű Reményi Mária Judit neve ismeretlen nálunk. Sosem írták le a hazai sajtóban, senki olvasó ne hibáztassa ezért magát. Dánia legészakibb pontján született 1945 decemberében, a félezer lakosú, tengerparti Tverstedben. Apja, Reményi Ede (Edward Remenyi) honvéd volt, talán diplomataként kerültek oda. A háború után hazatértek, és Mária nálunk nevelkedett 11 éves koráig. 56-ban emigráltak, és a kaliforniai El Cerrito városkában telepedtek le, a San Francisco-öbölnél.
Mária éles eszű fiatal lehetett, ugyanis asztrofizikát és kozmológiát hallgatott a közeli Berkeley-n, mellette adatelemzőként és számítógép-programozóként dolgozott a Lawrence Radiation Laboratoryban. A hely ekkortájt a fizikatudomány egyik központja volt. Pár évvel korábban itt fedezték fel az antiprotont, melyért két munkatárs Nobel-díjat kapott. 1966-ban Mária élete fordulatot vett. Barátnője javaslatára jelentkezett egy szépségversenyre, és ő lett Miss California, majd ugyanebben az évben Miss USA.
Azaz 250 millió amerikai közül egy magyart találtak a legszebbnek, aki ráadásul fizikus volt, és 3-4 nyelven beszélt.
A kötelmei miatt ekkor felhagyott a tudománnyal, és számos magazinban, reklámban szerepelt, sőt néhány mozi- és tévéfilmben is, majd reggeli rádióműsort vezetett. Több magyar bálon is részt vett, Floridában például Wass Alberttel együtt a forradalom tizedik évfordulóján. 1971-ben megint váltott. Ingatlanügynök lett, és férjhez ment. Sármos, öregen is jóképű férje majd húsz évvel volt idősebb nála. Síoktató volt, ezért a csendes New York-i Lake Placidben telepedtek le. Innentől szinte semmi hír Máriáról. Ha igaz, akkor négy gyermekük született, és ma is él.
Tényleg elgondolkoztató, hogy hová jutottunk. Mária bármely nőnek a példaképe lehetne, akár a tudományban, akár a szórakoztatóiparban, akár a családban akarja kiteljesíteni magát, s mégsem ismerjük, sosem hallottunk róla.
Nyitókép: Lyukas zászlóval vonul a tömeg a Margit hídon át a Bem-szoborhoz. (Bojár Sándor/MTI)
A „munkás-paraszt kormány” épp oly kegyetlen volt velük, mint a népköztársaság munkásembereivel. Petri Lukács Ádám írása.
Már nyolcvan év körül vannak azok, akik gyerekként átélték 1956-ot. Hogyan vészelték át a forradalmat, mire emlékeznek, és miként hatott ez későbbi életükre? Egy budai és egy miskolci asszony idézi fel emlékeit.
Több olyan '56-os hazafi is a színpadról üdvözölte a megemlékezőket, aki aktív résztvevője volt a forradalom és szabadságharc eseményeinek.
Nem hiszem, hogy haragudnunk kellene Sikorskira. Nagyjából így beszél minden politikus a történelem kezdete óta.
Gyorsan megcáfolták Rónai Sándor alaptalan vádjait.
A Ferencváros veretlen az alapszakaszban.
Deák Dániel szerint a vége mindig ugyanaz: az aktuális messiással együtt elbuknak.
A Ferencváros különvonatát nem engedték át a határon, így nagyjából félezer magyar szurkoló maradt le a mérkőzésről.
