Magyarnak született, csehszlovákként harcolt a nácik ellen, mégis franciaként emlékeznek rá – a komáromi festőzseni, akit majdnem elfeledett a világ

Egy rejtélyes magyar festő Párizsban – e címmel nyílt meg a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrumban a százhúsz éve született Szóbel Géza életművét fókuszba helyező kiállítás, az intézmény és a Kálmán Makláry Fine Arts együttműködésében. A tárlatra Makláry Kálmán 19 festményt kölcsönzött a magángyűjteményéből, azzal a közös céllal, hogy a komáromi gyökerű, ám a XX. század kataklizmái közepette Franciaországban új otthonra talált festőzseni neve az eddigieknél nagyobb hangsúllyal jelenjen meg az itthoni köztudatban. Nem csupán azért, mert ahogyan egy 1932-es francia szakíró megjegyezte, 

Hanem mert Szóbel Géza sorsa egyben tükre is sok más magyar művészének, akik a hazájukat örökre hátrahagyni kényszerültek, ám a rengeteg nehézség ellenére is képesek voltak kvalitásos életművet létrehozni – nemzetközi térben.

„Szóbel Géza zsidó családban jött világra az akkor még az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Komáromban, ám amikor a várost Trianon után feldarabolták, egyik napról a másikra csehszlovák állampolgár lett. A tanulmányai során mégis eljutott előbb Budapestre, majd többek között Bécsbe, Berlinbe és Prágába. Az 1920-as évek végén már Párizsban dolgozott, ahol 1934-ben telepedett le. A háború kitöréséig szinte töretlenül ívelt felfelé a pályája, a legfontosabb francia művészekkel tartotta a kapcsolatot, rengeteg egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek a munkái. Erősen hatott rá a szürrealizmus és a főként emigráns művészekből álló laza csoportosulás, az École de Paris alkotói közössége. Közben kialakította saját, egyedi lazúrtechnikáját, amely az olajfestészet egy megújított formája: a felületre nagyon vékony rétegekben egymásra hordta az olajfestéket, belső tűzzel telítve meg az absztraktan geometrizáló formavilágában modern, a több évszázados hagyomány újraértelmezése révén viszont a múlt örökségét is szintetizáló festményeit” – vázolja fel Szóbel Géza pályájának első nagy szakaszát a szentendrei kiállítás kurátora, Szabó Noémi művészettörténész.

Mivel Szóbel hivatalosan csehszlovák volt, 1939 márciusában, az ország német megszállásakor csatlakozott az ellenálláshoz. Franciaország villámgyors katonai összeomlása után a csehszlovák katonák és pilóták Nagy-Britanniába menekültek, hogy onnan folytassák tovább a harcot a tengelyhatalmak ellen. Köztük volt a festő is, aki 1940-től 1944-ig, Párizs felszabadulásáig Londonban teljesített katonai szolgálatot. 

A harctéren látottakat és a háború széles társadalmi rétegekre gyakorolt hatásait rajzokon örökítette meg, ekkor keletkezett nagy rajzciklusa már kevésbé az avantgárd jegyeit mutatta, inkább a régi, goyai tradíciókhoz tért vissza vele. Megrázó történeteket rögzített papírra a bűnökről, amelyek az új világrend nevében követtek el, különös tekintettel a zsidókat ért megaláztatásokra. Ezekből, a később egy nagyon sikeres angliai kiállítássorozaton is bemutatott rajzokból sajnos alig maradt fenn néhány.

Párizsba való visszatérése után – kis túlzással – ott folytatta, ahol korábban abbahagyta. Sőt, a világ ekkor kezdett még tágabbra nyílni számára, Franciaország mellett Londonban, Dublinban, Rotterdamban állított ki. Ami kész csoda a személyes tragédiája árnyékában: testvéreit elhurcolták és megölték a fasiszták. Erről értesülve felvette a francia állampolgárságot, és 58 éves korában bekövetkezett haláláig soha többé nem tette be a lábát szülővárosába, Komáromba. 

„Amikor Szóbel Géza 1963-ban, a műterme közelében szívrohamot kapott és meghalt, ötéves felkészülés után éppen a sikerei újabb csúcsán volt, a második nagy egyéni kiállítását rendezték Párizsban. Mivel gyermeke nem született, francia felesége rokonai az összes művét elárverezték, amelyek így teljesen szétszóródtak, ha nem semmisültek meg örökre. Hogy ennek a sokidentitású, az európai történelem turbulens időszakával együtt hullámzó sorsú művésznek a neve nem merült örökre feledésbe, csak a szerencsén múlott. Annak ellenére is, hogy a munkái kvalitásos voltához nem fér kétség; nagyon magas minőségű, sokféle hatást integráló, de abból teljesen egyedi vizuális világot létrehozó festészet volt az övé, 

– magyarázza Szabó Noémi, mitől olyan különleges még ma is a Szóbel teremtette univerzum.

Szavait tökéletesen alátámasztja a festő egy korabeli méltatójának írása, aki éppen ezt a fajta sokszínűséget ragadta meg, amikor lelkesen így fogalmazott: 

Ebből is érzékelhető, milyen gazdag világ volt Szóbel Gézáé, amivel kapcsolatban bőven akad még kutatnivaló, például a húszas-harmincas években tett utazások és azok hatásainak feltérképezése vagy a kései alkotások fogadtatása. A hazai szakemberek abban is reménykednek, hogy a mostani tárlat hatására a földön ezerfelé lappangó életmű egy-egy akár ismeretlen darabja előkerülhet – nem csupán festmények, de rajzok vagy a szerteágazó illusztrációs tevékenység emlékei is. 

Franciaországban már évekkel korábban megindult egy ilyen irányú folyamat, Szóbel Géza neve ma ismét kezd elég jól csengeni a műértők és műkereskedők között, ahogyan egy ideje Csehországban és Szlovákiában szintén intenzíven kutatják a munkásságát.

Hogy ezt egyáltalán megtehetjük, abban nagy szerepe van Makláry Kálmánnak, aki nem csupán megvásárolta és hazahozta a Szóbel-festmények egy részét, de több alkalommal, legutóbb 2023-ban be is mutatta ezeket a budapesti, Falk Miksa utcai Kálmán Makláry Fine Arts Galériában. A festőzseni első magyar önálló, intézményes bemutatkozására azonban potom nyolcvankét évet kellett várni a halála után.

***

Egy rejtélyes magyar festő Párizsban – 120 éve született Szóbel Géza (1905–1963). Válogatás Makláry Kálmán gyűjteményéből. A kiállítás november 9-ig, csütörtöktől vasárnapig 10 órától 18 óráig látogatható a Ferenczy Múzeumban (Szentendre, Kossuth Lajos u. 5.). 

A finisszázsra november 7-én kerül sor, az életmű állomásairól, illetve magyar vonatkozásairól Makláry Kálmán műgyűjtővel Szabó Noémi, a kiállítás kurátora beszélget, a jegyet vásárlók ingyenes példányt kapnak a tárlat katalógusából. Az eseményre előzetes regisztráció szükséges a  [email protected] írt e-mailben.

Nyitókép: Látogató az Egy rejtélyes magyar festő Párizsban – 120 éve született Szóbel Géza (1905–1963). Válogatás Makláry Kálmán gyűjteményéből című tárlaton (Fotó: © Deim Balázs/Ferenczy Múzeumi Centrum)