
Babák, akiket senki sem várt haza – két magyar fiatal kezdeményezése országos mozgalommá nőhet
Két egyetemista lány, akik otthont adnak a legkisebbeknek: így született az Örökké Haza.

A Highlights of Hungary bejelentette az idei évad 25 kiemelkedőnek ítélt magyar teljesítményét. Köztük volt az Ember Márk által jelölt Örökké Haza is.
Ide kattintva lehet szavazni.
Nagyköveti méltatás:
Égi Blanka és Kiss Teodóra egyetemistaként szembesültek azzal a fájdalmas valósággal, hogy újszülöttek heteket töltenek el kórházi ágyban szülői ölelés nélkül. Ezen felismerés nyomán alkották meg az Örökké Haza programot, ahol az önkéntesek egy szakértői felkészítést követően a kórházi dolgozók munkáját segítve szeretettel és gondoskodással nyújtanak otthonélményt a legkisebbeknek.
Égi Blanka és Kis Teodóra neve első hallásra két egyetemista lányé. De ők valójában sokkal többen egyszerű egyetemistáknál: ők az Örökké Haza kezdeményezés alapítói, amely a kórházban hagyott csecsemőkért jött létre. Elhivatottságuk, bátorságuk és az a vágy, hogy a legkiszolgáltatottabbaknak segítsenek, egy olyan önkéntes programot hívott életre, amely ma már több városban is működik, és százával inspirálja a fiatalokat jótékony cselekedetekre.
Örökké Haza: egy név, amely szívhez szól
Az ötlet Égi Blanka szobájában született meg, egy csendes elmélkedés közben. „Tisztán emlékszem – meséli –, hogy ültem otthon, és azon gondolkodtam, milyen név lehetne méltó ehhez a projekthez. Valami, ami szívhez szóló, és jelentést hordoz. Aztán bevillant: minden gyermek egyszer hazatalál, és lesz egy örök otthona. Így született meg az Örökké Haza.”
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Valami nagyon nem stimmel: ezért beszél mindenki még mindig Orbán Viktorról

Az első lépések az MCC (Mathias Corvinus Collegium) falai között történtek, ahol Blanka és Teodóra kollégistaként ismerkedtek meg. Egy beszélgetés során szembesültek a kórházban hagyott újszülöttek helyzetével, és nem tudtak szemet hunyni felette.
Egyetemistaként az időnket tudjuk a legjobban adni. Miért ne hoznánk létre egy szervezetet, amely ezt szolgálja?”
– fogalmazódott meg bennük a kérdés.
Az MCC diákprojekt-programja keretet adott a kezdeményezésnek, amely kezdetben a Szegedi Tudományegyetem és a helyi klinika együttműködésével indult, majd szabadon választható kurzussá nőtte ki magát – immár külsős, szegedi hallgatók számára is.
A „védőburok”, amely erőt ad
Az Örökké Haza nem pusztán lelkesedésre épül: szigorú szakmai alapok biztosítják a működését. Az önkéntesek először felvételin vesznek részt, majd hónapokon át tartó képzésen, amelyben orvosok, nővérek és pszichológusok készítik fel őket a csecsemők szeretetteljes gondozására. Az elméleti vizsga és az egészségügyi alkalmassági után kezdődhet csak a gyakorlati munka – először nővérek mellett, később önállóan.
Blanka ezt a rendszert „védőburoknak” nevezi.
Ha bármi kérdésünk van, mindig van kihez fordulni. Ez az alap, ami megtart bennünket, és ezért működik az egész ilyen komplexen és profin.”
Szeretet és együttműködés
A klinika dolgozói nyitott szívvel fogadták a fiatalokat. „Óriási szeretettel és bizalommal láttak minket – meséli Teodóra. – Néha megható, mennyire érezzük, hogy valóban segítünk, és ezzel könnyítjük a munkájukat. Ez az egyik legcsodálatosabb érzés.”
Az önkéntesek feladata egyszerűnek tűnik, mégis felbecsülhetetlen: szeretetet adni a babáknak. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ne ítélkezzenek. „Nem tudhatjuk, miért került egy gyermek ilyen helyzetbe. Nekünk nem az a dolgunk, hogy bárkit megítéljünk, hanem hogy a kisbabák életének első heteit a lehető legszebbé tegyük” – hangsúlyozza Blanka.
Hétköznapok és gyökerek
A két lány életében az Örökké Haza ma már nemcsak projekt, hanem életforma. Az egyetem mellett idejük jelentős részét a szervezet működtetésére fordítják – a csapatépítéstől a szupervíziós alkalmakig. „Ez nem feladat, hanem áldás. Megér minden szabadidőt” – vallja Teodóra mosolyogva.
A motivációik mélyen személyesek. Blanka édesanyjától kapta az inspirációt, aki családi bölcsődét vezet, Teodóra számára pedig lelkész édesapja példája mutatta meg, mit jelent segíteni a legkisebbeken. „Én gyerekkoromtól azt láttam, hogy mindig a legkiszolgáltatottabbakhoz fordul. Most én viszem tovább ezt a mintát – az Örökké Haza számomra egyfajta hála is ezért.”
Tervek és üzenet a jövőnek
Ma az Örökké Haza Szegeden és Baján működik, de az alapítók nagyobb álmokat szőnek. „Szeptembertől Budapesten is szeretnénk elindítani a programot, és hosszabb távon további városokban is” – árulja el Blanka.
A közösségépítés kiemelt része a munkának: a bowlingtól a közös beszélgetésekig minden alkalom erősíti a csapatot. Jelenleg tizenhat önkéntesük van Szegeden – köztük egy fiú is –, és szeretettel várják a további jelentkezőket, férfiakat és nőket egyaránt.
Üzenetük egyszerre szól a fiatalabb önmaguknak és mindenkinek, aki valaha hezitált, merjen-e álmodni: „Sokkal jobb lesz, mint gondolnád. Nem vagy egyedül, lesz egy társad, aki húz. És igenis szabad nagyot álmodni – mert közösen minden könnyebb és értékesebb.”
Az Örökké Haza története arról szól, hogyan válhat két fiatal elszántságából országos mozgalom. Blanka és Teodóra példája bizonyítja: szeretettel, bátorsággal és kitartással nemcsak a csecsemők, hanem egy egész közösség találhat otthonra.
Nyitókép: Highlights of Hungary






