Figyelmeztették Magyar Péteréket, nagy baj lesz, ha nem így tesznek

Érzékeny adatokat gyűjthet be a Tisza Párt. A Tisza Világ applikáció letöltése és használása után jogosan merül fel a kérdés, mihez kezdenek ezekkel Magyar Péterék?

Két egyetemista lány, akik otthont adnak a legkisebbeknek: így született az Örökké Haza.
A Highlights of Hungary bejelentette az idei évad 25 kiemelkedőnek ítélt magyar teljesítményét. Köztük volt az Ember Márk által jelölt Örökké Haza is.
Nagyköveti méltatás:
Égi Blanka és Kiss Teodóra egyetemistaként szembesültek azzal a fájdalmas valósággal, hogy újszülöttek heteket töltenek el kórházi ágyban szülői ölelés nélkül. Ezen felismerés nyomán alkották meg az Örökké Haza programot, ahol az önkéntesek egy szakértői felkészítést követően a kórházi dolgozók munkáját segítve szeretettel és gondoskodással nyújtanak otthonélményt a legkisebbeknek.
Égi Blanka és Kis Teodóra neve első hallásra két egyetemista lányé. De ők valójában sokkal többen egyszerű egyetemistáknál: ők az Örökké Haza kezdeményezés alapítói, amely a kórházban hagyott csecsemőkért jött létre. Elhivatottságuk, bátorságuk és az a vágy, hogy a legkiszolgáltatottabbaknak segítsenek, egy olyan önkéntes programot hívott életre, amely ma már több városban is működik, és százával inspirálja a fiatalokat jótékony cselekedetekre.
Az ötlet Égi Blanka szobájában született meg, egy csendes elmélkedés közben. „Tisztán emlékszem – meséli –, hogy ültem otthon, és azon gondolkodtam, milyen név lehetne méltó ehhez a projekthez. Valami, ami szívhez szóló, és jelentést hordoz. Aztán bevillant: minden gyermek egyszer hazatalál, és lesz egy örök otthona. Így született meg az Örökké Haza.”
Az első lépések az MCC (Mathias Corvinus Collegium) falai között történtek, ahol Blanka és Teodóra kollégistaként ismerkedtek meg. Egy beszélgetés során szembesültek a kórházban hagyott újszülöttek helyzetével, és nem tudtak szemet hunyni felette.
Egyetemistaként az időnket tudjuk a legjobban adni. Miért ne hoznánk létre egy szervezetet, amely ezt szolgálja?”
– fogalmazódott meg bennük a kérdés.
Az MCC diákprojekt-programja keretet adott a kezdeményezésnek, amely kezdetben a Szegedi Tudományegyetem és a helyi klinika együttműködésével indult, majd szabadon választható kurzussá nőtte ki magát – immár külsős, szegedi hallgatók számára is.
Az Örökké Haza nem pusztán lelkesedésre épül: szigorú szakmai alapok biztosítják a működését. Az önkéntesek először felvételin vesznek részt, majd hónapokon át tartó képzésen, amelyben orvosok, nővérek és pszichológusok készítik fel őket a csecsemők szeretetteljes gondozására. Az elméleti vizsga és az egészségügyi alkalmassági után kezdődhet csak a gyakorlati munka – először nővérek mellett, később önállóan.
Blanka ezt a rendszert „védőburoknak” nevezi.
Ha bármi kérdésünk van, mindig van kihez fordulni. Ez az alap, ami megtart bennünket, és ezért működik az egész ilyen komplexen és profin.”
A klinika dolgozói nyitott szívvel fogadták a fiatalokat. „Óriási szeretettel és bizalommal láttak minket – meséli Teodóra. – Néha megható, mennyire érezzük, hogy valóban segítünk, és ezzel könnyítjük a munkájukat. Ez az egyik legcsodálatosabb érzés.”
Az önkéntesek feladata egyszerűnek tűnik, mégis felbecsülhetetlen: szeretetet adni a babáknak. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ne ítélkezzenek. „Nem tudhatjuk, miért került egy gyermek ilyen helyzetbe. Nekünk nem az a dolgunk, hogy bárkit megítéljünk, hanem hogy a kisbabák életének első heteit a lehető legszebbé tegyük” – hangsúlyozza Blanka.
A két lány életében az Örökké Haza ma már nemcsak projekt, hanem életforma. Az egyetem mellett idejük jelentős részét a szervezet működtetésére fordítják – a csapatépítéstől a szupervíziós alkalmakig. „Ez nem feladat, hanem áldás. Megér minden szabadidőt” – vallja Teodóra mosolyogva.
A motivációik mélyen személyesek. Blanka édesanyjától kapta az inspirációt, aki családi bölcsődét vezet, Teodóra számára pedig lelkész édesapja példája mutatta meg, mit jelent segíteni a legkisebbeken. „Én gyerekkoromtól azt láttam, hogy mindig a legkiszolgáltatottabbakhoz fordul. Most én viszem tovább ezt a mintát – az Örökké Haza számomra egyfajta hála is ezért.”
Ma az Örökké Haza Szegeden és Baján működik, de az alapítók nagyobb álmokat szőnek. „Szeptembertől Budapesten is szeretnénk elindítani a programot, és hosszabb távon további városokban is” – árulja el Blanka.
A közösségépítés kiemelt része a munkának: a bowlingtól a közös beszélgetésekig minden alkalom erősíti a csapatot. Jelenleg tizenhat önkéntesük van Szegeden – köztük egy fiú is –, és szeretettel várják a további jelentkezőket, férfiakat és nőket egyaránt.
Üzenetük egyszerre szól a fiatalabb önmaguknak és mindenkinek, aki valaha hezitált, merjen-e álmodni: „Sokkal jobb lesz, mint gondolnád. Nem vagy egyedül, lesz egy társad, aki húz. És igenis szabad nagyot álmodni – mert közösen minden könnyebb és értékesebb.”
Az Örökké Haza története arról szól, hogyan válhat két fiatal elszántságából országos mozgalom. Blanka és Teodóra példája bizonyítja: szeretettel, bátorsággal és kitartással nemcsak a csecsemők, hanem egy egész közösség találhat otthonra.
Nyitókép: Highlights of Hungary