Losonczi Dávid a párizsi olimpián az előkelő 5. helyet szerezte meg, ám egy olyan gesztust tett, ami sokkal értékesebbé tette egy olimpiai bajnoknál is: a helyezéssel járó pénzjutalmát jótékonyságra ajánlotta fel.
A Highlights of Hungary bejelentette az idei évad 25 kiemelkedőnek ítélt magyar teljesítményét. Köztük volt a Kapás Boglárka által jelölt Losonczi Dávid is.
Nagyköveti méltatás:
Dávid története egészen biztosan sok emberben hagyott nyomot: a párizsi olimpián az előkelő 5. helyet szerezte meg, ám egy olyan gesztust tett, ami sokkal értékesebbé tette egy olimpiai bajnoknál is: a helyezéssel járó pénzjutalmát jótékonyságra ajánlotta fel. Azt gondolom, jogosan lehet óriási példakép – nem csak sportolók számára!
Losonczi Dávid nevét ma már nemcsak Magyarországon, hanem a világ birkózószőnyegein is jól ismerik. A fiatal világ- és Európa-bajnok nem csupán elképesztő teljesítményével vívta ki a tiszteletet, hanem azzal a gondolkodással és tartással is, amely minden megszólalásából sugárzik. Vele beszélgettünk kezdetekről, győzelmekről, küzdelmekről, s arról, mit jelent számára emberként és sportolóként helytállni.
A birkózás szinte sorsszerűen érkezett Dávid életébe. Óvodásként még inkább játéknak számítottak az edzések, ám hamar világossá vált: ez több lesz puszta szórakozásnál. Édesapja 2006-ban alapította meg az első ESMTK birkózóklubot – innen nem is volt kérdés, merre vezet a fiú útja.
„Nem volt sok választásom, nekem is le kellett mennem birkózni – és elég hamar elég jól ment. Így szerettem bele” – idézi fel mosolyogva.
Az első eredmények gyorsan érkeztek, és ezek adtak igazi lendületet. „Amikor nyer az ember, hamar megszereti a sportot” – vallja. Egy ikonikus emlék máig élénken él benne: az első edzések egyikén legyőzött egy idősebb fiút, aki utána azt mondta neki: „Összetörsz, mint a ropit.” A győzelem pillanata és a mondat emléke azóta is elkíséri.
A fordulópont azonban akkor jött el, amikor diákként megnyerte első országos bajnokságát. „Amikor valaki Magyarországon a legjobb, akkor már érzi, hogy van helye ebben a sportban a jövőben is.”
Ha a legemlékezetesebb mérkőzéseiről kérdezik, Dávid mindig azt feleli: az éppen aktuális győzelem a legszebb. De persze kiemelkedik közülük az Európa-bajnoki arany és a világbajnokság, amely kijuttatta az olimpiára.
Ezért kelek minden reggel, ezért fekszem le minden este. Azért, hogy átélhessem azt a két percet a dobogón, amikor szól a magyar himnusz. Ennél nincs szebb.”
A verseny előtti feszültséget nem rejti véka alá – sőt, erőforrásként tekint rá. „Nincs olyan, aki nem izgul. Aki azt mondja, az hazudik. Én viszont versenyző típus vagyok: a stressz kihozza belőlem a jobbik énemet.”
Egy élsportoló élete nem csupán napi két edzésből áll. A teljes nap a felkészülés köré szerveződik: reggeli zabkása, első tréning, regeneráció jégkamrával és masszázzsal, majd pihenés, újabb edzés, vacsora és tanulás.
Ez egy teljes életforma. Nemcsak sportról van szó, hanem arról, hogy minden mozdulatom, minden szokásom a birkózásnak rendelődik alá.”
Az egyetem mellett azonban ez komoly kompromisszumokat kíván. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatójaként közigazgatást tanul, ám reálisan látja: „Nem lehet egyszerre a sportban és a tanulásban is a világ legjobbja. Valami valaminek a rovására megy. Az egyetemet később is elvégezhetem – birkózni viszont most kell.”
A ritka pihenőnapokon igyekszik feltöltődni barátokkal, közös kirándulásokkal vagy éppen játékos estékkel – mert ezek adják vissza az egyensúlyt a sok fegyelem után.
Érdekes módon a vereségeket könnyebben dolgozza fel, mint a győzelmeket. „A vereség megmutatja, min kell javítani. A győzelem után viszont jöhet egyfajta üresség – én csak ’sikerdepressziónak’ hívom. Az a pár perc a dobogón hamar elillan, és ott marad az ember a kérdéssel: ezért küzdöttem eddig?”
Épp ezért tanulta meg, hogy nemcsak a kudarcokat, hanem a sikereket is helyén kell kezelni. „Mindkettőt fel kell dolgozni: a mélységeket és a magasságokat is.”
Barátságok azonban születnek ebben a világban is. Gyerekkora óta együtt készül csapattársával, Alexszal. „Többet vagyunk együtt, mint külön. Ez már nem is barátság, ez házasság” – mondja nevetve.
Dávid számára a legnagyobb példaképek a szülei. „A szülőség a világ egyik legnehezebb feladata. Soha nem tudhatod, jól csinálod-e. Az én szüleim mindent megtettek értünk, és erre nagyon büszke vagyok.”
Ma pedig már ő maga is példaképpé vált – gyerekek, szülők keresik meg ezzel. „Fura érzés, mert fiatalnak érzem magam, de felelősség is. Igyekszem jó példát mutatni.” Ebben nagy támasza edzője, Kliment László, akit a nehéz időkben is stabil pontnak tart.
Nemcsak a sportban, hanem a hétköznapokban is fontos számára a segítségnyújtás. Olimpiai pénzdíját jótékony célra ajánlotta fel, mert – ahogy mondja – ezt látta otthon.
Sokan csak magukra gondolnak, de szerintem az ember akkor kap vissza igazán, ha másokon segít. Nem mindig pénzben, sokszor más formában térül meg.”
Ha visszaüzenhetne a fiatalabb énjének, csak ennyit mondana: „Ne stresszelj annyit, csináld eszelősen, amit szeretsz. A végén úgyis minden a helyére kerül.”
Most a szeptemberi világbajnokságra készül, ahol célja megvédeni címét, és ismét a dobogó tetején hallgatni a himnuszt. A legnagyobb álma azonban az olimpiai arany.
És bár a mindennapok nagy részét a birkózás tölti ki, megmaradtak a hobbijai is – a barátokkal közös játékestek, amelyek újabb energiát adnak a következő küzdelmekhez.
Nyitókép: Highlights of Hungary
A Debreceni Egyetem és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem professzora gyermekkorának nehézségei ellenére sosem vesztette el a zenébe vetett hitét, és ezt a hitet évről évre igyekszik átadni hallgatóinak is.
A magyar mérnök, aki a Cambridge vagy a Google helyett itthon maradt, hogy megvédje a hazai vizeket.
Varga Csaba a hegymászó, aki hat 8000 méternél magasabb hegycsúcsra már kitűzte a Nagyvárad nevével ellátott magyar zászlót.
Gerincsérülés sem állíthatta meg: Tóth Nikolett újra tanít, és azt üzeni – az élet mindig táncra hív.
A jobboldal újabb régiót hódított meg Olaszországban. Meloni sikerszériája folytatódik, az ellenzék pedig képtelen megtörni lendületét.
A tiszás bajkeverőnek ezúttal sikerült türtőztetnie magát, és nem bántotta az őt megközelítő riportert.
Túlzásba vitte az ünneplést.
