Jelentős díjra jelölték a magyar birkózót, aki teljes olimpiai nyereményét jótékonysági célokra ajánlotta fel

Losonczi Dávid nevét ma már nemcsak Magyarországon, hanem a világ birkózószőnyegein is jól ismerik. A fiatal világ- és Európa-bajnok nem csupán elképesztő teljesítményével vívta ki a tiszteletet, hanem azzal a gondolkodással és tartással is, amely minden megszólalásából sugárzik. Vele beszélgettünk kezdetekről, győzelmekről, küzdelmekről, s arról, mit jelent számára emberként és sportolóként helytállni.

Losonczi Dávid: Gyerekkori játszmákból életre szóló hivatás

A birkózás szinte sorsszerűen érkezett Dávid életébe. Óvodásként még inkább játéknak számítottak az edzések, ám hamar világossá vált: ez több lesz puszta szórakozásnál. Édesapja 2006-ban alapította meg az első ESMTK birkózóklubot – innen nem is volt kérdés, merre vezet a fiú útja.

Az első eredmények gyorsan érkeztek, és ezek adtak igazi lendületet. „Amikor nyer az ember, hamar megszereti a sportot” – vallja. Egy ikonikus emlék máig élénken él benne: az első edzések egyikén legyőzött egy idősebb fiút, aki utána azt mondta neki: „Összetörsz, mint a ropit.” A győzelem pillanata és a mondat emléke azóta is elkíséri.

A fordulópont azonban akkor jött el, amikor diákként megnyerte első országos bajnokságát. „Amikor valaki Magyarországon a legjobb, akkor már érzi, hogy van helye ebben a sportban a jövőben is.”

A csúcsok és a motiváció ereje

Ha a legemlékezetesebb mérkőzéseiről kérdezik, Dávid mindig azt feleli: az éppen aktuális győzelem a legszebb. De persze kiemelkedik közülük az Európa-bajnoki arany és a világbajnokság, amely kijuttatta az olimpiára.

A verseny előtti feszültséget nem rejti véka alá – sőt, erőforrásként tekint rá. „Nincs olyan, aki nem izgul. Aki azt mondja, az hazudik. Én viszont versenyző típus vagyok: a stressz kihozza belőlem a jobbik énemet.”

Hétköznapok fegyelemmel és áldozatokkal

Egy élsportoló élete nem csupán napi két edzésből áll. A teljes nap a felkészülés köré szerveződik: reggeli zabkása, első tréning, regeneráció jégkamrával és masszázzsal, majd pihenés, újabb edzés, vacsora és tanulás.

Az egyetem mellett azonban ez komoly kompromisszumokat kíván. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatójaként közigazgatást tanul, ám reálisan látja: „Nem lehet egyszerre a sportban és a tanulásban is a világ legjobbja. Valami valaminek a rovására megy. Az egyetemet később is elvégezhetem – birkózni viszont most kell.”

A ritka pihenőnapokon igyekszik feltöltődni barátokkal, közös kirándulásokkal vagy éppen játékos estékkel – mert ezek adják vissza az egyensúlyt a sok fegyelem után.

A siker árnyoldala és a küzdelem önmagával

Érdekes módon a vereségeket könnyebben dolgozza fel, mint a győzelmeket. „A vereség megmutatja, min kell javítani. A győzelem után viszont jöhet egyfajta üresség – én csak ’sikerdepressziónak’ hívom. Az a pár perc a dobogón hamar elillan, és ott marad az ember a kérdéssel: ezért küzdöttem eddig?”

Épp ezért tanulta meg, hogy nemcsak a kudarcokat, hanem a sikereket is helyén kell kezelni. „Mindkettőt fel kell dolgozni: a mélységeket és a magasságokat is.”

Barátságok azonban születnek ebben a világban is. Gyerekkora óta együtt készül csapattársával, Alexszal. „Többet vagyunk együtt, mint külön. Ez már nem is barátság, ez házasság” – mondja nevetve.

Példaképek, felelősség és segítségnyújtás

Dávid számára a legnagyobb példaképek a szülei. „A szülőség a világ egyik legnehezebb feladata. Soha nem tudhatod, jól csinálod-e. Az én szüleim mindent megtettek értünk, és erre nagyon büszke vagyok.”

Ma pedig már ő maga is példaképpé vált – gyerekek, szülők keresik meg ezzel. „Fura érzés, mert fiatalnak érzem magam, de felelősség is. Igyekszem jó példát mutatni.” Ebben nagy támasza edzője, Kliment László, akit a nehéz időkben is stabil pontnak tart.

Nemcsak a sportban, hanem a hétköznapokban is fontos számára a segítségnyújtás. Olimpiai pénzdíját jótékony célra ajánlotta fel, mert – ahogy mondja – ezt látta otthon. 

Ha visszaüzenhetne a fiatalabb énjének, csak ennyit mondana: „Ne stresszelj annyit, csináld eszelősen, amit szeretsz. A végén úgyis minden a helyére kerül.”

A jövő: újabb babérok és egy nagy álom

Most a szeptemberi világbajnokságra készül, ahol célja megvédeni címét, és ismét a dobogó tetején hallgatni a himnuszt. A legnagyobb álma azonban az olimpiai arany.

És bár a mindennapok nagy részét a birkózás tölti ki, megmaradtak a hobbijai is – a barátokkal közös játékestek, amelyek újabb energiát adnak a következő küzdelmekhez.

Nyitókép: Highlights of Hungary