A nő tartoztatná, a férfi menne, avagy mi a fontosabb: a szerelem vagy a háború? A III. Haydneum Eszterháza Fesztivál nyitókoncertje erre is választ adott, Haydn Armida című operájának címszerepében pedig Vaszilisza Berzsanszkaja hengerelte le a végére több mint elégedett közönséget.
Volt idő, amikor még teljesen másként képzeltem el a pénteki esti szórakozást, minthogy egy rég meghalt zeneszerző operájának a koncertszerű változatát nézzem-hallgassam. Hogy mindezért ráadásul utazzak is oda-vissza négy órát, elképzelhetetlennek tűnt, most mégis azt mondom, előbb kellett volna belevágnom hasonló, az ízlésemtől – legalábbis ez idáig ezt hittem – igencsak távol álló kalandokba.
A III. Haydneum Eszterháza Fesztivál nyitókoncertje ugyanis túlzás nélkül minden előzetes – és finoman szólva is óvatos – várakozásomat felülmúlta. És nem csupán a kiválóan sikerült előadás miatt. A régizenei programsorozatnak helyet adó, Esterházy „Fényes” Miklós Haydnéival szorosan összefonódó álmainak lenyomatát ma is őrző
fertődi Esterházy-kastély önmagában megér egy odafigyelő látogatást.
Így tettünk mi is, és a „kínaizáló” falak meg a kerttől a helyiségek plafonjáig érő barokk pompa árnyékában tett séta kiváló előételnek bizonyult a bőséges, mégsem eltelítő főfogás előtt. Annál is inkább, mert közben nem csupán a korban magyar Versailles-ként emlegetett „tündérbirodalomról” és annak messze földön híressé vált házi karmester-zeneszerzőjéről, azaz Joseph Haydnről tudtunk meg jó néhány érdekességet, de kiderült többek között, hogy bizony a korabeli előkelőségek élete sem volt mindig fenékig tejfel: a hirtelenjében divatba jött cukros limonádé mértéktelen fogyasztása miatt kénytelenek voltak egy kerevetféle alkalmatosságon, félig ülve aludni – így próbálván elejét venni a reflux okozta fulladásos rohamoknak.
Mindennek persze semmi köze sem a fesztiválhoz, sem az fénypont esti attrakcióhoz. Vagyis annyiban mégis, hogy a harmadik alkalommal megrendezett régizenei eseménysorozat ezúttal is egy Haydn-operával indított, méghozzá, ugyancsak hagyományosan egy olyannal, ami szorosan kötődik Eszterházához is. A Haydneum – Magyar Régizenei Központ művészeti vezetőjeként és az Orfeo Zenekar alapító-vezetőjeként is ismert Vashegyi György és csapata
ez alkalommal az Armidát tündököltette,
amelyről nemcsak azt lehet tudni, hogy tizennegyedikként az utolsó Eszterházán bemutatott operája volt a mesternek, hanem azt is, hogy az először 1784. február 26-án a színpadra került háromfelvonásos mű a maga korában óriási sikert aratott, a feljegyzések tanúsága alapján több mint ötvenszer játszották.
A siker pedig most sem maradt el, az amúgy kiváló akusztikájú és finom eleganciájú Apolló-teremben hallható sűrű bravózások és taps már-már kisebb rockkoncertek hangulatát idézte. Abszolút megérdemelten, több okból is. Na, nem a Nunziato Porta írta librettó miatt, ami ugyan a mellékelt kétnyelvű szövegkönyvnek köszönhetően könnyen követhető volt, de valójában idegesítően nem szól semmiről, és ha már így, akkor tele van következetlen logikai ugrásokkal is.
A Tasso A megszabadított Jeruzsáleméből adaptált sztorit szokás szakítási drámának is nevezni,
és valóban egyetlen témát jár körbe: a keresztes lovag Rinaldo hosszan vekeng rajta, hogy a harc mezejét vagy a szerelmet válassza, amit varázslóként sem utolsó szerelmese, Armida természetszerűleg eléggé zokon vesz.
Kettejük érzelmi-lelki párviadalát Haydn nagy energiájú, sokrétegű, virtuóz zenéje teszi több mint átélhetővé, illetve ez esetben mindezt a Haydneum mindenkori küldetésének egyik lényegét is szimbolizáló korabeli hangszereken játszó, Vashegyi György dirigálta mai muzsikusok precíz, örömteli játéka egészítette ki. Az énekeseket tekintve hatszereplős előadás sztárja azonban kétségkívül az Armidát játszó Vaszilisza Berzsanszkaja volt, és a játék szó a koncertszerűség ellenére sem tévesztés, mert a civilben is nagyon szimpatikus orosz szopránnak
nemcsak elképesztő hangja, de legalább ugyanilyen elképesztően erős jelenléte is van.
Az ember szinte úgy érezte, vele együtt feszülnek szét a kastély sok száz éves falai, anélkül, hogy akár egy pillanatra is nevetségesnek ható túldramatizálásba futott volna.
A többiek munkáját, átéltségét – a magyar régizene-rajongók körében nem ismeretlen, új-zélandi Ella Smith (Zelmira), Megyesi Zoltán (Rinaldo), Varga-Tóth Attila (Ubaldo), Szélpál Szilveszter (Idreno) és Léo Guillou-Keredan (Clotarco) – sem érhette panasz, de kétségkívül Berzsanszkaja-Armida vitte el a show-t, hazafelé vicceltünk is kicsit vele, hogy Vashegyi György vérmes reményei ellenére egyáltalán nem biztos, hogy az énekesnőt látjuk még errefelé valaha, mert hamarosan nem lesz ember, aki a gázsiját meg tudná fizetni.
Másokat ellenben biztosan láthatunk még a szeptember 6-ig zajló III. Haydneum Eszterháza Fesztiválon, ahol hasonló kuriózumként érkezik Andreas Staier egy fortepianoesttel, hallhatunk szemelvényeket az Il Suonar Parlante Gipsy Baroque című lemezéről, végül szombaton este Berecz Mihály és az Attilio Cremonesi vezényelte Orfeo Zenekar zárja az Európa-szerte egyedülálló rendezvényt.
A magyar állam által 2021-ben létrehozott Haydneum – Magyar Régizenei Központ Alapítvány célja, hogy – az elmúlt ötven év nemzetközi barokk újjáélesztési törekvései nyomán haladva – kutatás, kottakiadás, képzés, koncertek és előadások szervezése révén segítse és népszerűsítse a magyarországi régizenejátszást.
Tevékenységének középpontjában a magyar vonatkozású barokk, bécsi klasszikus és kora romantikus repertoár (1630–1830) újrafelfedezése, megőrzése és terjesztése áll. Cél, hogy évente szervezett fesztiválok alkalmával kiemelkedő előadók sora, valamint az általuk játszott különleges repertoár együttesen ragyogja be Budapest, Eszterháza és Magyarország egyéb koncerthelyszíneit, valamint a nemzetközi színpadokat.
Nyitókép és fotók: Vaszilisza Berzsanszkaja (Haydneum / Pilvax Films)
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Ezekért a filmekért rajongott a hazai közönség Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.
Büszke lehet kimagasló eredményeire a magyar intézmény.
A fesztiválokra vitték a kábítószert.
Nem olcsó.
Várom az elaborált koncertközönségektől, hogy mikor zendítenek rá a mocskos Tiszára.
Azóta a harmadik vagy a negyedik jelentősebb fesztivál dobta be a törülközőt, a Szigetnek meg két és félmilliárdos veszteséget sikerült összehoznia idén – de mi voltunk a hülyék.
Szijjártó Péter komoly bejelentést tett.
Családról, hitről, politikáról és lánya támadásairól beszélt Gáspár Győző. A showman kiállt Gáspár Evelin mellett, Orbán Viktort méltatta, bírálta az őt és családját érő kritikákat, és azt is elárulta, miért hagyta ott annak idején az RTL-t.
