Medgyesi Konstantin: Egy 20. századi fenegyerek - Libik György, az embermentő. Bp., Jaffa, 2025, 248 oldalon.
Izgalmas, olvasmányos új könyv jelent meg a Jaffa kiadó gondozásában, Medgyesi Konstantin történész tollából, mely Libik György embermentő életét dolgozza fel. Libik György a felvidéki Rózsahegyen született 1919. október 18-án, apja, Albert székely származású, református gépészmérnök volt, míg anyja, Berger Hajnalka zsidó családból származott, az 1944-es deportálások elől menekülve lett öngyilkos. Györgynek egy öccse volt, András, akiből filmrendező lett. A budapesti I. kerületi Werbőczy István Reálgimnáziumban érettségizett, ekkor ő volt a Városmajor „királya”, számos vagány tett hőse volt már ekkor is: 1937-ben például el akarták lopni suhancok a biciklijét, de ő alaposan helyben hagyta a támadókat és megvédte magát. Ez a rövid, fiatalkori esemény is szemléletesen illusztrálja Libik alkatát, személyiségét.
Libik a BME-n szerezett gépészmérnöki oklevelet 1946-ban, de előtte fontos szerepet játszott a magyarországi nemzeti ellenállásban a német megszállás alatt, itt főleg az embermentésekben játszott szerepet.
Ő volt a neves svéd diplomata és embermentő, Raoul Wallenberg sofőrje, aki a bombázások közepette is furikázta az életmentő szerepet játszó diplomatát. A két férfi utoljára 1945. január 17-én, a már szovjet kézen lévő Üllői úton találkozott. Talán nem is véletlen, hogy később Libik a svédországi Wallenberg egyesület és a magyarországi Wallenberg Társaság alapító tagjává vált. Libik embermentőként főleg üldözötteket szállított biztonságos helyekre, ő helyezte el így Beck Fülöp szobrászt, de a kommunista mozgalom számos tagját, így Donáth Ferencet, vagy éppen a később sötét szerepet játszó Péter Gábort is.
Életrajzírója, Medgyesi Konstantin történész kiemeli, hogy Libik élettörténete szerepek és identitások egyvelege,