Embermentő, fenegyerek, modern hős? – Ki volt valójában Libik György?

Medgyesi Konstantin: Egy 20. századi fenegyerek - Libik György, az embermentő. Bp., Jaffa, 2025, 248 oldalon.

Izgalmas, olvasmányos új könyv jelent meg a Jaffa kiadó gondozásában, Medgyesi Konstantin történész tollából, mely Libik György embermentő életét dolgozza fel. Libik György a felvidéki Rózsahegyen született 1919. október 18-án, apja, Albert székely származású, református gépészmérnök volt, míg anyja, Berger Hajnalka zsidó családból származott, az 1944-es deportálások elől menekülve lett öngyilkos. Györgynek egy öccse volt, András, akiből filmrendező lett. A budapesti I. kerületi Werbőczy István Reálgimnáziumban érettségizett, ekkor ő volt a Városmajor „királya”, számos vagány tett hőse volt már ekkor is: 1937-ben például el akarták lopni suhancok a biciklijét, de ő alaposan helyben hagyta a támadókat és megvédte magát. Ez a rövid, fiatalkori esemény is szemléletesen illusztrálja Libik alkatát, személyiségét.

Ő volt a neves svéd diplomata és embermentő, Raoul Wallenberg sofőrje, aki a bombázások közepette is furikázta az életmentő szerepet játszó diplomatát. A két férfi utoljára 1945. január 17-én, a már szovjet kézen lévő Üllői úton találkozott. Talán nem is véletlen, hogy később Libik a svédországi Wallenberg egyesület és a magyarországi Wallenberg Társaság alapító tagjává vált. Libik embermentőként főleg üldözötteket szállított biztonságos helyekre, ő helyezte el így Beck Fülöp szobrászt, de a kommunista mozgalom számos tagját, így Donáth Ferencet, vagy éppen a később sötét szerepet játszó Péter Gábort is.

találó megjegyzése szerint könyve főhősének „kilenc élete” volt. Volte egy sportolói éne, hiszen híres síelővé vált, volt a Műegyetemi Atlétikai és Football Club, az Előre SE, majd a Budapesti Lokomitív és a Budapesti Dózsa síelője és motorversenyzője is. Egy alkalommal az egyik legjobb svájci síelőt, Luc Nigglit győzte le, a második világháború után a magyar téli olimpiai csapat kapitányának is megválasztották. Síelésben az 1948-as téli olimpián mérette meg magát, kétszeres magyar bajnok lett, valamint tizenötszörös csapatbajnok. 1956 és 1957 között a Magyar Sí Szövetség elnöke volt.

Bár utólag többen állították, hogy ez a rövid életű házasság csak helyezkedés volt részéről, a szerző kiemeli, hogy ez egy szerelemházasság volt, Nelly után Libik nem igazán tudott mást szeretni, és még évekkel később is találkoztak.

gyakran saját biztonságát is kockáztatva: így történt, amikor a síválogatott tatai edzőtáborában zendülést szított a megalázó körletellenőrzések és a primitív sztálinista politikai szemináriumok miatt, s csak Farkas Mihály közömbössége mentette meg a komolyabb megtorlástól – már ha a fenti történet igaz. Itt a szerző Libik emlékezéseire, nem pedig az ÁBTL egyébként is mindig kritikával kezelendő irataira hivatkozik. 1956-ban Libik Nagy Imre mellé állt, ugyanakkor a forradalom idején még kommunista vezetőknek is védelmet nyújtott, köztük Horváth Mártonnak, a gyűlölt pártlap, a Szabad Nép főszerkesztőjének, akitől cserébe állítólag azt kérte, hogy fogalmazza meg Nagy Imre semlegességi nyilatkozatát. A forradalom leverése után Svédországba emigrált, ahol több mint harminc évig élt, és a svéd–magyar gazdasági kapcsolatok fejlesztésével próbálta enyhíteni a hazai rendszert, miközben a magyar titkosszolgálat sikertelenül próbálta beszervezni.

Libikkel a kémelhárítás és a belsőreakció-elhárítás egyszerre foglalkozott. Egy 1967-es jelentés szerint „folyamatos ellenőrzés alatt” tartották személyét. Ugyanekkor viszont egy másik irat arra utal, hogy „Luzzie” néven be akarták szervezni, ám amikor beengedték Magyarországra, és

A kötet egészen elképesztő történeteket tartogat, a történész olvasóban már-már azt a benyomást keltik, hogy bizonyos esetek így, ebben a formában nem biztos, hogy megtörténhettek. Jó példa erre az a történet, amikor - Libik emlékezése szerint - a főhős Péter Gábor fegyveres autókonvoja elé hajtott motorjával, megállásra kényszerítve Rákosi Mátyás titkosszolgálatának majdhogynem teljhatalmú vezetőjét. Ez a húzás, ha igaz lenne, valószínűleg a legsúlyosabb börtönbüntetést, vagy éppen a kivégzést vonzotta volna maga után.

Összességében Libik György élete regénybe illő kalandok sorozata volt: budai úrifiúként vált síbajnokká és motoros fenegyerekké, majd a 20. század sötét fordulópontjain rendre szembeszállt az elnyomó hatalmakkal. A nyilas uralom idején saját életét kockáztatva segített üldözötteken, százakat mentett ki a halálból, ezért nevezték el később a „magyar Pimpernelnek”. A kommunista rendszerrel szemben is nyíltan vállalta ellenérzését, ami miatt többször került veszélybe, és 1956-ban a forradalom idején ismét embereket mentett, köztük olyan kommunista vezetőket is, akik az események miatt életüket féltették. A kötet stílusa olvasmányos, minden, a recenzensben maradt kérdőjel dacára bizonyosan beszerzésre és alapos olvasásra, esetleg kutatásra inspiráló munka.

Fotó: illusztráció, Fortepan 33009