Túszdráma a stúdióból

Az 1972-es müncheni olimpia nem a sportteljesítmények miatt maradt meg a kollektív emlékezetben (a magyar küldöttség egyébként hat aranyéremmel tért haza), hanem valami más miatt. Szeptember 5-én a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet tagjai behatoltak az olimpiai faluba, és túszul ejtették az izraeli küldöttség tizenegy tagját. Két sportoló már a túszejtés helyszínén életét vesztette, a többiek a balul sikerült mentőakció során haltak meg. Azt a néhány terroristát, aki túlélte az egészet, Izrael később egyenként levadászta, a végrehajtók közül egy embernek sikerült elrejtőznie. 

A történtekről több film is készült, köztük például Steven Spielberg 2005-ös, München című alkotása. De olyan, mint a minap mozikba kerülő Szeptember 5 című film, még biztosan nem. Ez ugyanis sajátos nézőpontból közelít az eseményekhez. Itt nem arról van szó, hogy közvetlenül benne vagyunk a történésekben, látjuk az akciókat, az elkövetőket és az áldozatokat, a helyszínt. Mindebből alig látunk valamit. 

A film helyszíne leginkább egy mobil tévéstúdió, az ABC amerikai televíziós társaság olimpiára kitelepülő stábjának munkahelye. A stáb tagjai – logikusan – főként sportújságírók, akik azért jöttek, hogy a sporteseményeket közvetítsék. Aztán egyszer csak olyan helyzetbe kerülnek, hogy egészen más módon lesznek kénytelenek tudósítani a helyszínről. A stáb két tagja cigiszünet közben lövéseket hall az olimpiai falu felől, és lassan kiderül, hogy mi áll a lövések hátterében. Ők vannak a legközelebb az egészhez, nekik kell kezdeniük ezzel valamit. De mivel a csapat profi, sokáig nem latolgatják a dolgot – belevágnak.