Mennyire volt törvényes Magyarország német megszállása?

Fotó: Unsplash

Nyolcvan éve érte el Észak-Erdélyt a holokauszt. A kolozsvári Mathias Corvinus Collegium (MCC) kétnapos konferencián állított emléket az eseménynek, jogi szemszögből vizsgálva az Európa-szerte elkövetett atrocitásokat. A november 6–7-én, Kolozsváron lezajlott konferencián a téma nemzetközi és hazai szakértői azt vizsgálták, hogyan válhatott a jog az elnyomás eszközévé.

Az MCC Holokauszt és jog című, Kolozsváron tartott konferenciáján tizenegy szakember elemezte alaposan a témát: Aniceto Masferrer, a Valenciai Egyetem professzora, Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora, Ida Ferrero, a Torinói Egyetem kutatója, Schweitzer Gábor, az NKE tanára, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, Nicolae Drăgușin, az Elie Wiesel Romániai Holokausztkutató Intézet kutatója, Veszprémy László Bernát történész, az MCC Corvinák folyóiratának főszerkesztője, Kovács Bence Zsolt, a Miskolci Egyetem doktorandusza, Gellért Ádám jogász, a budapesti Erőszakkutató Intézet ügyvezetője, Kiran Mohandas Menon, az International Nuremberg Principles Academy főtisztviselője, Székely János, a Sapientia EMTE adjunktusa és Veress Emőd jogász, a Sapientia EMTE és az MCC oktatója. 

Az esemény megnyitóján Bethlendi András, az MCC erdélyi akadémiai ügyeinek igazgatója és Veress Emőd, az MCC oktatója és munkatársa köszöntötte a közönséget.

 és végzetes fegyverré vált azoknak a kezében, akik faji ideológiát és gyűlöletet hirdettek” – jelentette ki Veress Emőd, az esemény szakmai kurátora, hozzátéve, hogy a konferencia az emlékezés mellett a joggal való visszaélés megértését is szolgálja. „Amikor maga a jogszabály erkölcstelen, törvénytelen, semmilyen emberi méltóságot nem tartalmaz, ott megáll a tudomány” – hangsúlyozta Horváth Attila alkotmánybíró.

A konferencián külön panel foglalkozott a deportálások és a jog kérdésével. Itt Nicolae Dragusin, a bukaresti Elie Wiesel Intézet kutatója arról beszélt, hogy a holokauszt még mindig aktuális téma, melyet a napjainkig tartó antiszemitizmus fűt. Előadásában összehasonlította a korabeli Romániát és Magyarországot. 

Romániában a zsidóság sokkal kevésbé volt integrálva a társadalomba, „az emancipációs folyamat még nem volt befejezve”. Magyarországon az emancipáció gyorsan történt, és aztán több törvénnyel bontották le azt, támadva a vallási és személyes szabadságot. A holokausztra vonatkozó utasítást törvények és rendeletek szabályozták, de a szóbeli utasításoknak mind a két országban nagy szerepe volt. A közös tényező az antiszemitizmus volt, nem pedig a jog.

Kovács Bence Zsolt PhD-hallgató arról beszélt, milyen volt a jogrend a náci koncentrációs táborokban. Mindennek rendeletek voltak az alapjai, de sokszor ezeket sem tartották be. 

A holokausztnak Németországban nem volt jogi akadálya. A jó állampolgártól elvárták, hogy antiszemita legyen. A törvényt Magyarországon nem mindig tartották be, például ha valaki kiment a gettóból, az őrök lelőtték, pedig ez törvényellenes volt. A táborokban teljes volt az anarchia, aki lopott, azt a társaik vagy az őrök verték vagy ölték meg.

Veszprémy László Bernát azt a kérdést vizsgálta, mennyire volt a papírforma szerint „jogszerű” a holokauszt.

Mint leszögezte, „az utolsó törvényesen választott magyar kormány 1944 márciusában szűnt meg korábbi formájában. Minden ezt követő kormányzati intézkedés legalább részben az 1944-es megszállásra vezethető vissza, amely súlyosan sértette a magyar szuverenitást, és mint ilyen nem tekinthető jogszerűnek. A közvélemény természetesen minderről csak mérsékelten volt tájékoztatva, még ha egy józan szemlélő képes is volt felfogni, hogy mi történik az országgal. De a német csapatok csak hónapokkal később jelentek meg az ország egyes részein”.

Rámutatott: „A közigazgatás egyes részein a németek és a németbarát kormány nagy tisztogatást hajtott végre, míg más helyeken szinte mindenkit a helyén hagytak. Logikus lenne azt állítani, hogy egy olyan kisvárosban, ahol 1944 májusáig vagy júniusáig nem láttak német katonákat, és ahol a közigazgatás pozícióihoz nem nyúltak, az élet a szokásos módon folyt, és a súlyos törvénysértéseket nem érzékelték.”