A nagyszabású tárlat apropója Munkácsy Mihály születésének 180., halálának 125. évfordulója. A kiállításon a jól ismert művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szerepelt alkotások is szerepelnek. Ezzel nemcsak a Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
Nyitókép: Munkácsy Mihály Pávák (Ebéd a kertben, Társaság a kertben) című festménye, 1878, olaj, vászon; 82,2 × 105,4 cm New York Historical society, New York. (Szépművészeti Múzeum)
„Munkácsy Mihály életműve a hazát teremtő és azt fenntartó alkotóerő, a nemzeti géniusz egyik megnyilvánulása” – mondta Kövér László a március 30-áig látható Egy világsiker története kiállítás ünnepélyes megnyitóján a Szépművészeti Múzeumban. Az Országgyűlés elnöke hangsúlyozta, Munkácsy Mihálynak nem csupán az életműve, de az életútja – árva asztalosinasból küzdötte fel magát a korabeli nemzetközi művészeti élet csúcsára – is a géniusz példázata.
„A géniusz pedig több, mint tehetség, a géniusz maga a sors”
– fogalmazott Kövér László. Majd úgy folytatta, hogy mivel a tehetség kibontakozását a kedvezőtlen körülmények megakadályozhatják, a sors beteljesedését sohasem, „ezért tekinthetjük törvényszerűnek, hogy Munkácsy a legmostohább személyes-történelmi körülmények közül is a magyar képzőművészet legmagasabb régióiba emelkedhetett”.
Kövér László az Országgyűlés Hivatalának képviseletében volt jelen, amely a Honfoglalás című Munkácsy-kolosszálfestmény vagyonkezelője. A mű 1929 óta a festőjéről elnevezett országházi teremben található, ám biztonsági és műkincsvédelmi okokból csak kevesek tekinthetik meg. Ezen szeretnének a közeljövőben változtatni megfelelő helyszín biztosításával és így a mű valóban közkinccsé tételével.
A házelnök beszélt Munkácsy hazaszeretetéről is, hangsúlyozva, hogy a festő szülőföldjét, Kárpátalját éppen mostanában „feszíti keresztre a történelem”.
„Ezért rá is gondolva fohászkodjunk a történelem urához, hogy Kárpátalja számára is legyen feltámadás. Mert a 21. század új Munkácsy Mihályai, új magyar géniuszai csak így törhetnek ki a kárpátaljai sorstalanságból” – vont párhuzamot múlt és jelen között Kövér László.
Krasznai Réka kurátor, aki a megnyitón egy különleges, Munkácsy-művek ihlette ruhát viselt Kovács Erika kollekciójából, kiemelte, a tárlat legnagyobb különlegessége,
hogy a monografikus Munkácsy-kiállítások történetében először mutatják be az életművet nemzetközi párhuzamok, analógiák, hatások és összefüggések mentén,
rávilágítva annak nemzetközi beágyazottságára. Munkácsy és neves külföldi kortársai – Gustave Courbet, Jean-François Millet, Alfred Stevens vagy Mariano Fortuny – remekművei mellett így a festőt övező művészkultusz tárgyi emlékei és példái is láthatók, többek között Csontváry Kosztka Tivadar és Rippl-Rónai József alkotásai.
„A kiállítás szenzációs karrierről, egy igazi magyar világsiker történetről szól. Munkácsy mesebeli felemelkedése, üstökösszerű pályája, valamint gazdag, sokrétű életműve eleven része a nemzeti öntudatnak” – zárta végül a megnyitót e gondolattal Baán László. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója hozzátette, hogy Munkácsy Mihály ráadásul mindig kész volt segíteni az ifjú pályatársakat, ez pedig például szolgálhat „minden útkereső fiatal tehetségünk és egész nemzeti közösségünk számára, hogy a ránk bízott tehetségekkel hogyan kell sáfárkodni”.
A zömében a megszokott módon, időrendi sorrendben haladó kiállítás, amelyre többek között a Magyar Nemzeti Galériából, a debreceni Déri Múzeumból, külföldi intézményektől és számos magángyűjtőtől, így természetesen Pákh Imrétől is érkeztek művek,
hat nagy tematikus egységre tagolódik, így vezetvén végig a látogatókat az életművön.
Egyben arra is megpróbálván választ adni, mi állt a már életében nemzeti géniuszként kezelt, paradox módon mégis külföldön befutott festő páratlan sikerének, művészi érvényesülésének hátterében – a tehetségtől a szerencsén át a magánéleti szálak és az önérvényesítési, -menedzselési képességek kedvező együttállásáig.
Az első egység (Egy legenda születése – Az első sikerek) az Ásító inastól Munkácsy realista főművein (Siralomház, Éjjeli csavargók, Zálogház, Rőzsehordó nő, Köpülő asszony) keresztül a korszakváltó és egy új művészi hitvallást hirdető Műteremben című festményig mutatja be a művészete alakulását nemzetközi párhuzamok (Courbet, Millet, Stevens, Heilbuth alkotásai) mentén, illetve sikertörténetének kezdeteit a párizsi Szalonon elnyert aranyérmek összefüggésében. A Műteremben című festmény mellett kis műteremsarok idézi meg a mester egykori műtermét, a Munkácsy-hagyatékban fennmaradt művészkellékek és tárgyak segítségével.
A századvég Párizsában: út az európai elitig című szekcióban az 1878-as párizsi világkiállításon tiszteleti nagy aranyéremmel díjazott Milton története kap kiemelt figyelmet, illetve az ezt követő stílus- és témaváltás. Munkácsy ekkor a szegényebb társadalmi rétegek életéből merítő, sötét tónusú, realista életképeit felváltották a párizsi élet és saját környezete mindennapjait megörökítő nagypolgári szalonképek. Itt látható a tárlat egyik különlegessége, egy Magyarországon most először bemutatkozó korai, tájba helyezett „szalonkép”, a New York Historical Societyből kölcsönzütt a Pávák is.
A harmadik nagy egység („Kolosszálképek” festője: A világhírű Munkácsy) középpontjába a mester óriásképei (a Krisztus-trilógia. a Honfoglalás és a bécsi szépművészeti múzeum mennyezetképe) kerültek. Munkácsy sikereinek egyik kulcsa kétségtelenül az utazó szenzációképek, azon belül is a Krisztus-trilógia, melynek kezdeményezője műkereskedője, Charles Sedelmeyer volt.
Az 1880-as években Európa-szerte és az Egyesült Államokban is bemutatott, több mint kétmillió látogatót vonzó Krisztus-képeknek köszönhetően Munkácsy a szó szoros értelmében világhírű festővé, sztárrá vált.
Ezt követte hazai, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia keretein belül kapott több jelentős kitüntetése és két hivatalos megrendelése: a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképe (A reneszánsz apoteózisa) és az épülő Országház számára festett Honfoglalás.
A negyedik, Az alkotás szabadsága. Munkácsy tájképei címet viselő szekció azt a műfajt mutatja be, amelyben a festő leginkább mentesülhetett az elvárások és a műfaji kötöttségek béklyói alól, és amelyben a legszabadabban alkotva létrehozta a 19. századi magyar tájképfestészet olyan fő műveit, mint a Poros út első és második változata, vagy a Fasor című festménye.
Az ötödik tematikai egység (Divatos, drága, festői: szalonképek és a Munkácsy-márka) a 19. század végi párizsi szalonok világába enged bepillantást az életmű máig legnépszerűbb képtípusának, az úgynevezett szalonképeknek zömében magángyűjteményekből kölcsönzött darabjaival, köztük egy Magyarországon először látható különleges alkotással (Pamlagon ülő nő).
A műkereskedő Charles Sedelmeyer szorgalmazására festett szalonképek a Munkácsy-márkát építették,
és többségük a tengerentúlon talált otthonra jelentős amerikai magángyűjteményekben (például a New York-i Vanderbilt-galériában). Ebben a szekcióban Liszt Ferenc portréján keresztül a nagyvilági események helyszíneként elhíresült Munkácsy-szalon – mely Albert Wolff párizsi kritikus szerint „maga volt a párizsi elegancia csúcsa” – is megjelenik.
Végül A Munkácsy-kultusz címet viselő utolsó terem a Munkácsy-életművet és a festő személyét már életében körülölelő kultusz történetébe enged bepillantást, kezdve a Munkácsy-művek magyar múzeumi gyűjtéstörténetének kezdeteivel, a mesterről készült portrékon keresztül a személyének ikonikus voltát alátámasztó Munkácsy-mű (Vihar a pusztán) Csontváry által készített parafrázisáig. Itt látható számos, a kultuszhoz kapcsolódó tárgy és dokumentum, az 1882-es budapesti ünneplése keretében a mesternek készített ezüst babérkoszorú, a festő utolsó palettája is, végül budapesti temetésének archív fotói, dokumentumai egy videóösszeállításban.
Ez egyben a kultusz betetőződését is jelentette,
amelynek nagysága a Vasárnapi Újság Munkácsy halála című részletes beszámolójából is érzékletesen kitűnik:
„Néhány perczczel tizenegy óra előtt kiosztották a festők, szobrászok és művésznövendékek közt a fáklyákat; levették az ólompecsétet a vasúti kocsiról s a temetkezési egyesület emberei vállukra emelték a koporsót. A közönség födetlen fővel, mozdulatlanul nézte a megható jelenetet. Kétlovas, egyszerű zárt halottas kocsiba tették a koporsót. A fáklyák kigyúltak s megindult az éjféli menet. Az özvegy egy pillanatra kocsiba ült, de ismét kiszállt. »Gyalog megyek a koporsó után«, szólt s ott lépdelt a fáklyák fénye közt. A késő éjjeli időben pedig az utczák két oldalán sorba állt a sötét, fekete tömeg… Elérkeznek a műcsarnok elé. A nehéz koporsót a kör-alakú terembe viszik. A babér átható szaga árasztja el a levegőt, melybe a tavasz virágainak édes illata is belevegyül.”
Szemerey Samu országos főépítész és Sári Zsolt államtitkár az Üllői úti Lechner-palota rekonstrukciójának elindulását ígérik, és hogy minisztériumaik „házmesterség” helyett támogatóként állnak majd az önálló és független Iparművészeti mögött. Mindez a nulla forintból összehozott épülettörténeti tárlat megnyitóján hangzott el.
A közel másfél száz művet felvonultató életmű-kiállítás izgalmas játékra hívja a nézőt, „merj perspektívát váltani” mottóval.
Itthon is szeretnék növelni a világhírű, magyar-francia származású festőművész ismertségét.
A francia művész a sokszínűsget akarta ünnepelni.
El van átkozva a csapat a bírói döntésekkel.
„Nem az volt számára a legnagyobb feladat, hogy szépen megfessen egy képet, hanem az, hogyan rontsa el.” A nemzetközi művészvilágban évtizedek óta magasan jegyzett Sándorfi István életművéből látható izgalmas keresztmetszet a Kálmán Makláry Fine Arts galériában.
Az előrejelzés szerint Nyugat-, Közép- és Dél-Dunántúlon, Pest vármegyében és Budapesten, az Észak- és Dél-Alföldön, valamint Észak-Magyarországon nagyon erős lehet az UV-B sugárzás.
