Az Árpád-ház a családi hagyomány erejével vállalta fel Attilát, a hunt – történész a Mandinernek

2024. november 12. 20:05

Nyugat-Európában kétféle Attila-kép létezett, az Árpádok nem voltak rászorulva Attilára, mint ősre, krónikásaink esetében pedig „ősvállalásról” beszélhetünk, nem „ősválasztásról” – mondja Szabados György.

2024. november 12. 20:05
null
Kovács Gergő
Kovács Gergő

Nyitókép: Attila Aquileiát ostromolja. Miniatúra a Képes krónikában

Interjúalanyunk Szabados György, a Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívum igazgatója.

*

A hun-hagyomány magyar műveltségbe jutása a korai magyar történelem egyik legérdekesebb, egyben legnagyobb vitákat generáló, eldöntetlen kérdése. Nemrég Szenthe Gergely történész-régész szólt hozzá érdemben a vitához: szerinte tudományosan megállapíthatatlan, hogy az Attila-leszármazás a német lovagok közreműködésével került a magyar mitológiába, vagy volt saját, sztyeppei hagyomány mögötte, de a maga részéről végül a germán eredet mellett teszi le a voksát. Úgy véli, a turul-monda, mint az Árpádok eredetmítosza, beleillik abba, amit egy sztyeppei dinasztia eredetmítoszairól tudunk, ám az Attila-hagyomány nem. Ön mit gondol?

Fontos az elején leszögezni, hogy az Árpád-ház Attila-hagyománya és a magyar nép hun kötődése, noha összefügg egymással, két külön tudományos kérdés. Elég ezt azzal szemléltetni, hogy Anonymus ugyan szólt Álmosnak Attilától való származásáról, de le nem írta a hunok nevét, mégpedig azért, mert nem a nép őstörténetének, hanem „a királyok és nemesek származásának” kívánt emléket állítani.

Az etnikus eredetmítosz, a csodaszarvas mondája krónikáinkban maradt fenn. Kutatásaim során arról győződtem meg, hogy 

a turul-monda és az Attilától való származás nem két, egymást kizáró hagyomány, hanem egy eredettudat két oldala.

 Tegyük hozzá: a turul szót Kézaitól ismerjük.

Íme, a monda Képes Krónikából ismert, archaikus változata: „[Álmos] anyjának, amikor az várandós volt, álmában egy madár, mintegy sólyom formájú, hozzá jővén feltárta, hogy méhéből folyam indul, és nem az ő földjén fog sokasodni. Ez pedig azért volt, mert az ő ágyékából dicsőséges királyok származnak. És mivel a sompnium a mi nyelvünkön álom, és az ő eredete álomtól jövendöltetett, ennélfogva Álmosnak nevezték el, aki Előd, aki Ügyek, aki Ed, aki Csaba, aki Attila [fia volt]…”

Egyesek szerint Álmos mitikusan sem származhat Attilától, mert eredetileg a turul termékenyíti meg az anyát, és csak keresztény klerikusok szelídítették álomlátássá a fogantatást. Ám ez a nézet kiforgatja a szöveget, ráadásul egyetemes motívumpárhuzamokkal sem számol: két ókori álomlátásmonda, Kyros perzsa király és Gautama Siddharta, vagyis 

Buddha születéstörténete kapcsán pedig keresztényi szelídítésről beszélni eleve képtelenség lenne.

 A mi Kézai Simonunk pedig pap-krónikásként sem érzett késztetést szemérmeskedésre, nem kellett félteni.

Ezt is ajánljuk a témában

Szenthe Gergely hozzáteszi: az Attila-hagyomány az adott politikai szükségleteknek, kommunikációs céloknak megfelelően Géza nyugati irányvonalának hatására, már igen korán, de nyugati hatásra érkezhetett. 

Én ebben logikai ellentmondást látok, azonfelül a források sem támogatják ezt az elképzelést.

Milyen forrásokra gondol?

Thietmar merseburgi püspök krónikájából tudjuk, hogy Géza, jóllehet kemény kézzel térített, de a keresztény Isten mellett más „istenségek különféle hiú képzeteinek is áldozott, s midőn főpapjától szemrehányást kapott ezért, magáról azt állította: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy ezt megtehesse.” 

Gézáról, a két világ határán élt nagyfejedelemről nem tudom elképzelni azt, hogy a nyugati keresztény irányultság kiépítése közben egy, a nyugati keresztény világ számára gyűlölt emlékű hun nagykirályt akarjon politikai propaganda céljából használni.

Több kutató, például Szenthe Gergely is leszögezi: a hun nagykirály emléke egyáltalán nem volt olyan gyűlölt a német területeken, sőt. 

Nyugat-Európában kétféle Attila-kép létezett:

 a germán hősmondák pozitívabb alakja és a latin nyelvű egyházi történetírás negatív figurája. 

Amikor a XI. század második felében a magyar történetírás megszületett, akkor a latinul alkotó keresztény klerikusok szellemi világába csatlakozott be, amely ellenségesen viszonyult Attila emlékéhez. Ennélfogva a mi egyházi historikusaink eleve „széllel szemben” haladtak, amikor a mintaadó közeghez képest más hozzáállással közelítettek a hun nagykirály emlékéhez. 

Jóllehet a germán folklór hatását kizárni nem lehet Kézainál sem, ám ez felvet egy kérdést: ismerve több mondánk sztyeppei párhuzamait – a csodaszarvas-monda mellett a fehér ló mondája is felhozható például –, 

miért kell egyes kutatóknak a XIX. század óta bizonyos hagyományelemeket germán kultúrimportként beállítani, 

ahelyett, hogy a magyar folklór hatásával (is) számolnának? 

Egyéb érvekkel is számolhatunk?

Persze. 

Fontosabb érv, hogy krónikáink a nyugati keresztény írásművekkel vitatkoznak, vagyis az a közeg váltotta ki belőlük a reflexió kényszerét, 

s nem a germán hősmondák világa. Itt térek rá a klerikusi szeméremtől nem feszélyezett Kézai-példára. Kézai Simon teológiai és biológiai alapon cáfolt egy nyugat-európai toposzt. Így fogalmaz arról, hogy a hunokkal egynek vett magyarokat rosszféle nők és parázna ördögök közösüléséből származtatni hamisság:

„arra első bizonyíték az Evangélium szövege, hogy »a szellemnek nincs húsa és csontja«, továbbá: »ami a testből születik, az test, ami Lélekből születik, az lélek«. Megítélésem szerint a dolgok természetével is ellentétes, s az igazságnak alapvetően ellentmond ama állítása, hogy képesek a nemzésre a szellemek, akiknek nem adattak meg azok a természet szerinti eszközök, melyek a nemzéshez szükséges képességet, a nemzés végrehajtását biztosíthatnák, hogy igazi magzat foganhasson tőlük. Így hát nyilvánvaló, hogy a magyarok is, akárcsak a világ többi népe, férfiútól és nőtől vették eredetüket…”

Milyen bizonyítékok kellenek Ön szerint, hogy ezt a vitát megnyugtató módon lezárhassa a szakma? Vagy nem nagyon kerülhetnek már elő új adatok, alátámasztott megközelítések?

Megnyugtató módon csak egyféleképpen lehetne lezárni az Árpád-ház Attila-hagyományának a kérdését. Mivel 

ismerjük az Árpádok Y-kromoszómáját, ezért „csupán” meg kellene találni és azonosítani Attila sírját,

 genetikai mintát venni csontjaiból, s ha egyezést lehet kimutatni, akkor ez a kérdés természettudományosan el van döntve. 

Csakhogy hiába vélik egyesek időről-időre fellelni Attila sírját a Kárpát-medence különböző tájain, 

ez a bizonyítási mód kizárható:

 Attilát úgy temették el, hogy ne lehessen megtalálni, s még kevésbé azonosítani! A hármas koporsó és a folyómederbe temetkezés hazai szájhagyományának ázsiai eredetét néprajzi, írott történeti és régészeti adatok is igazolják.

Szabados György

Milyen eszköz marad akkor a szakma kezében?

A lehetőségek mérlegelése bölcsészettudományos alapon. 

Ön hogy mérlegel? 

Szerintem

 az Árpád-ház eredeti és hiteles családi hagyomány erejével vállalta fel Attilát. 

Induljunk egy költői kérdéssel: az Árpádok rá voltak szorulva Attilára, mint hivatkozási alapra? A XI–XIII. század művelődéstörténeti közegének ismeretében e haszonelvűség vádja tarthatatlannak bizonyul. Történelmünk egyik páratlan jelensége éppen az első ezredfordulón hivatalossá vált keresztény kultúraváltásban mutatkozik meg: a magyar az egyetlen közösség, amelynek sztyeppei eredetű etnikai és állami ősmúltja a nyugati keresztény műveltség keretei között – latinul alkotó egyházi férfiak lejegyzésében – fejeződött ki. 

Amikorra pedig elkészültek legkorábbról fennmaradt históriáink, Anonymus XIII. század eleji, majd Kézai Simon 1285 előtti Gesta Hungaroruma, 

addigra az első magyar uralkodóház már egy, a keresztény világba illeszkedő, valódi – és nem mindennapi rangot adó – politikai legitimációval büszkélkedhetett.

 I. István és fia, Imre szentté avatása, valamint az őket avattató I. László kanonizációja után Álmos nagyfejedelem keresztény leszármazottai a „szent királyok nemzetsége” kifejezésbe sűrítették ezt. 

Az is fontos tényező, hogy Kézai nem palástolja el Attila alakjának sötét vonásait, jelesül a testvérgyilkosságot, valamint azt, hogy halála után a birodalma összeomlott. Ha ehhez hozzászámítjuk a nyugat-európai történeti köztudat negatív Attila-képét, akkor jobban 

látszik a nagy hun uralkodó magyar szempontú politikai hasznavehetetlensége. 

Ezért az Árpád-ház udvari történetíróinak íráshagyatékát tekintve beszélhetünk inkább ősvállalásról, mint ősválasztásról, mert ez utóbbi esetén – a történeti legitimáció kedvéért – egy valóban „hasznavehető” őst kellett volna választani. 

Ki lehetett volna ez az ős?

Például Baján avar kagán: az ő műve volt a sikeres Kárpát-medencei avar honfoglalás 568-ból, ami egy negyed évezreden át Közép-Európában fennálló sztyeppe-birodalom, az Avar Kaganátus megalapozását jelentette. Emellett testvérgyilkosság sem terheli alakját. Ehhez képest mit látunk? 

Krónikáink teljességgel hallgatnak Bajánról és népéről:

 az avarok emlékét csak az itáliai humanista Antonio Bonfini vezeti be a magyar történetírásba.

 

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
canadian-deplorable
2024. november 13. 16:57 Szerkesztve
a hun-magyar rokonságról a legrégibb mondánk szól, valamint mostanában az árpád háziak dns vizsgálata is ebbe az irányba kezd mutatni, tehát nagy esély van rá. ennél több viszont nincs a kezünkben. attila sírját még nem találták meg, tehát nem lehet rajta dns tesztet elvégezni. valahol az alföldön alussza örök álmát, remélhetőleg nem román területen. a hunokkal kapcsolatban sokkal jobban megbízok a nyugati történetírókban, mivel ők az eseményekkel egy időben írtak attila tetteiről. priszkosz rétor személyesen járt attila táborában és pontos leírással szolgált. tudjuk, hogy attila 451-ben indult gallia ellen, 452-ben itália ellen, 453 tavaszán meghalt, és a fellázadó germán törzsek 454-ben legyőzték a hunokat egyszer, s mindenkorra. a hunok itt kiestek a történelemből, a birodalmuk megsemmisült, a hun nép maradékai pedig beolvadtak más népekbe és elveszítették identitásukat. a magyar történetírók 500+ év távlatából írtak a hunokról, ezért írásaikat kétkedve kell fogadni.
v4nmeeg1p3psid
2024. november 13. 12:45
tegyük fel, hogy mindent is tudtsz: attila az apád, akinek a farkából jöttél, és ezt klinikai tesztek igazolják? mi a fasz vonzó benne? érthetetlen.
altercat1
2024. november 13. 12:09
amíg be nem látja a tudomám!, hogy belecsaltak a kronológiába 297 évet, addig nem fognak ötről a hatra jutni! először vii. konstantin, majd iii. ottó. ez utóbbi spekulálta ki, hogy vele kezdődjön az újabb ezer év, és bevezette az időszámítást 1000-rel. a magyar krónikák a hitelesek! atilla és árpád között 105 év telt el! a hun fejedelem mentette meg a katolikus egyházat! szobrot neki a vatikánban!
Dixtroy
2024. november 13. 06:49
a germánok története attila leküzdéséről szól, majd biztos ők közvetítettek volna nekünk ilyen mondákat! akárhogy is nyalogatják, a germánok attilától kikaptak, alávetett helyzetbe kerültek, majd árulással, cselszövéssel és testvérharccal zárták a kapcsolatot. ez semmiképpen nem pozitív, tehát fel kellett tüntetni, hogy ez tök jogos, attila zsarnok, testvérgyilkos és kutyafeje van, ezért nyomták a sározást. én csak azt a romantikus hozzáállást nem értem, hogy mivel a németek mindig is ellenségeink voltak és megvetettek, miért nyalják mégis a német valagat? a testvérgyilkosság az igazán az ő profiljukba illik, káin és ábel, romulus és remus, öld meg a jobbat, hol van ez egy hunor-magyar egymásnak hátat vetve küzdelemhez?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!