Hun vagy avar vagy Attila? – érdekes elmélet született a rettegett vezérről

2024. augusztus 18. 05:45

Hun hagyományunknak több köze van az avarokhoz, mint az ókori hunokhoz, sok forrásunk valójában egy Attila nevű avar királyra utal – mondja Kontos Gábor, aki szerint kezdeni kell valamit a hatalmas időbeli távolsággal a hunok és a honfoglalók között. Létezett vajon egy avar és egy hun Attila is?

2024. augusztus 18. 05:45
null
Kovács Gergő
Kovács Gergő

Nyitókép: A tárnokvölgyi hun-római csata a Thuróczy-krónikában

A Rendőrtiszti Főiskolát végzett, tehát civilnek számító Kontos Gábor szabadidejében keres válaszokat a magyar történelem izgalmas kérdéseire. Neves korábbi szakemberek elméleteit, felvetéseit szintetizálva hozott létre egy érdekes verziót a hunok-avarok-honfoglalók témakörében, középpontban Attila királlyal, aki az elképzelés szerint nem az volt, akinek eddig gondoltuk.

Miért problémás Ön szerint a magyar honfoglalók összekapcsolása Attilával és hunjaival?

Középkori krónikásaink a hatalmas időbeli távolság ellenére  Attila és a hunok történetei után rögtön a magyar honfoglalás bemutatásához látnak. Miként lehet az, hogy a honfoglalásnál négyszázötven évvel korábbi történetek sorát olvashatjuk, de utána

 évszázadokra megszakad a hírfolyam; 

 az avarokat például, akiknek 250 éves kárpát-medencei uralma jóval közelebb esett a magyar honfoglaláshoz, meg sem említik. Pedig ma már világos, hogy a 10. század elején összeomló Avarország lakossága megérte a magyar honfoglalást, s nagy szerepet játszott népünk etnogenezisében.

Ezt is ajánljuk a témában

Nem légüres térbe érkeztek a magyarok – Szenthe Gergely régész a Mandinernek

„A Kárpát-medence kiürülése mellett nem szól semmilyen valódi bizonyíték. Sőt, sokkal több bizonyíték kezd felsorakozni amellett, hogy nem csak az emberi populáció maradt fenn, hanem az életmód, illetve kulturális jellegek is” – mondja Szenthe Gergely lapunknak. A régésszel az avar kor és a honfoglalás időszakának rejtélyeiről és új kutatási eredményekről beszélgettünk.

A nyugat-európai krónikások az avarokat és kezdetben a magyarokat is a hunok újabb és újabb inváziójának tartották, tehát résen kell lennünk, ha hunokról esik szó egy forrásban. Úgy vélem, hogy hun hagyományunknak több köze van az avarokhoz, mint az ókori hunokhoz!

A részleteket helyszűke miatt kerülve arra a következtetésre jutottam, illetve jutottak előttem, hogy Simon mester gestájából ismert 

hun-magyar történetek bizonyos elemei nem az 5. században élt Attilához és hunjaihoz, hanem a frank-avar háborúk korához és népeihez kapcsolódnak! 

A Karoling-kori és az ezredforduló után alkotó német történetírók műveikben ugyanis a kései avar korból származó népi emlékezetet egybe dolgozták az 5. századi Attila hun fejedelemről és népéről szóló ókori írott történetekkel, s így tettek később magyar kollégáik is.

Ez nem okozott problémát, hiszen 

a krónikások az avarokat is hunnak gondolták, az avarok egy része pedig szintén hunnak tartotta magát. Ezek miatt nincsenek középkori krónikáinkban nevesítve az avarok 

egyetlen egyszer sem, sőt Anonymus még a hunokat sem említi, csak Attila királyt.

Pontosan mely források hol említik ezt az avar Attilát?

Az avarokat hunnak és Pannoniában székelő uralkodójukat Attilának nevező Erős kezű Valter történetére tudok hivatkozni. Kézai mellett Attilát Anonymus is többször említi, de csak az első hivatkozása, a 451-ben Szkítiából Pannonia földjére történő vonulás köthető biztosan az 5. századi hun uralkodóhoz, a többi már a kései avar kori Attilára vonatkozik. 

Anonymus Attilára, mint Árpád dédapjára vagy ükapjára hivatkozik, aki bajosan élhetett az 5. században, 

de minden gond nélkül létezhetett száz évvel a honfoglalás előtt.  

Anonymus közli, hogy a havasokat Kárpátaljánál átlépő honfoglalóknak Salán szláv alattvalói elmesélték, hogy Attila király halála után Salán fejedelem őse, a nagy Keán fejedelem miként indult meg Bulgáriából, s magukat a szlávokat miként vezették Bulgária földjéről az orosz határra. Nagy Keán fejedelem nem más, mint az a Krum bolgár kán, aki 804-ben sikeres hadjáratot vezetett a frank támadás után a Dunától keletre még létező Avarország ellen. 351 évvel az 5. századi Attila és tíz évvel az Anonymus által Árpád ősapjának nevezett Attila halála után.

Hogy jönnek a képbe a székelyek? Itt milyen források támasztják alá az elméletet?

Gestaíróink szerint szerint a székelyek Attila király hun népének maradványaként már a magyar honfoglalás előtt itt éltek. Egy rómaiaktól elszenvedett vereség miatt háromezren a Dunától keletre menekültek, míg tizenötezren a vesztes csata és Etele halála után kitört utódlási harcban alulmaradt Csaba királyfit követve délre távoztak a Kárpát-medencéből. 

Ugyanezen harcokat a korabeli nyugati források is említik, csak ott avar-frank háború néven futnak.

A székelység tehát nem az ókori, hanem a késő avar kori Attila király egyik katonai segédnépe volt. Fontos viszont kijelenteni, hogy sem avarok, sem hunok nem voltak, magyartól eltérő egykori anyanyelvükre semmi bizonyíték nincs! 

Valamikor az avar korban érkezhettek; 

a Volgai Bolgárországból a 7. században Avarországba beköltöző onogur-bolgárok magyar nyelvű segédnépe lehettek. Hun származástudatuk onogur és avar uraikon keresztül alakulhatott ki, amelyet akár közvetíthettek is új uraiknak, azaz Árpád népének.

Attila kardja, avagy Nagy Károly kardja, avagy a bécsi szablya

A magyar honfoglalók  tehát csak a Kárpát-medencében vették át a hunhagyományt?

Ez egy reális lehetőség, de a helyzet ennél azért bonyolultabb. A székelyek és Árpádék hun eredettudata ugyanis nem ugyanazon tőről fakad. Míg a székelyek a huntudatú onogur-bolgárok és avarok magyar nyelvű segédnépe lehettek, addig 

Árpád nemzetsége valóban lehetett bolgár-török származású, 

s ezáltal a székelyek hajdani urainak, az onogur-bolgároknak, avaroknak vér- és nyelvrokona egyben!

Honnan tehát a huntudat?

A honfoglalóink összességének – fegyveres elit és köznép – huntudatát, tűnjék bármilyen elcsépeltnek is, még mindig a Csodaszarvas monda magyarázza meg a leghihetőbben. A rege történelmi igazsága az lehet, hogy a volgai bolgár kagán birodalmában élő onogur-bolgár és magyar nép vezetője – 

Hunor és Magor – a két elrabolt királyi menyecske révén beházasodott a birodalmat vezető dinasztiába. 

A bolgár-török etnikumú nemzetség tagjai az ókori Attila egyenesági leszármazottai. Ebbe a dinasztiába nyert bebocsájtást a testvérpár.

Magyarul a két nép vezetője, igaz, hogy csak leányágon(!), de Attila nemzetségének tagjává vált. Bármilyen etnikumú és nyelvű volt tehát eredetileg Magor és népe, 

a vezető nemzetség ettől kezdve hivatalosan is tekinthette Attilát ősének, 

ebben pedig idővel a köznép is követte urait.

Ön kéziratot is összeállított a témában. Tisztázzuk, hogy mely szakemberekre támaszkodnak ezek a gondolatok, amelyek szintézise heves reakciókat válthat ki szakmán belül és azon túl is?

Nagy Géza, Domanovszky Sándor, Boba Imre és Makkay János régészek, történészek szintén a témában kutattak, s vetették vérmérsékletük szerint papírra az én következtetéseimhez hasonló meglátásaikat.

Fősodrattól eltérő, így nem kellően (el)ismert munkásságuk sokak számára fehér folt, pedig 

nem őstörténeti csodabogarakról, hanem komoly szakemberekről van szó.

A kézirat nem más, mint a kérdéskörben született szakmai következtetések szintézise, egy gondolatébresztő tanulmány.

Az archeogenetika szerepet kaphat-e ebben a gondolatkísérletben?  Mit tart a témában a legfontosabbnak, amire választ adhat?

Az archeogenetikai kutatások biológiai eredményeket produkálnak, amelyeket kulturális, etnikai kérdésekben 

régészeti és történeti információkkal közösen kell értékelni: 

hiába mutatjuk ki egy 10. századi csontvázról, hogy genetikai szálai Belső-Ázsiába vagy éppen az Uralba mutatnak, ha nem ismerjük az adott egyén anyanyelvét, kulturális, etnikai hátterét, vagyis hogy ő mit gondolt magáról és a világról biológiai származásától függetlenül.

Mivel írásos forrásoknak szűkében vagyunk, az archeogenetika által remélhetőleg reprezentatív választ kapunk majd 

az avar kori túlélő őslakosság és a későbbi Árpád-kori köznép

 közötti, valamint Árpád nemzetségének és köznépének hunokkal való kapcsolatát firtató kérdésekre. 

Attila a Képes krónikában

 

Összesen 339 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
fogas paduc
2024. augusztus 28. 15:26
Szóval, az archeogenetikai kutatások eredményei szerint a honfoglaló magyarokban 53% manysi, 35%! szarmata és 15% hun vér csörgedezett.. A DNS nem felejt!
Nimril
2024. augusztus 23. 17:02
Azért minimum egy történészi végzettség nem ártana az ilyen tanulmányokhoz. Bármennyire meglepő egyesek számára, de ez is egy szakma, mint a kőművesség, aminek a szabályait, módszertanát bizony meg kell tanulni. Ennyi erővel Józsi bácsi is mondhat ilyeneket a taktaharkányi kocsmában. Félreértés ne essék, hiszem, hogy van valamiféle kapcsolat a sztyeppei népek között, de azért nehogymár egy rendőr kutatásait vegyük mérvadónak! :D Ez nevetséges.
ed02222
2024. augusztus 19. 13:23
"Talán már sok történésznek feltűnt, hogy az ókor nagy avar-hun és más szittya-gyanús birodalmai, melyek egyenrangúak, sőt néha nagyobbak is voltak a görög, vagy római birodalomnál egyszerre csak – szinte egy varázsütésre – nyom nélkül eltűntek. Történt mindez kb. ezerötszáz esztendeje. Nagy Konstantin, a Merovingok, Atilla, Baján-kán és Álmos-Árpád korában. lllig Nagy Károlyt „Fiktív Károlynak” nevezte, amivel arra utalt, hogy a Caroling királyok nem is léteztek. Ebben ugyan nem volt teljesen igaza, mert ugyan léteztek, de Károly nem igen volt nagy, sokkal inkább a törpe jelző járt neki, elvégre a törpécske fia nem véletlenül kapta a Kis Pipin nevet (Pépin le Bref), ami kétszeresen is picikét /rövid magocskát/ jelentett. Nagy Károlyra azért lett szükség, hogy Atillát tüntessék el. Helyébe kellett tenni egy – úgy mondják – 2 méternél is magasabb kereszténnyé lett – avar vezért, akinek kitalált szerepe mindenütt lefedhette Atilla hatalmas sikereit." P.I. folyt.
ed02222
2024. augusztus 19. 13:00
Bármilyen hihetetlen, él egy nemzet Európa közepén, mely saját történelmét illetően jobban hisz ellenségének, a bizánci császárnak, mint saját középkori krónikásainak! Amit ugyanis mi a honfoglalásunk koráról és az azt közvetlenül megelőző időkről tudunk, azt zömmel VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár „De Administrando Imperio” (A Birodalom kormányzása) című művéből ismerjük! Tekintettel arra, hogy a magyarok hadat viseltek Bizánc ellen, és azt egy időre adófizetőjükké is tették, felmerül a kérdés: Vajon pártatlannak tekinthető-e a magyarokkal szemben az a bizánci császár, akinek eleink oly sok borsot törtek az orra alá? Nyilván nem! De mi ennek ellenére mégis készpénznek vesszük minden egyes szavát, miközben saját középkori krónikásainkat hiteltelennek tekintjük! Illig szerint a hamisításnak egyik szellemi szülőatyja az a VII. (Bíborbanszületett) Konstantin volt, akinek a magyar történelemre vonatkozó közléseit kritika nélkül fogadta el a magyar történettudomány!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!