Hun hagyományunknak több köze van az avarokhoz, mint az ókori hunokhoz, sok forrásunk valójában egy Attila nevű avar királyra utal – mondja Kontos Gábor, aki szerint kezdeni kell valamit a hatalmas időbeli távolsággal a hunok és a honfoglalók között. Létezett vajon egy avar és egy hun Attila is?
Nyitókép: A tárnokvölgyi hun-római csata a Thuróczy-krónikában
A Rendőrtiszti Főiskolát végzett, tehát civilnek számító Kontos Gábor szabadidejében keres válaszokat a magyar történelem izgalmas kérdéseire. Neves korábbi szakemberek elméleteit, felvetéseit szintetizálva hozott létre egy érdekes verziót a hunok-avarok-honfoglalók témakörében, középpontban Attila királlyal, aki az elképzelés szerint nem az volt, akinek eddig gondoltuk.
Miért problémás Ön szerint a magyar honfoglalók összekapcsolása Attilával és hunjaival?
Középkori krónikásaink a hatalmas időbeli távolság ellenére Attila és a hunok történetei után rögtön a magyar honfoglalás bemutatásához látnak. Miként lehet az, hogy a honfoglalásnál négyszázötven évvel korábbi történetek sorát olvashatjuk, de utána
évszázadokra megszakad a hírfolyam;
az avarokat például, akiknek 250 éves kárpát-medencei uralma jóval közelebb esett a magyar honfoglaláshoz, meg sem említik. Pedig ma már világos, hogy a 10. század elején összeomló Avarország lakossága megérte a magyar honfoglalást, s nagy szerepet játszott népünk etnogenezisében.
Ezt is ajánljuk a témában
„A Kárpát-medence kiürülése mellett nem szól semmilyen valódi bizonyíték. Sőt, sokkal több bizonyíték kezd felsorakozni amellett, hogy nem csak az emberi populáció maradt fenn, hanem az életmód, illetve kulturális jellegek is” – mondja Szenthe Gergely lapunknak. A régésszel az avar kor és a honfoglalás időszakának rejtélyeiről és új kutatási eredményekről beszélgettünk.
A nyugat-európai krónikások az avarokat és kezdetben a magyarokat is a hunok újabb és újabb inváziójának tartották, tehát résen kell lennünk, ha hunokról esik szó egy forrásban. Úgy vélem, hogy hun hagyományunknak több köze van az avarokhoz, mint az ókori hunokhoz!
A részleteket helyszűke miatt kerülve arra a következtetésre jutottam, illetve jutottak előttem, hogy Simon mester gestájából ismert
hun-magyar történetek bizonyos elemei nem az 5. században élt Attilához és hunjaihoz, hanem a frank-avar háborúk korához és népeihez kapcsolódnak!
A Karoling-kori és az ezredforduló után alkotó német történetírók műveikben ugyanis a kései avar korból származó népi emlékezetet egybe dolgozták az 5. századi Attila hun fejedelemről és népéről szóló ókori írott történetekkel, s így tettek később magyar kollégáik is.
Ez nem okozott problémát, hiszen
a krónikások az avarokat is hunnak gondolták, az avarok egy része pedig szintén hunnak tartotta magát. Ezek miatt nincsenek középkori krónikáinkban nevesítve az avarok
egyetlen egyszer sem, sőt Anonymus még a hunokat sem említi, csak Attila királyt.
Pontosan mely források hol említik ezt az avar Attilát?
Az avarokat hunnak és Pannoniában székelő uralkodójukat Attilának nevező Erős kezű Valter történetére tudok hivatkozni. Kézai mellett Attilát Anonymus is többször említi, de csak az első hivatkozása, a 451-ben Szkítiából Pannonia földjére történő vonulás köthető biztosan az 5. századi hun uralkodóhoz, a többi már a kései avar kori Attilára vonatkozik.
Anonymus Attilára, mint Árpád dédapjára vagy ükapjára hivatkozik, aki bajosan élhetett az 5. században,
de minden gond nélkül létezhetett száz évvel a honfoglalás előtt.
Anonymus közli, hogy a havasokat Kárpátaljánál átlépő honfoglalóknak Salán szláv alattvalói elmesélték, hogy Attila király halála után Salán fejedelem őse, a nagy Keán fejedelem miként indult meg Bulgáriából, s magukat a szlávokat miként vezették Bulgária földjéről az orosz határra. Nagy Keán fejedelem nem más, mint az a Krum bolgár kán, aki 804-ben sikeres hadjáratot vezetett a frank támadás után a Dunától keletre még létező Avarország ellen. 351 évvel az 5. századi Attila és tíz évvel az Anonymus által Árpád ősapjának nevezett Attila halála után.
Hogy jönnek a képbe a székelyek? Itt milyen források támasztják alá az elméletet?
Gestaíróink szerint szerint a székelyek Attila király hun népének maradványaként már a magyar honfoglalás előtt itt éltek. Egy rómaiaktól elszenvedett vereség miatt háromezren a Dunától keletre menekültek, míg tizenötezren a vesztes csata és Etele halála után kitört utódlási harcban alulmaradt Csaba királyfit követve délre távoztak a Kárpát-medencéből.
Ugyanezen harcokat a korabeli nyugati források is említik, csak ott avar-frank háború néven futnak.
A székelység tehát nem az ókori, hanem a késő avar kori Attila király egyik katonai segédnépe volt. Fontos viszont kijelenteni, hogy sem avarok, sem hunok nem voltak, magyartól eltérő egykori anyanyelvükre semmi bizonyíték nincs!
Valamikor az avar korban érkezhettek;
a Volgai Bolgárországból a 7. században Avarországba beköltöző onogur-bolgárok magyar nyelvű segédnépe lehettek. Hun származástudatuk onogur és avar uraikon keresztül alakulhatott ki, amelyet akár közvetíthettek is új uraiknak, azaz Árpád népének.
A magyar honfoglalók tehát csak a Kárpát-medencében vették át a hunhagyományt?
Ez egy reális lehetőség, de a helyzet ennél azért bonyolultabb. A székelyek és Árpádék hun eredettudata ugyanis nem ugyanazon tőről fakad. Míg a székelyek a huntudatú onogur-bolgárok és avarok magyar nyelvű segédnépe lehettek, addig
Árpád nemzetsége valóban lehetett bolgár-török származású,
s ezáltal a székelyek hajdani urainak, az onogur-bolgároknak, avaroknak vér- és nyelvrokona egyben!
Honnan tehát a huntudat?
A honfoglalóink összességének – fegyveres elit és köznép – huntudatát, tűnjék bármilyen elcsépeltnek is, még mindig a Csodaszarvas monda magyarázza meg a leghihetőbben. A rege történelmi igazsága az lehet, hogy a volgai bolgár kagán birodalmában élő onogur-bolgár és magyar nép vezetője –
Hunor és Magor – a két elrabolt királyi menyecske révén beházasodott a birodalmat vezető dinasztiába.
A bolgár-török etnikumú nemzetség tagjai az ókori Attila egyenesági leszármazottai. Ebbe a dinasztiába nyert bebocsájtást a testvérpár.
Magyarul a két nép vezetője, igaz, hogy csak leányágon(!), de Attila nemzetségének tagjává vált. Bármilyen etnikumú és nyelvű volt tehát eredetileg Magor és népe,
a vezető nemzetség ettől kezdve hivatalosan is tekinthette Attilát ősének,
ebben pedig idővel a köznép is követte urait.
Ön kéziratot is összeállított a témában. Tisztázzuk, hogy mely szakemberekre támaszkodnak ezek a gondolatok, amelyek szintézise heves reakciókat válthat ki szakmán belül és azon túl is?
Nagy Géza, Domanovszky Sándor, Boba Imre és Makkay János régészek, történészek szintén a témában kutattak, s vetették vérmérsékletük szerint papírra az én következtetéseimhez hasonló meglátásaikat.
Fősodrattól eltérő, így nem kellően (el)ismert munkásságuk sokak számára fehér folt, pedig
nem őstörténeti csodabogarakról, hanem komoly szakemberekről van szó.
A kézirat nem más, mint a kérdéskörben született szakmai következtetések szintézise, egy gondolatébresztő tanulmány.
Az archeogenetika szerepet kaphat-e ebben a gondolatkísérletben? Mit tart a témában a legfontosabbnak, amire választ adhat?
Az archeogenetikai kutatások biológiai eredményeket produkálnak, amelyeket kulturális, etnikai kérdésekben
régészeti és történeti információkkal közösen kell értékelni:
hiába mutatjuk ki egy 10. századi csontvázról, hogy genetikai szálai Belső-Ázsiába vagy éppen az Uralba mutatnak, ha nem ismerjük az adott egyén anyanyelvét, kulturális, etnikai hátterét, vagyis hogy ő mit gondolt magáról és a világról biológiai származásától függetlenül.
Mivel írásos forrásoknak szűkében vagyunk, az archeogenetika által remélhetőleg reprezentatív választ kapunk majd
az avar kori túlélő őslakosság és a későbbi Árpád-kori köznép
közötti, valamint Árpád nemzetségének és köznépének hunokkal való kapcsolatát firtató kérdésekre.
Európában kétféle Attila-kép létezett, az Árpádok nem voltak rászorulva Attilára, mint ősre, krónikásaink esetében pedig „ősvállalásról” beszélhetünk, nem „ősválasztásról” – mondja Szabados György.
Attila legendája máig bennünk él. Ahogy legkisebb fiának, Csaba királyfinak is, akiben népünk reményei testesülnek meg.
A források a hunokat nevezik hunnak és szkítának, az avarokat szkítának, hunnak és avarnak, végül a magyarokat szkítának, hunnak, türknek, ám a magyarokat nem nevezik avarnak – hangsúlyozza a kutató.
A neves régész-történész Kontos Gábor hun és avar Attilákról szóló, érdekes elméletére válaszolva többek között kifejti: Attila a germán kultúrában lényegében pozitív hős, nem szörnyeteg! Első rész.
Annyira elpaprikásodott a helyzet, hogy szándékosan el akarta ütni a rollerest a sofőr.
Saját honfitársaikat küldik minden eszközzel a halálba az ukrán toborzók. Gyomorforgató jelenetek.
Ilyen is csak Amerikában történhet.
