A Krím nélkül nem érthető meg a honfoglalás előtti magyar történelem – régész a Mandinernek
2024. augusztus 28. 12:13
A kazár-bizánci kapcsolatok miatt megkerülhetetlen a Krím szerepe őstörténetünkben, az etelközi magyarságnak is nyoma van a félszigeten – árulja el egy hiánypótló könyv szerzője.
A múlt évben jelent meg Türk Attila régésznek, a magyar őstörténet egyik vezető kutatójának hiánypótló kötete a Krím félsziget régészetéről – a késő antikvitástól a középkorig –, amely terület és időszak a korai magyarság történetével is szoros összefügg.
A szakember a Mandinernek elmondta:
„a Krím-félsziget egyedülálló szerepet töltött be Kelet-Európa késő antik és kora középkori történetében.
A félsziget földrajzilag átmenetet képez a Fekete-tenger mediterrán éghajlatú déli partvidéke és az északi sztyeppei területek között, ami kulturálisan a késő antik-bizánci és a sztyeppi nomád kultúrák találkozásában és egymásra hatásában jelentkezett. Sajnos a térség történetéről és régészetéről magyar nyelven nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű összefoglaló szakirodalom.”
Hogy mi adja a Krím-félsziget régészetének jelentőségét? Türk Attila szerint egyszerre volt jelen
a késő antik és bizánci keresztény civilizáció, a sztyeppi nomád kultúra és e két kultúrkör keveréke,
a letelepedő nomád lakosság lassan földművelővé és kereszténnyé váló közösségei. A tárgyalt terület arra is kiválóan alkalmas, hogy a kulturális kölcsönhatásokat és az akkulturációs folyamatokat (kulturális hasonulás egy magasabb szintű társadalomhoz) modellezni lehessen. Nem kevésbé fontosak a tárgyalt terület kapcsolatai a Fekete-tenger és a Mediterráneum más régióival: a Krím-félsziget kereskedelme egyaránt élénk volt a birodalmi fővárossal, Konstantinápollyal, de árui eljutottak a Balkán és Anatólia kikötőibe is – tudjuk meg.
Nemzetközi mércével is egyedülálló történeti genetikai feltárást végzett egy kutatócsoport, az eredmények új dimenzióba emelik a komplett őstörténetet. Gyuris Balázs első szerzővel beszélgettünk.
A Krím-félsziget színes történetét a szerző a görög kolonizációtól kezdve mutatja be, Bizánc után szó esik az itáliai kereskedő kolóniák tevékenységéről, az Arany Hordáról és az Oszmán Birodalom vazallusáról, a Krími Kánságól, végül az orosz cárság fekete-tengeri expanziója teremtette meg a térség újkori európai fejlődésének lehetőségét.
A terület történetét egyedülállóvá teszi a Krím bizonytalan jogállása, a kazár állam és a Bizánci Birodalom kondomíniuma (több állam közös gyarmata) e területen, ami a régészeti leletanyagban is tükröződik. A lelőhelyek közül kiemelkedik az ókori eredetű Kherszon városa, amely mindvégig a Bizánci Birodalom legfontosabb helyi támaszpontja és egyben a bizánci kultúra kisugárzási pontja is volt.
A hely az orosz történelem szempontjából is szimbolikus jelentőségű,
állítólag itt keresztelkedett meg I. Vlagyimir kijevi fejedelem, ezért kutatása a kezdetektől fogva kiemelkedő volt, a korszak talán egyik legjobban kutatott bizánci városának tekinthető – foglalja össze a könyv írója.
A Krím és a magyarok
A Kárpát-medence népvándorlás kori története és régészete, valamint
a korai magyar történelem folyamata sem érthető és ismerhető meg igazán ezen régió tanulmányozása nélkül.
Hogy miért?
„Történetileg a félszigeten keresztül megvalósult kazár-bizánci kapcsolatok miatt, mely együttműködésnek eredményeként épült meg a kazárokat védő Don-menti erődrendszer. Ennek pedig része volt az a Sarkel is, mellyel kapcsolatban felmerült a magyar vonatkozás” – mondja Türk Attila.
Mint kiderült, azt is tudjuk, hogy
861-ben Konstantín (Cirill) és Metód a kazároknál térített, és a Krím-félszigeten találkozott a magyarokkal.
A magyarok krími feltűnésére gyakran bizonyítékul említik al-Dzsajháni adatait is, miszerint a magyarok rabszolgákat adnak el a bizánciaknak K.r.h városában, melyet manapság a kutatók többsége Kercs helyett Kherszonnal azonosít.
„A krími-bizánci kereskedelmi kapcsolatok egyébként kiválóan adatolhatók az etelközi magyarok régészeti hagyatékában,
a Szubbotci-típusú lelőhelyeken” – hangsúlyozza a kutató.
Hozzáteszi: „A kazár-magyar kapcsolatok később gyengültek a kazáriai eredetű kabar/kavar népesség felkeléséhez és a magyarokhoz való csatlakozása miatt a 861 és 881 közötti időszakban. A Krímet ez annyiban érintette, hogy
az ellenségessé vált magyar–kazár kapcsolat gyakorlatilag elvágta a Krím félszigetet a Kazár Kaganátustól.”
„A szomszédos régióban élő korai magyaroknak a Krím területén is van régészeti nyoma, bár ez a téma sajnos még mindig gyengén kutatott. A korai magyarokhoz köthető etelközi régészeti hagyatékot valójában csak az elmúlt 10-15 évben ismertük meg alaposabban. A jövőben ennek fényében kellene újra és mélyebben áttekinteni a Krím 9–10. századi régészeti hagyatékát. Biztos vagyok benne, hogy
sok magyar vonatkozású újdonság fog még itt előkerülni,
de hogy erre mikor lehet majd sort keríteni, azt jelenleg csak a Teremtő tudja” – vázolja Türk Attila régész.
A 180 oldalas kötet 100 darab, többnyire színes képtáblával, elsősorban a hazai régészek számára fontos tipokronológiai áttekintésekkel segíti a magyar régészek, történészek és művészettörténészek munkáját, valamint az érdeklődőket.
Európában kétféle Attila-kép létezett, az Árpádok nem voltak rászorulva Attilára, mint ősre, krónikásaink esetében pedig „ősvállalásról” beszélhetünk, nem „ősválasztásról” – mondja Szabados György.
A források a hunokat nevezik hunnak és szkítának, az avarokat szkítának, hunnak és avarnak, végül a magyarokat szkítának, hunnak, türknek, ám a magyarokat nem nevezik avarnak – hangsúlyozza a kutató.
Eddig is minden jel erre utalt, az új tömegsír feltárásával nem igazán maradtak kérdések az 1526-os mohácsi csata helyszínével kapcsolatban, miközben a részletekről is egyre többet tudunk.
A neves régész-történész Kontos Gábor hun és avar Attilákról szóló, érdekes elméletére válaszolva többek között kifejti: Attila a germán kultúrában lényegében pozitív hős, nem szörnyeteg! Első rész.
Theophanes Confessor feljegyzése az árpádi magyarságról:
"Ad Eurum Tanaidis Turci habitant, qui olim Massagetae vocabantur..."
(A Don délkeletén laknak a turkok, akiket régen masszagétáknak neveztek)
"...Zakharov és Arendt szovjet régészek ... (Studia Levedica, 1934.) Az akkoriban felfedezett szaltovói műveltséget határozottan a lebédiai magyarok hagyatékának nevezik. Megállapítják, hogy a szaltovói és az észak-kaukázusi, Kobán vidéki kardok a honfoglalás kori magyar fegyverekhez állnak a legközelebb. A szaltovói műveltség a 8. század végén jelent meg, és a 9. század végén eltűnt – írják. Semmi esetre sem kazár kultúra, mert éppen a Kazár Birodalom centrumából hiányzik. Óriási félkörben veszi körül az alsó-volgai kazár központot: a középső Volgától a Don, Donyec felső folyásán és a Kubán vidékén át egészen a Kaukázus keleti feléig, a Kuma folyóig.
A hunok vágott szeműek voltak, semmi közünk hozzájuk, sose volt, leszámítva a meséket, többszáz hozzájuk valamikor csatlakozott törzs eredezteti magát tőlük, kell a sztori, mégse mondhatták hogy hát szar gyülevészek voltunk, hanem a nagy hunoktól jöttünk!
Csak jobban hangzik, na
Jó lenne, ha nem a hunokig kéne visszamenni, elég csak Szent Istvánig, de vannak újabb identitásképzők is, mint '48-asok vagy '56 eszménye. Ja, csak a sokat szopkodott ruszkik b*sztak szét minket mindkettőnél. Mai napig semmibe sem néznek minket, kihasználják ezt a hülye Viktort is.
Szomorú ez, hogy annyi árulásban volt már ez a nyomorult kormány részes, hogy a teljes keresztény magyar történelmi örökséggel kénytelenek szembe menni minden nap, tényleg így már csak a hunok maradtak, róluk lehet ködösíteni, meg mindenki azt lát beléjük, amit akar.
Kíváncsi lennék a nemzetinek hazudott kurzus véleményére a Kínának eladott földünkről, vízünkről.