Úgy hiányzott már egy egyházellenes LMBTQ-horrorfilm, mint egy falat kenyér
Már megint belebújt valakibe az ördög, de ezúttal nem Russell Crowe menti meg Amorth atyaként, hiszen éppen ő az áldozat.
A zsémbes zsoldosnak, avagy a halhatatlan, égett arcát rossz és vállalhatatlan viccek mögé rejtő Deadpoolnak a Disneyhez kerülve is van véleménye, amit nem rejt véka alá.
Nyitókép: Disney/Forum Hungary
Azon gondolkodom, ahogy Deadpool pörög, és Rozsomákkal néha egymás, néha mások seggét rúgják szét, hogy a poénokból vajon mennyit ért meg az átlag néző. Mert miközben a sztori elég egyszerű és még csak nem is nagy szám, csak úgy záporoznak a politikailag egyáltalán nem korrekt poénok és kikacsintások, amelyek mind a képregények, mind a mozifilmek hátteréig, egészen a stúdiók közötti viszályokig visszanyúlnak, így alapvetően nem árt ismerni mindazt, amit itt sikerül a nagyjából 2 órába belesűríteni.
Pedig a Marvel-moziverzum legnagyobb sikerei többnyire azért is voltak olyan népszerűek, mert nem kellett betéve ismerni a Marvel-lexikonokat.
Ezt is ajánljuk a témában
Már megint belebújt valakibe az ördög, de ezúttal nem Russell Crowe menti meg Amorth atyaként, hiszen éppen ő az áldozat.
Jó, ez a történet most kicsit más. Wade Wilson, avagy Deadpool világa haldoklik, mert Logan elhunyt, és mint kiderült, az öreg Farkas kulcsfontosságú volt az univerzum számára. Aki megmenthetné, inkább a pusztulás idejét rövidítené, amivel Deadpool mindent elveszítene, amit szeret.
Szóval találnia kell egy élő Logant, aki hajlandó neki segíteni, leverve mindenkit, aki akadályozza a párost, Mad Maxen innen és X-Menen túl.
Ezt is ajánljuk a témában
George Miller világa nemcsak ragyog a végtelen sivatagi porra vetülő napfénytől, de idén még új filmmel is bővül az őrült Max-univerzumát bemutató család.
Az biztos, hogy Shawn Levyn nagy lehetett a nyomás, hiszen a Végjáték és a WandaVízió óta a Marvel eléggé lejtmenetbe kezdett, majd gyakorlatilag földbe is állt, eltörölve mindent, ami tervben volt. Ehhez képest a Deadpool & Rozsomák nem szórakozik, nem is ijed meg a lehetőségeitől. Ez már a nyitányban látszódik, ahogy Ryan Reynolds szokás szerint elemében van, és pont ahogy állítja: nem tudja úgy megoldani a helyzetet, ami méltó Rozsomák, néhai Farkas emlékéhez. De ez így van jól, elvégre a nagy dumás és pofájú Wade-et pont az altesti és politikailag legkevésbé korrekt poénok miatt szereti mindenki. És itt sem ezekből, sem vérből nincs hiány.
Mióta a Disney átvette a Marvelt, ez az első, kifejezetten a felnőtteket célzó mozifilm a stúdiótól, ami látszódik a nyelvezeten és a grafikus erőszakon. A forgatókönyv ráadásul kimondottan elvetemült. Mármint a sztori szerintem a szokásos, megúszós, multiverzumos baromság, néhány olyan jelenettel, amiben a logika szabadságra ment.
De ehhez 80-90 százalékban olyan filmélmény társul, aminél a jó ízlés és a józan ész is szabadságra megy.
Ahogy a negyedik falat állandóan piszkáló karakterhez illik, a filmet nem lehet, sőt, nem is szabad komolyan venni, ha pedig így teszünk, garantált a szórakozás és néha a kifejezetten hangos nevetés.
Merthogy megváltozott magyar hang ide vagy oda, de Hugh Jackman is elemében van, sőt, ennyire talán még soha nem ásott a Rozsomák karakterének mélyére. Vagy legaljára. Még jó, hogy fittyet hányva a visszavonulásra, ezt a szerepet még elvállalta. Kellettek is az eltökélt alkotók ehhez a várható kasszasikerhez. Mert kétség sem férhet hozzá, hogy a nézők imádni fogják a párost. És meg is értem őket.
Ezt is ajánljuk a témában
George Miller majdnem 10 év után tért vissza, hogy tovább építse legendáját, a Furiosa ráadásul simán lehetne egy új Mad Max.
Emberi roncsok, akik hőssé válnak, mondhatnánk, azonban igazi jellemfejlődés nincs a filmbencs, csak az ordenáré pátosz, amin felszabadultan lehet röhögni, annyira szürreális, Deadpool stílusához mégis illő beszélgetések és jelenetek zajlanak le. A harci jelenetek ráadásul látványosak és ötletesek, mint a fene, miközben olyan kámeákat kapunk, olyan meglepetések érkeznek, hogy csak kapkodjuk a fejünket.
Néha már átlépünk egy határt, ám végül soha nem válik kínossá, kellemetlenné vagy unalmassá a helyzet. Zenéből azért lehetne valami idézhető dallam a licencelt dalokon felül, de feleslegesen nem elégedetlenkedem. Pláne, hogy Dogpool mindenért kárpótol.
Hogy a Deadpool & Rozsomák megmenti-e a Marvel-univerzumot, ahelyett, hogy kinyírná? Nem, ennél azért a vállalatnak nagyobb csodára és igazán emlékezetes konfliktusra és kasszasikerre volna szüksége. Például
akár egy X-Menre, amely több film után például a Sötét Főnixszel csúcsosodna ki. Mert a világnak Jean Greyre volna igazán szüksége.
Már ha még menne a picit is komolyabb vonal. De annak ellenére, hogy Ryan Reynoldsék mozija nem váltja meg a világot, bőven hoz olyan minőséget, látványt, hangulatot és élményt, ami miatt a nyár egy kedvenc blockbusterévé vált. Azt hiszem, hogy a Disneynél már ennek is örülni fognak.
Madonna is áldását adta
Nem nagyon szokás az önmaga öregedését sem különösebben tisztelő előadó dalaival találkozni a mozifilmekben, ami nem a véletlen műve. Madonna ugyanis nem engedi licencelni a slágereit, így az is kellően nagy meglepetés, hogy a Like a Prayer szerepelhet a Deadpool & Rozsomákban, ráadásul egy igen hatásos verzióban. Hogy ez miképpen lehetséges? Az ok prózai: Levy és Reynolds személyesen mentek el az énekesnőhöz, hogy bemutassák a megálmodott jelenetet, Madonna pedig már csak azért is rábólintott a közismert szám felhasználására, mert fia nagy Deadpool-rajongó. Madonna még egy kis változtatást is javasolt, ami annyira tetszett a szerzőknek, hogy a következő 72 órában újraforgatták a jelenetet.
A 127 perces Deadpool & Rozsomák július 25-től nézhető meg a magyar mozikban, megtekintése 18 éven aluliaknak nem ajánlott.