És akkor az a punk sérós fazon elkezdte megidézni a vizet és tüzet – Ilyen volt a Tool koncert

Nyitókép: Böjtös Gábor

Ahogy a zenekar színpadra lépett, a közönség megőrült. És akkor az a punk sérós fazon elkezdte megidézni a vizet és tüzet, de nem kellett sok ahhoz, hogy a rajongók is beszálljanak. 

Egy magas srác meg úgy táncolt és hadonászott, mintha az élete múlna rajta. De hát ez van akkor, ha a zenekar azt mondja, hogy senki nem használhatja a telefont, tegye a zsebébe, legyen ott, legyen a tagokkal és a közönség többi részével, aztán majd az utolsó számnál lehet villogni. És mivel a biztonságiak szigorúan odafigyeltek a telefonhasználatra, nem maradt más lehetőség, élvezni kellett a zenét.

Éjszakai költemény

A koncertet a háromtagú Night Verses nyitotta, és a viszonylag fiatal banda (jó, 2012 alig több mint 10 éve volt) elég meggyőzően játszotta az instrumentális, technikás metalt, ami könnyedén elragadta a hallgatóságot. Érdemes odafigyelni rájuk, mert egyre többen fedezik fel maguknak a csapatot, nem véletlenül.

Aztán kezdett a Tool, és akkor még mindenki ült. Nemcsak a kilátón, de a dühöngő helyén is, ahova székeket tettek a rendezők. Nos, nem sokáig maradtak ülve az emberek. 

Ahogy láttam a túloldalt, egyedül a bal maradt ülve, ami valahol szimbolikus jelenség. A Tool pedig, mintha csak sámánokból állna a zenekar, úgy adták elő a zenészek a régi és új dalokat. Schism, Stinkfist, Descending, Intolerance. Nem sorrendben, a teljesség igénye nélkül. Én meg úgy éreztem magam, mint nagyjából 20 évesen, a ‘98-as Szigeten a VHK alatt.

Jammelgetés a színpadon

A Los Angeles-i progresszív metal banda mintha az ősi időket hozná el élményben. Sokaktól hallottam-olvastam, hogy a nemrég itt járt Sting sámánként zenél a színpadon – hát, nekem ezt az élményt inkább a Tool adja, ahogy Maynard James Keenan 

A dobos, Danny Carey a ritmus ura, aki one man showként felülről mutatott vagy saját kameraképpel tárja a közönség elé, ahogy üti a bőrt a durva dobszóló alatt, ami külön látványosságnak számít. És persze Adam Jones gitáros is profi módon, megbízhatóan szállítja a riffeket, ha már a többieket kiemeltem.

A több mint 2 órás koncert konkrétan elrepült, dobszólóval és jammelgetéssel, minden jóval, a kivetített látványelemekkel és a fényjátékkal együtt. A Tool pedig maradt, ami volt. Egy kultbanda a '90-es évekből. A kultbanda, amelynek egyedi klipjeit és hangzását egyből fel lehetett ismerni még a Headbangers Ballban is, pedig akadt olyan nótájuk, amit az MTV le sem mert adni. És hogy hiányzott-e valami? A Sober, de az nagyon. De talán majd legközelebb, ha elkészült az új album.