Ebben az erdőben sem esik messze az alma a fájától – moziban A figyelők

Nyitókép: Intercom

Mina (Dakota Fanning) olyan erdőbe tévedt, ahonnan nincs kiút, és ahol éjszaka borzalmas teremtmények, egy üvegfalon keresztül lesik az egyedüli, bevehetetlen erődnek tűnő épületben élők minden mozdulatát. 

Így hát Mina, aki csak véletlenül keveredett a legendákból ismert ír erdőbe, miközben egy papagájt kellett volna leszállítania a megrendelő állatkertnek, úgy dönt, hogy nem adja fel olyan könnyen, és kideríti hogyan hagyhatja el a veszélyes vidéket.

Misztikus katyvasz

A koncepció nem rossz. Egy darabig velünk is van a tipikus WTF-érzés, hogy most mi a jó franc történik, és nemcsak a Lost vagy a Kiút sorozatok jutnak eszünkbe, de az ír, 2019-es A gyermek emléke is felszínre bukkanhat, hiszen A figyelők simán lehetne The Hole in the Ground 2. Ami alapvetően nem dicséret, mert hát folytatásból és másolatból annyi akad, mint égen a csillag, 

mi állhat az események hátterében. Ez a titok egy darabig megágyaz a feszültségnek és az atmoszférának, de a játékidő legvégéig sajnos így sem tart ki a puskapor.

Egyfelől végig marad egy hiányérzet, hiába a rejtély, hiába az egész jó, bár nem túl emlékezetes zene, vagy éppen a korrekt fényképezés. Nem esik le az állunk, teljesen nem ragad magával a cselekmény, ami simán lehet a színészek és így a rendező hibája. Az biztos, hogy a varázslat nem jön létre, még ha néha úgy is érezzük, hogy ez igen, ez jó lesz. A végére a csattanó is idejekorán kikövetkeztethető, míg a hátteret adó mítosz túl soknak, mégis kidolgozatlannak érződik. Ráadásul a lények sem túl emlékezetesek: 

De legalább nem röhögünk a Goofy-figurákon, mint Cage új mozijában.

Apja lánya

Az Indiában, egy szülész és egy orvos gyermekeként született, majd Pensylvániában nevelkedett M. Night Shyamalan az egyik legszínesebb fantáziával bíró, legegyedibb rendező ma Hollywoodban, aki a huszas éveinek végén, Hatodik érzék című művével robbant be a filmvilágba. És bár volt néhány mellényúlása (Az utolsó léghajlító és A Föld után), összességében elmondható, hogy legtöbb esetben misztikus témájú, thrillerként vagy horrorként eladott, de valójában komoly mondanivalót és rengeteg emberi drámát tartalmazó művei igazán egyedi színfoltját jelentik az Álomgyár felhozatalának.

Nem mellesleg a direktor a közelmúltban okkal bírálta a hollywoodi rendszert, amelyről azt állította, hogy csak árnyéka önmagának. Ehhez persze megvan minden joga, pláne, hogy kifejezetten egyedi látásmóddal és stílussal rendelkezik. 

És Shyamalan bizony producerként sem rossz, sőt a 2010-es Ördög a modern horrorok egyik legeredetibb darabja, így különösen kár érte, hogy az általa indított The Night Chronicles sorozat ezt az első filmet követően hamvába holt.

A produceri munkát azonban emberünk nem adta fel, sőt most éppen lánya első nagyfilmje felett bábáskodott, ami az azonos című A.M. Shine-regény alapján készült. És persze semmi köze az 1988-as, a remek Michael Ironside-dal készült Watchershöz (Gyilkos kísérlet),ami anno a magyar tékák polcait is bevette. Hogy Ishana Shyamalan alapvetően a regénnyel vágta túl nagy fába vagy épp erdőbe a fejszéjét, vagy szimplán nem volt még meg a kellő tudás egy önálló rendezéshez, azt majd az idő és a következő 1-2 mozifilm dönti el. Ami biztos, hogy A figyelőkből hiányzik valami, pedig alapvetően nem lenne rossz. Reméljük, hogy Shyamalan azért hamarosan érkező saját filmjével, a Csapdával ismét meglep minket.