Az értelmiségi mentalitású, impulzív személyiségű trónörökös saját utakon járt, megvetette az egyházat és az arisztokráciát, mellőzöttsége egyre vadabb kalandokba űzte, egészen a szörnyű végig.
Nyomasztó, egész életre kiható családi háttér, jó íráskészség, tudományos vonzalmak, politikai publicisztika, liberális elvek, apai önkénynek való ellenszegülés,
elromlott házasság, tivornyák és nemi betegség, végzetes szerelem, öngyilkosság – egy Habsburg trónörökös élete címszavakban.
135 éve, január 30-án hunyt el Rudolf trónörökös, Sisi és Ferenc József egyetlen fia, tragikus körülmények között, fiatalon, egy ellentmondásos, vagy éppen világos belső logikájú élet után.
Ezt is ajánljuk a témában
Az anarchista gyilkos, Luigi Luccheni büszke volt tettére: eredetileg nem is Sisit akarta megölni, aki csak rosszkor volt rossz helyen. Az eset megrázta Európát, különösen a magyarokat.
Mostoha gyermekkor
Nem fukarkodtak Rudolf főherceggel születésekor, 1858-ban, hiszen négy keresztnevet is kapott: születési nevén Rudolf Ferenc Károly Józsefnek hívták a kisfiút, aki történetesen I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint Erzsébet bajor királyi hercegnő harmadik gyermekeként született. Feldolgozhatatlan lelki csomagot, egy gyermek édesanyjától történő elszakítását élte át szinte azonnal születése után, hiszen neveltetését kezdetben nagyanyja, a hiperkonzervatív – ennek a szónak a valóban negatív értelmében – Zsófia főhercegnő irányította, aki Rudolf, és a többi gyerek szobáját saját lakrésze mellett alakíttatta ki, részben, és épp eléggé elkülönítve őket szüleiktől.
Ha ez nem lett volna elég, nevelésére egy „katonagrófot” bíztak meg, aki
a gyermeken a legszigorúbb katonai kiképzési módszereket alkalmazta: pisztolylövésekkel riasztotta fel éjszakánként,
vagy például esőben való álldogálásra kényszerítette az amúgy is gyenge idegzetű kisfiút.
Végül Sisi bekeményített: lényegében falhoz állította Ferenc Józsefet,
ultimátumot idézve hozzá, és „saját kezébe” vette a fia nevelését 1865-ben.
„Liberális” fordulat és Rudolf gondolkodása
A hétéves kisgyerek nevelése óriási fordulatot vett, ám az édesanya folyamatos hiánya miatt sosem tudtak már bensőséges kapcsolatot kialakítani – ami egyszer elveszett, nem jöhetett vissza. Ami viszont azonnal észrevehető volt, állítják életrajzírói, hogy Rudolfnál a váltás után azonnal megjelent „a liberalizmus iránti elkötelezettsége”. Nem csoda, tegyük hozzá, az előzmények után.
Új tanárai, új tanulmányai aztán teljesen meghatározták későbbi gondolkodását.
Brigitte Hamann többek között arról ír Rudolfról szóló életrajzi könyvében, hogy már a trónörökös gyermekkori füzeteiből kitűnik egyházellenessége – nem a kereszténységet utasította el, hangsúlyozzák –, az arisztokráciával szembeni ellenszenve,
kirajzolódik a modern, liberális uralkodó képe, aki értelemszerűen nem olyan, mint az apja,
hanem a nép akaratából uralkodik, elismeri népe felségjogát, saját tudományos munkássága és műveltsége jogán juthat trónra. Elképzeléseit titokban, újságíróként fejtegette, de íráskészsége egyébként is meghaladta a Habsburg átlagot, például útleírásokban is kipróbálta magát.
Rudolf hitt a művelt polgárság ethoszában, a tudományos teljesítményben, a kisebbségek iránti toleranciában, vonzódott az alkotmányossághoz és a demokráciához, sőt,
még azon is elgondolkodott, hogy inkább köztársasági elnök lesz, nem pedig császár.
Közismert, hogy a sokoldalú trónörökös természettudományos pályát szánt magának – az apja által rákényszerített katonai pálya helyett – és élénk érdeklődéssel fordult az ornitológia felé: Alfred Brehm, Az állatok világa című korabeli sikerkönyv szerzője „atyai jóbarátja” volt. Máig tiszteletre méltó tevékenysége Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című 24 kötetes sorozat szerkesztése, védnöksége.
Viharos magánélet és házasság
Rudolf hajszolta a „bűnös élvezeteket”, különösen rövid, harmincéves élete vége felé, de mindig is szerette a lányokat, vagy éppen asszonyokat: már 15 éves korából ránk maradt egy jegyzetfüzete, amiben verseket és el nem küldött leveleket fogalmazott különböző, nála idősebb hölgyeknek, többek között a saját nagynénjének is. Kicsit később írta róla Erzsébet királynő, vagyis anyukája udvarhölgye: „Jó, ha élvezi az ártatlan és normális társalgást, mert egyébként annyi kalandja van, hogy az embert elfogja a nyugtalanság.”
Később felesége, Stefánia úgy fogalmazott, hogy Rudolf túl sok tapasztalatot szerzett,
a nőket lenézte, és nem tartotta egyenlő lényeknek.
Tegyük hozzá egyik életrajzírója szavaival: „Kettejük temperamentuma teljesen eltérő volt. Rudolf kiemelkedően intelligens, liberális szabadgondolkodó, mindenfajta konvenciótól mentes, impulzív és túlérzékeny lélek volt, Stefánia komoly, formákhoz mereven ragaszkodó, kevésbé intelligens, színtelenebb személyiség volt.” Rudolf anyja, Sisi nem is kedvelte Stefániát, nemes egyszerűséggel „tramplinak”, „tevének” nevezte.
És hogy ki volt Stefánia, Rudolf felesége? Távoli unokatestvére, a pszichopata kongói népirtó, II. Lipót belga király leánya, bár erről a népirtásról Stefánia végképp nem tehetett. A pletykák szerint
Rudolf még Brüsszelbe, a lánykérésre is magával vitte akkori szeretőjét,
és bár a házasságuk első évei állítólag boldogan teltek, a hitvesi szál nem kötötte le a trón örökösét, és a mélyebben húzódó problémákat sem oldotta meg: apja és a kormány mellőzte a politika színpadán, mint trónörököst, nem bíztak benne – ez valahol érthető is, meg az is érthető, hogy Rudolf annál vadabbakat mondott. Minden bizonnyal az elején, a gyermekkorban ment félre minden, ahogy általában.
Út a lejtőn: nemibaj, prostituáltak
Mindössze 28 éves volt, amikor Rudolf elkapta a kankó elnevezésű, klasszikusnak mondható nemi betegséget, amit latinul gonorrhoeának mondanak, amúgy meg trippernek. Hivatalosan reumát és hashártyagyulladást állapítottak meg nála, majd, amikor egy szigetre vonult el kúrálni magát,
a kankót a feleségének is továbbadta: Stefánia meddővé vált a betegség miatt, „a várva várt fiúgyermek születése elmaradt”, a házastársak végleg eltávolodtak egymástól.
Rudolf azonban nem állt le, inkább rátett egy lapáttal: állítólag egyre többet italozott, morfiumozott, pofonok csattantak, kölcsönösen sértegették egymást.
A nemi betegség ellenére Rudolf kalandjai egyre csak szaporodtak:
prostituáltak kerültek a képbe, egyikbe nem átallott beleszeretni.
Hangsúlyozzák: a trónörökösnek pénzügyi gondjai kerekedtek nőügyei finanszírozása miatt, miközben felesége is önálló útra lépett egy lengyel gróf oldalán.
Öngyilkosság
Hogy összességében mi vezetett Rudolf feltételezett, de 100 százalékosan sosem bizonyított öngyilkosságához, szétszálazhatatlanul szövevényes következménye mindannak, amit életéről tudunk:
az anya állandó jelenléte nélküli gyermekkor, az apai ridegség, a politikai mellőzöttség, szenvedélybetegségeinek mindezekből fakadó sora,
majd a függőségek visszahatásai, a meghasonlás, és így tovább.
Egy kiváló összefoglaló szerint „Ferenc József nem hagyott a fiának, a birodalom leendő örökösének kellő teret ahhoz, hogy veleszületett – nem kivételes, de sokszor apját felülmúló – képességeit, érzékeny diplomáciai rátermettségét érvényesíteni tudja a Monarchia jobbulására. Rudolf körül elfogyott a levegő. Utolsó éveit beárnyékolják a gonorrhaea okozta különböző egészségi problémák, melyeket fokozódó depressziója is súlyosbított. Egyre ritkábban mutatkozik nyilvánosan, irtózik az udvar diktálta protokolláris feladatoktól. Leginkább vadásztársaságban, ivócimborái között érzi jól magát.”
A szikár tények:
Rudolfot 1889. január 31-én a mayerlingi vadászkastélyban holtan találták aktuális szeretőjével, Vetsera Mária bárónővel együtt,
akinek az édesanyjával a trónörökös korábban ugyancsak összeszűrte a levet. Kezdetben politikai gyilkosságra, balesetre is gyanakodtak, ám a bizonyítékok egyre inkább közös öngyilkosságra utalnak: Rudolf trónörökös 1889. január 30-án főbe lőtte magát egy tükör segítségével, miután végzett a tizenhét éves Vetsera Máriával.
Nemrég előkerült a Vetsera-család bőrkötésű barna mappája, benne fényképekkel és a fiatal lány anyjához írt, három rövid búcsúlevelével:
„Kedves Anyám! Bocsásd meg nekem, amit teszek! Nem tudtam ellenállni a szerelemnek.
Vele egyetértésben azt szeretném, ha mellette temetnének el az allandi temetőben. A halálban boldogabb leszek, mint az életben”.
*
Felhasznált irodalom:
Brigitte Hamann: Rudolf, Európa kiadó, Budapest, 2008
https://andrassygimi.hu/joomla/wrappers/iskola_tortenet/pages/rudolf.html
https://ujkor.hu/content/traumak-es-oromok-rudolf-tronorokos-gyermekkora-1858-1866
https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2021/01/15/rudolf_tronorokos_rejtelyes_halala
https://cultura.hu/aktualis/hogyan-halt-meg-rudolf-foherceg/
https://ujkor.hu/content/rudolf-tronorokos-kulonos-hazassaga
https://mult-kor.hu/rudolf-a-tronorokos-halala-20150802
https://mnm.hu/hu/cikk/rudolf-tronorokos-halala
https://mult-kor.hu/elokerult-a-bucsulevel-rudolf-tronorokos-ongyilkossagarol-20150731
https://mandiner.hu/hirek/2021/01/az-arisztokracia-belso-ellensege-rudolf-tronorokos-elete
Nyitókép: Rudolf a Porosz Királyi Hadsereg egyenruhájában, 1879-ben
Hogyan lehetséges, hogy háborúk és kataklizmák idején csökken az öngyilkosságok száma? Mi hiányzik a frontról a hazatérő katonáknak, amiért depresszióba esnek? Miért akart sok európai telepes indiánná válni – s az indiánok fehérré miért nem?
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
A nácik a jogot az áldozatok ellen, az elkövetők oldalán használták fel - hangzott el az MCC erdélyi konferenciáján.
II. András királyunk kiváltságlevele az Aranybulla és a Szent Korona együttes jelentőségéhez mérhető a szászok tudatában, mondja el a Tringli István történész a Mandinernek.
Visszaviszik a „helyére”.
Megrázó történet.
A 2026-os labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőinek sorsolásán a Nemzetek Ligája-osztályozós válogatottjai automatikusan négycsapatos csoportokba kerülnek.
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
