„A modern értelemben vett magyar társadalmi, gazdasági, politikai rendszer a kiegyezés korában jött létre. Azóta most már a negyedik olyan korszakban élünk, amelyeket »rendszernek« szokás nevezni. Ennek alapján volt tehát a kiegyezés rendszere, amelyet általában Ferenc József császár nevéhez szokás kötni, volt a két világháború közötti rendszer, ami Horthy Miklós nevéhez kapcsolódik, illetve az időben és térben a mai korszak közvetlen előzményeként volt a Kádár-rendszernek nevezett struktúra. És végül van ez a »valami«, amit a rendszerváltozás rendszereként nevezhetnénk meg, de ez így hosszú és semmit mondó kifejezés, így ezt senki nem használja. Az viszont nagyon is »sokatmondó«, hogy így ennek a rendszernek nincs igazán névadója. Volt és van ugyan három személy, akik akár a rendszerváltás rendszerének »névadói« is lehettek volna, vagy lehetnének is, Antall József, Gyurcsány Ferenc, illetve Orbán Viktor, de Antall Józsefet korai fizikai halála zárta ki ebből a körből, Gyurcsány Ferencet pedig korai »erkölcsi« halála, azt pedig egyelőre nem tudhatjuk biztosan, hogy Orbán Viktor lesz-e a rendszer névadója. És azért nem tudhatjuk, mert a rendszerváltás rendszere most minden eddiginél drámaibb kritikus elágazás ponthoz érkezett, ami az egész nemzet, benne a rendszer és Orbán Viktor sorsát is befolyásolhatja.
Amint az eddigi rendszerek, úgy a rendszerváltozás rendszere is különböző »berendezkedésekkel« jellemezhető időszakokat élt át. A kiegyezés rendszere három berendezkedésből tevődött össze, és ugyanez igaz a Horthy-rendszerre is. A kiegyezés rendszeréről talán elég annyit megjegyezni, hogy ugyan az utolsó 1914-től 1920-ig tartó időszakának berendezkedése már a felbomlás, a káosz berendezkedése volt, de nagyon is szervesen következett abból, ami előtte a rendszer legfőbb karakterisztikáját adta. Vagy kicsit érdesebben fogalmazva, a rendszerbe ab start kódolva volt ez a kaotikus végzet.