„Minket vádolnak, holott ők csinálnak ebből politikát” – Csák János kitálalt a Zeneakadémia ügyéről

Keller András az őt ért méltatlan támadások és fenyegetések miatt váratlanul visszalépett, így eredménytelenül zárult a Zeneakadémia rektori pályázata – tudtuk meg Csák János kulturális és innovációs minisztertől, aki elsőként lapunknak ismertette a számos konfliktus övezte tisztújítás legfrissebb fejleményeit. „Szűklátókörű emberek állnak útjába a megújulásnak” – fogalmaz Csák János, de nem adja fel, világszínvonalú intézményt szeretne látni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemből. Az új pályázat kiírásáig az erre kijelölt rektorhelyettes veszi át az egyetem vezetését. Exkluzív interjúnk a Zeneakadémia fenntartásáért felelős miniszterrel. 

***

Mit szólt a dupla magyar Nobel-díjhoz?

Kiotóban voltam épp a legnagyobb japán nemzetközi tudományos konferencián, amikor eljutott hozzám az első hír. Yamanaka Nobel-díjas professzorral volt találkozóm, aki Karikó Katalin szerzőtársa. Azonnal fel is hívtam a professzor asszonyt, és gratuláltam neki. Erre ő csak annyit mondott: még csak hétfő van, mintha sejtett volna valamit...

Személyesen gratulált Krausz Ferencnek is?

Természetesen. Amikor felhívtam, épp az intézetben értem el, ahol nyílt napjuk volt, és mivel a német kollégák hazamentek, ő fogadta a látogatókat. Na ilyen sem volt még, hogy egy friss Nobel-díjas kalauzolja az érdeklődőket! Jövő hétfőn nagy örömömre közös vacsorán láthatjuk vendégül mindkettőjüket.

Mit gondol azokról a hangokról, amelyek az ünnep perceiben a díjazottak magyarságát méricskélték?

Az öngyűlölet zsákutcába vezet, az ilyen emberek sötéten látják az egész világot. Ez jön le ezekből a nyilatkozatokból. Azért, mert a politikában vagy bármi másban nem értünk egyet, még nem kell eljutni oda, hogy valaki az egyik legmélyebb kötődését felszámolja. Ez is mutatja, micsoda rombolást vitt végbe a kommunizmus! Ezek az emberek benn ragadtak abban az időben, amikor igyekeztek mindent átpolitizálni. Sárgászöld irigység emészti őket, ráadásul mások örömét is el akarják rontani, ami gonosz dolog.

Térjünk át az interjúnk apropójára, a Zeneakadémia ügyére. Az Operaház után jó ideje a Zeneakadémia vezetőváltása foglalkoztatja a hazai kulturális életet. Hogy áll a rektori pályázat ügye, mikor hirdetnek eredményt?

Kezdjük egy kicsit korábbról. Amint megjelentettük a pályázati kiírást, a nyár folyamán többen azzal a kéréssel fordultak hozzám a zenei körökből, hogy szélesítsük ki a pályázók körét a népzene, jazz, régizene, zeneszerzés és zenetudomány területére. Ezt meg is tettem annak ellenére, hogy nincs tudomásom arról, hogy egyetlen egyetemi tanár volna akár a népzenei, akár a jazz területen, aki pályázni tudott volna. Vagyis olyan kéréssel fordultak hozzám, többek között a Zeneakadémia köreiből, amiről ők maguk is tudták, hogy egy üres halmaz.

Öt pályázat érkezett be, abból hányat fogadtak el végül?

A benyújtott öt pályázatból négy nem felelt meg a kiírás feltételeinek, így érvénytelen lett. Noha mindenki lehetőséget kapott hiánypótlásra, nem éltek vele, volt, aki nem tudott, és volt, aki nem akart válaszolni. Egyetlen érvényes pályázat maradt tehát, Keller Andrásé, ő azonban a tegnapi nappal sajnálattal visszavonta a pályázatát.

Milyen indokkal?

Azzal, hogy olyan méltatlan személyes támadások érték, amelyek mélyen sértik a szakmai és emberi méltóságát.

Nagyon sajnálom, hogy így döntött, de megértem és elfogadom, mert én viszont tiszteletben tartom a személyi és művészi méltóságát. Pedig kiváló a feladatra, és remekül tudná irányítani az intézményt.

Az ember nem tudja leplezni a csalódottságát: gondolta volna, hogy ilyen mély ellentétek, indulatok feszülnek a hazai zenei élet köreiben, ami megbénítja patinás intézményünk megújítását? Volt, aki a fent leírt támadásoktól tartva, bár eredetileg tervezte, végül el sem indult a versenyben.

Óriási lehetőség van az akadémiában, az a célunk, hogy az intézmény a világ élvonalába tartozzon, a hallgatók pedig versenyképesebb képzésben és értékesebb oktatásban részesülhessenek.  Mindez azonban komoly munkát és fejlesztést igényel, és mindenekelőtt erős vezetőt. Ezt be kell látnia azoknak is, akik olyan méltatlan helyzetbe hozták a rektorjelöltet, hogy visszalépett. A történtek az én értelmezésem szerint arról szólnak, hogy ez az intézmény és a vezetése nem érett még a megújulásra. Egyfelől itt van tizenegynehány Kossuth-díjasunk, aki odaáll a megkérdőjelezhetetlen művészi és vezetői színvonalat képviselő kolléga, Keller András mellé, másfelől ott a szenátus, és ők ítélik meg a magyar komolyzenei élet krémjét. Döbbenetes. Ahogy az is, hogy a Zeneakadémia nem tudott kiizzadni egyetlen hasonló színvonalú jelöltet sem. A tagadásban élnek,

Hozzáteszem, a kiírás angolul is megjelent, úgyhogy hozhattak volna nemzetközi pályázót a világ bármely pontjáról, de nem éltek vele. Aki elolvassa Keller András pályázatát, láthatja, micsoda potenciál lenne a valóban Liszt, Bartók és Kodály szellemében irányított Zeneakadémiának!

Érez személyes felelősséget, hogy nem sikerült eredményre jutni?

Rendkívül csalódott vagyok, de nem adtam fel azt a tervet, hogy ebből az egyetemből olyan intézményt csináljunk, amely ott van a világ felső 10-15 százalékában. Vagyis a világ 120 zeneművészeti intézményét rangsoroló QS-listán az első 13-20-ban, szemben a jelenlegi 51. hellyel.  Óriási lehetőség van az akadémiában, de nem ezzel a hozzáállással, amit itt most láttunk. Hadd tegyem hozzá, tavasz óta kétszer is tárgyaltam a rektorasszonnyal az egyetem jövőképéről. Egyébként

És ott van a modellváltás kérdése, amivel többen riogatnak, márpedig erről szó sem volt a megbeszéléseinken. Az intézményvezetés felelősséggel jár, eminensen azzal is, hogy a mindenkori vezető tisztességesen tájékoztassa a munkatársakat és a közvéleményt.

A dolognak valahogy megint az az optikája, hogy a politika beleütközik egy kulturális terület belső viszonyaiba. Így látja?

A szenátus és hangadói úgy állítják be, mintha politikai ügyről volna szó. Aki azonban elolvassa a pályázati kiírást, semmilyen politikára utaló dolgot nem találhat benne. Szándékot tételeznek, és azt támadják, amiről szó sincs.

Hogyan tovább? Október 31-én leköszön a jelenlegi rektor, mi lesz a következő lépés?

A törvény úgy rendelkezik, hogy amikor lejár a rektor mandátuma, és amennyiben a pályázat eredménytelen, az erre jogosult rektorhelyettes veszi át a felsőoktatási intézmény vezetését.

Meddig?

A következő pályázat kiírásáig. Meglátjuk. Először is lesz egy átadás-átvételi folyamat, amelyet a kancellár vezényel majd le, azután leülök a rektorhelyettessel, és meghallgatom, mik a tervei. Én pedig elmondom a fenntartói elvárásaimat, azt, hogy hova kell eljutnia az intézménynek. Ha meg tudunk egyezni, arról is megállapodunk, hogy milyen módon tudja ezt a kormány segíteni. 
A minisztérium nem enged abból, amit a kiírásban is világosan megfogalmaztunk, hogy az egyetem menjen előre, és növekedjen a nemzetközi reputációja, vonzereje. Úgy tűnik, ezt a stratégiát nem fogadták el.  Meglátjuk, milyen elképzeléssel áll elő a követelmények ismeretében a Zeneakadémia. Minden egyetemmel, legyen az modellváltott, állami vagy egyházi, folyamatos tárgyalásban vagyunk, és a követelményekhez igazítjuk a finanszírozást.

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a Zeneakadémiának integráló szerepet kellene betöltenie. Ma sok helyen képzünk művészeket, holott zenetanárokat kellene képezni, és annak az élére pedig a Zeneakadémiának kell állnia. Mindenki panaszkodik, hogy nincs elég zenetanár az országban, aki felfedezné az új tehetségeket. De indított a Zeneakadémia ilyen programot?

Mi a helyzet a forrásokkal, mire számíthat az egyetem?

A kormányzat igyekszik mindent megadni, felújítottuk a Liszt Ferenc téri épületet, aztán Kecskemétet is, 2018-ban 3,8 milliárd forint volt a Zeneakadémia költségvetése, 2023-ban 4,3 milliárd. Ám mindeközben a hallgatói létszám csökkent, viszont 10 százalékkal nőtt a tanárok száma. Míg 2013-ban 863 hallgatója volt az egyetemnek, most 817. Tíz évvel ezelőtt 348 oktató tanított, most 383. 

Miközben a hazai egyetemeinken általánosságban 4-5 százalék körül mozog a külföldi tanárok aránya, a Zeneakadémián ez nincs sehol. Ha ugyanezt az arányt vesszük alapul, legalább 20 külföldi oktatónak kéne lennie, ezek hol vannak? Nagy potenciál van a nemzetközi hallgatókban is: a mai állás szerint a Zeneakadémián tanuló diákok 14%-a külföldi, úgy, hogy a teljes létszám nincs kitöltve, és itt fizetős helyekről van szó. Köztudott, hogy az elmúlt évtizedben mennyire fölemelkedett például India és Kína, csak e két országnak mintegy hatszázmilliós középosztálya van, amelynek egy jó része szeretne zenét tanulni. Miért nem jönnek közülük akár ide hozzánk?

Nem érzi kudarcnak a sikertelen pályázatot, azt, hogy beletört a bicskája?

Szomorú vagyok, de nem tud megállítani.

Miközben az egyetemi szféránk többi része gyorsvonatként húz el mellettük. Számos friss eredményünk van, a minap egyeztem meg egy Nobel-díjas amerikai professzorral, hogy Magyarországra hozza a kutatását, és tárgyalásban vagyunk egy másik, szingapúri Nobel-díjas professzorral is, aki ugyancsak hozzánk fogja hozni az iskolájának egy részét. A szakképzésben megyünk előre, az OECD-ben benne vagyunk a világ 3 legjobb szakképzési rendszerében, a Euroskills versenyben 32 országból a másodikak lettünk. A tudományról már beszéltünk, ott is jó úton járunk. Ezért is óriási a kontraszt: remélem, hogy a Zeneakadémia vezetése elgondolkodik, és belátja, nem fog menni egy jókora ugrás nélkül, amihez erős vezetői vízió és karizma kell.

Nyitókép: KIM/Cser Dániel