a tésztát kiszaggatta, tepsire tette, tojással lekente, és 180 fokon 25 perc alatt megsütötte. Csak éppen enni nem nagyon bírt belőle.
„Essünk túl a formaságokon – mondta a hivatalnok, és majszolni kezdte az első pogácsát, miközben Zsugor Zoltánné egész életét beleírta a rubrikákba, amelyekben még a lábméretére és az alsónemű-vásárlási szokásaira is rákérdeztek a hivatal szakértő munkatársai. – Akkor most, kérem, mondja el, hol és mit látott.”
Jolika két kezébe temette arcát, válla rázkódni kezdett. Aztán jobb keze mutatóujjával remegve a fürdőszoba irányába mutatott, és úgy suttogta, szinte csak maga elé:
„Ott van… volt bent, a mosógépben… Megláttam, ahogy forogtak a ruhák, az a valami zöld volt, és a kedvenc piros virágos fehér zoknim egyik felét tuszkolta be a száján… Hallottam a csámcsogást! Megette!!!” Ekkor zokogásban tört ki a házmester, mert mégiscsak kedvenc ruhadarabot veszített el ilyen tragikus hirtelenséggel.
„Az elmúlt évben hány páratlan zoknija keletkezett, asszonyom?”