Számos fej hullott volna, természetesen az enyém is,
de nem terveztem a sajtóhoz menni panaszra. Viszont a leköszönőknek ugyanúgy kínálok szerződést, mert fontosnak tartom, hogy az Opera kötelékében maradjanak. Sőt, több olyan művész is marad, illetve érkezik, aki további pályázók csapataiban szerepelt.
Viszont Rost Andrea és ifj. Harangozó Gyula elutasították a közös munkát.
Harangozó Gyula teljesen más tévéadást nézett. Egy díjosztó bizottság elnöki posztjáról mondott le, amely bizottság nem nálunk működik, őszintén szólva a létezéséről sem tudtam. Ezzel most mit tegyek? Mégis megírták, hogy „Harangozó felmondott az Operaháznak”. Ilyenkor azt kell nézni, az érintett helyreigazítja-e a fals sajtónarratívát: hát, nem sikerült. De ez arra a kabarétréfára is emlékeztet, amikor Harangozó „Gimi” 2010-ben intézkedni kezdett, csakhogy nem volt meg a miniszteri biztosi kinevezése. Aztán már nem is lett.
És Rost Andrea?
A művésznő ajánlata az elmúlt évekéhez hasonló, sőt ugyanolyan feltételű. Mivel visszaigazolta, meghirdettük az előadásokat, közte például három önálló estjét. A várakozások ellenére az ajánlatot végül mégsem írta alá, ezt közölte a nyilvánossággal, és ugyanaznap velem is. Az énekesek szabadok, eldöntik, mit akarnak. Abban reménykedünk még, hogy legalább a saját estjeit megtartja. Szerintem ez közös érdek, mert a nézők semmiről sem tehetnek, és habár egy csomó szopránáriát tudok – komolyan! –, mégis az a jó leosztás,
ha Rost Andrea énekel a színpadon, én meg a papírokkal és az intézményi feladatokkal meg a sajtóval bíbelődök.
Körülnézhet a világban, sehol nem visz nagy repertoáros házat aktív művész, utoljára Lorin Maazel próbálta meg negyven éve Bécsben, le is kellett hamar köszönnie. Minden ilyen hatalmas intézmény, így a Magyar Állami Operaház vezetése is egész ember kívánó és tényleg hivatali munka.
Tervez új bejelentéseket tenni?
A tegnapelőtti Csillagóra évadzáró gálán elmondtam a kollégáknak, hogy
átlag 10 százalékos keresetemelést indítunk,
ami teljesítmény-alapon differenciált lesz (6+4). Egyszerűen nem lehet tétlenül nézni a fizetések devalválódását akkor sem, ha épp nincs központi forrás. Nagyon fontos, hogy az elvándorlást megállítsuk, megélhetésüket támogassuk. Az Opera munkamennyisége több társegyüttes életmódjához nem hasonlítható, ezért nincs könnyű dolgunk a kollégák megtartása kapcsán. A korábbi kedvezmények – hűségnapok, TÉR, babaprémium stb. – természetesen maradnak.
A keresetemelésre szánt pénzt honnan teremtik elő egy válságidőszak kellős közepén?
Bevételt kell növelnünk, más megoldás nincs most. Többet fogunk dolgozni, de jobban is szervezzük a munkát, mert át kell állni a 12 hónapos évadra. Játszanunk kell, hogy a magaskultúrának legyen nagyobb felülete, játszanunk kell, mert nyáron igazán sok a turista, játszanunk kell, mert klimatizált az Ybl-palota, játszanunk kell, mert így a művészek több lehetőséghez és pénzhez is jutnak, és játszanunk kell, mert a bevételből fizetést emelhetünk, és télen majd fűtést fizethetünk. Házon belül már nem nagyon látom, mit takarítsunk meg, hisz minden olyan funkciót levágtunk magunkról, amiről úgy gondoltuk, elengedhető. Például egyáltalán nem reklámozunk, csak a Facebook hirdetéseink maradtak, inkább applikációt fejlesztettünk, kedvezményrendszert élesítettünk, saját videótartalmakat, podcastokat gyártunk. És kényszerűségből árat emeltünk, de továbbra is megmarad a magyarok számára legalább tízféle kedvezmény, amit használjanak bátran.
Nyitókép: Földházi Árpád