Három rendőr jelent meg a Terror Háza Múzeumban, nyilvánvalóan megfélemlítési szándékkal

Radnai Márk kormánybiztos azt mondja: „A politikai vita soha nem lehet ürügy arra, hogy eltiporjuk a tiszteletet!” Tiszteletet? Ki iránt? Schmidt Mária írása.


Radnai Márk kormánybiztos azt mondja: „A politikai vita soha nem lehet ürügy arra, hogy eltiporjuk a tiszteletet!” Tiszteletet? Ki iránt? Schmidt Mária írása.


Arról volt szó, hogy nem ez lesz. Tarr Zoltán nem irtja az általa – szavakban legalábbis – megvetett politikai kereszténységet, hanem a feje tetejére fordítja. Vizvári Soma írása.


A nép demokratikusan kipótolta a hiányolt hergelésadagját. Áradt belőle minden, aminek elapadtát reméltük már az előző hónapokban: a megjegyzések között egészen bestiális is akadt, s csak kevés csitító szállt szembe a szennyes habokkal. Veczán Zoltán írása.


Fő-, avagy fizetőpincér voltam. Gyors, pontos munka és pontos számolás volt az elvárás.


Vacsorázni a Motel étterembe jártam, ahol a Kati és a Kerek Perec együttes zenélt.


Történelme során a kínai civilizáció számos alkalommal bizonyította képességét a közös cselekvésre, ennek ma is látható példái a nagy fal és a Nagy-csatorna.


Az orvosság pedig a szavazók akaratának felismerése: a polgárok egy konzervatív, CDU–CSU–AfD összetételű koalíciót szeretnének. Boris Kálnoky írása.


A kérdés, hogy az Országgyűlés hajlandó lesz-e tudomást venni arról, hogy van nemzeti minimum ebben az országban, s megteremti-e az ezt leképező politikai minimumot. Győri Enikő írása.

A rendszerváltó pártok közös törekvése volt 1990-ben a szabad haza és a demokratikus rendszer megteremtése mellett a polgárság újjáélesztése.


Ez a polgári réteg kifejezetten kritikus, egyszerre vannak intellektuális, érték- és érdekbeli elvárásai. Böröcz László írása.


Szüleim kisdiákként olykor kaptak egy körmöst az iskolában, amit nagymamáim természetesnek tekintettek.


Az elveknek következményeik vannak – szól egyik kedvenc amerikai filozófusom. Szilvay Gergely írása.


Ülök a számítógép előtt, és azon gondolkodom, miként is telt el az a hetven esztendő, amely 1955. november 23-án éjjel negyed tizenegykor kezdődött, a világra jöttömmel.


Mi az oka ennek a bénító vakságnak az európai vezetésben? Rodrigo Ballester írása.


Azt a történelmi megbékélést ünnepeltük Pásztor István-díj átadásakor, amely nem jöhetett volna létre a három meghatározó vezető: Orbán Viktor, Aleksandar Vučić és édesapám, Pásztor István nélkül. Pásztor Bálint írása.


Ne az legyen a jó sofőr, aki a legügyesebben manőverezik nagy sebességnél, hanem az, aki képes együtt élni a forgalommal, és nem legyőzni akarja. Petri Lukács Ádám írása.


„Azét, mer én széköj vagyok, / Mindön embört nem uralok / Attila vót az én apám / Szép örökség maradt reám” (Kriza János: Vadrózsák – Székely népköltési gyüjtemény, 1863)


Beethoven tanította zongorázni, ő maga pedig egy országot tanított szeretni: Brunszvik Teréz nem kérte az arisztokrata luxust, inkább árvák és szegények közé ment.


Komolyan úgy gondolta valaki, hogy Európában a Balkán széthullása után bármi elnyerte végső formáját? Hogy a status quo egyszerre jelen és jövő idő?
