Ülök a számítógép előtt, és azon gondolkodom, miként is telt el az a hetven esztendő, amely 1955. november 23-án éjjel negyed tizenegykor kezdődött, a világra jöttömmel.
Törökkoppány, kis Somogy megyei (ma már vármegyei) falu, akkoriban valamivel több mint ezer lakossal. A gyerekek – bár Somogyban a gyerek a fiút jelentette akkoriban – otthon, a háznál születtek. Hosszan vajúdó édesanyámnak a „bábasszony”, Magyar néni volt segítségére,
de amint később elmesélték nekem, édesapám is segített. Ezek szerint már akkor is volt apás szülés.
Azoknak az első csoportjába tartoztam, akik már három esztendőt töltöttek el az óvodában. Nem volt nagy a falu, kíséret nélkül bandukoltam a tőlünk úgy egy kilométerre lévő kisdedóvóba. Útközben megálltam a malomnál, és beadtam a tízórait vagy ebédet az ott dolgozó Takács Gyula bácsinak. Szomszédaink voltak, minek ment volna Rózsi néni külön el az ebéddel, amikor otthon és a mezőn is várta őt a munka?
Hétköznapokon reggel hét órakor ministrálás az Alexandriai Szent Katalinról elnevezett római katolikus templomban, Reindl Rafael, majd Illés Béla és Tóth Alajos atyák mellett. Vasárnap ugyanez, csak tizenegy órai kezdéssel. A férfiak a sekrestyében vagy a kórusban, az asszonyok – a nők kifejezés nem igazán volt divatban Törökkoppányban – a padokban.
A moziban délután kettőkor és este hétkor vetítettek filmet vasárnaponként. Nyaranta Tabról (állami) fagylaltos érkezett a templom melletti kis kertbe, és a miséről kijövők fagylaltoztak még ebéd előtt.
Az ebéd – emlékezetem szerint – szinte minden vasárnap ugyanaz volt: húsleves, tyúkpörkölt nokedlival – Törökkoppányban a galuskát nem igazán emlegette senki – és utána rétes vagy valami más sütemény. A rétesek íze még ma is a számban: káposztás, krumplis, túrós, diós és mákos. A nagyanyám nyújtotta a rétestésztát, és néha sírt, ha elszakadt. A liszt már nem a régi, békebeli volt. Természetes volt hetente a kenyérsütés is. Kétkilós, nagy, kerek kenyerek. Semmi gond nem volt velük. Nem morzsálódtak, nem penészesedtek. A kovász természetes volt.
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
A volt hadifogoly a debreceni háborúellenes gyűlést is megtisztelte jelenlétével, miután a héten Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter segítségével biztonságban hazatért Oroszországból.
A 23 fős felnőtt- és utánpótláscsapat már itthon készül az öt hét múlva kezdődő soproni országos bajnokságra.
Az 1951-es kitelepítések egyik legellentmondásosabb aspektusa, hogy az „osztályidegen” személyek között számos zsidó nagypolgár, bankár, kereskedő is volt.
Az ukránok követelik a szabadon engedésüket.
Majd 100x akkora hangerővel rákezdenek bömbölni, hogy de a Hatvanpuszta meg az európai jogállam.
Csap közelében, a szlovák határtól kétszáz méterre tartóztattak fel öt kárpátaljai férfit, akik az ukránok szerint a jobb fizetés reményében próbáltak átszökni.
A miniszterelnök emlékeztetett, a választásnak épp a demokrácia ünnepének kéne lennie.
A Szeretetország sokadik felvonása.
