Ha komolyan vesszük a Nobelt, akkor joggal várjuk el, hogy olyan Nobel-díjasaink legyenek, akik szeretnek magyar Nobel-díjasok lenni.
„Krasznahorkai nyilatkozatai eddig különösebben senkit nem érdekeltek, annyi magyargyűlölő bunkó liberális »művész« van, hogy nagyon nehéz kitűnni a tömegből. Sajnálatos módon azonban a Nobel-díj azért kiemelte a szerzőt az ismeretlenségből. Ebből a hivatkozott Friderikusznak adott interjúból is (kinek másnak adta volna, ugye?), az derül ki, hogy a szerző igazából nem akar semmiféle módon arra hivatkozni, hogy ő magyar lenne. A nyelvet használja, hiszen az az anyanyelve, nyilván a kultúra egy részét is, de csak ennyi. Csak akkor fontos ez, ha a szerzőnek éppen érdekében áll. Ha a sztori igaz lenne és egy megbicsaklott zsidó lenne, aki gyűlöli Magyarországot és a magyarokat, még azt is inkább megérteném.
A magyar nyelvnek jó, hogy újabb irodalmi Nobel-díjasa van, talán még a magyar kultúrának is, habár egy kedvesebb embernek jobban örültünk volna, aki érti is, hogy mit jelent magyarnak lenni. És ez a bajom ezzel az egész közeggel. Krasznahorkai nem csak azt nem érti, mit jelent magyarnak lenni, hanem azt se, hogy mit jelent szlováknak, zsidónak lenni. Ő mindig is egyedi jelenségnek gondolta magát, Nobel-díjra érdemesnek, még azelőtt, hogy az orbáni diktatúra miatt a bizottság érdeklődési körébe került volna. Egyszerűen nem szeretem az ilyen embereket. Lehet, hogy saját magánál komplexebb karaktereket teremt, lehet, hogy tehetséges (és magánál sokkal jobb könyveket ír), lehet, hogy majd száz év múlva is lesz ember, aki olvassa a műveit. De miért olvassam egy olyan ember mondatait tízezer számra, aki ennyire nem szeret engem sem?
Ezt kellene megérteni végre, teljesen lényegtelen a mű, az emberhez képest és teljesen lényegtelen az ember, a műhöz képest. Krasznahorkai beszél marhaságokat, nem a művei. Ahogy a szerző sem menti a művet, úgy a mű sem menti a szerzőt. A szerző nyilatkozik, nem a mű. Ha komolyan vesszük a Nobelt, akkor joggal várjuk el, hogy olyan Nobel-díjasaink legyenek, akik szeretnek magyar Nobel-díjasok lenni. Mert csak ez számít.”
Nyitókép: MTI/Marjai János
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Tényleg nem. Akkor se, ha cseppet sem volt elegáns Krasznahorkai László magyarozása, a trianonozása vagy éppen a neki tulajdonított, miniszterelnöki gratulációra adott (frissítés: cáfolt) válasza.
A most bejelentett intézkedések a vidéken élők mindennapjait az otthonteremtéstől, a mindennapi munkán keresztül a hatékony termelésig segíteni tudják.
Nem tetszik mindenkinek, hogy ellenzéki kapta a Nobel-díjat.
Lehet-e jelentős író az, akit nagyon nehéz – vagy épp lehetetlen – befogadni?
Ahogy azt Veczán Zoltán a Mandineren megírta, most kellene a jobboldaliaknak eleganciát tanúsítaniuk, és függetlenül a politikától együtt örülni annak, hogy van egy új magyar Nobel-díjasunk.
A Nobel-díjas magyar író munkásságát bemutató Győrffy Ákos gondolatait nem mindenhol értették meg.
Fülig érő szájjal értékelték a lisszaboni döntetlent a magyar válogatott játékosai. Szoboszlai Dominik saját bevallása szerint teljesen elkészült az erejével.
Nem mindennapi bravúrt vittek véghez a magyar focisták Lisszabonban kedd este.
Bravúros teljesítményének köszönhetően Magyarország megőrizte az F-csoport második helyét.
