„Vannak történetek, amiket egy írónak egyszerűen el kell mesélnie, kockáztatva, hogy kifütyülik, kiátkozzák bizonyos körökben” – jegyezte meg a forgatókönyvíró, aki a Tősér Ádám–Csákvári Géza csörtére is reagált.
A Mandineren is megírtuk, hogy a Magyar Mozgókép Fesztivál záróestjén, a veszprémi Petőfi Színházban adták át az idei legjobbaknak járó díjakat. Tősér Ádám Blokád című alkotása nyerte el a legjobb játékfilmért járó díjat, de a film ezenkívül bezsebelte még a legjobb forgatókönyv (Köbli Norbert), a legjobb férfi főszereplő (Seress Zoltán), a legjobb vágó (Makk Lili), illetve a legjobb operatőr (Nagy András) díjakat is.
„Köbli Norbert nagyon gondosan, alaposan és hűen készítette el a forgatókönyvet. Sokan próbálkoztak, hogy rossz színben tüntessék fel az alkotást, azt hazudták a filmről, hogy történelmileg nem hiteles. Ám érdekes módon senki nem tudta semmilyen konkrét ténnyel vagy állítással megcáfolni a hitelességét” – nyilatkozta a gála után lapunknak Tősér Ádám, a film rendezője.
Hozzátette:
„Nyilván van egy maroknyi szélsőséges propagandista, akik mást akarnak hazudni a Blokádról,
de ahogy elmondtam a beszédemben is: ez a film áttörte a hazugság falát.”
A gála után lapunk Tősér Ádám rendező mellett elcsípte Köbli Norbertet, a Blokád forgatókönyvíróját is egy gyors interjúra.
***
Az elején kezdjük egy friss üggyel: Tősér Ádám és Csákvári Géza csörtéjével. Kíván bármit hozzáfűzni a történtekhez?
Az erőszak nem megoldás, a tettlegességet elítélem, ugyanakkor voltam filmkritikus,
Én azt gondolom, hogy Csákvári Géza abban az ominózus cikkben átlépte ezt a határt.
Legjobb film, legjobb színész, legjobb forgatókönyv, legjobb vágó és operatőr – ezeket mind a Blokád húzta be az idei filmszemlén. Mit szól?
Nagyon örülök a díjaknak, nagyon drukkoltunk. Ezt a filmet száznál is többen csináltuk, lehet, hogy akár kétszázan is – tehát ez nem egy egyszemélyes film, ezek nem egyszemélyes díjak. Az ember ilyenkor leginkább nem is magának drukkol, hanem a kollégáinak. Azoknak, akikkel együtt alkotott hónapokon, éveken át.
Óriási öröm volt látni, hogy fölmegy a színpadra, és átveszi a díjat.
Merész ötlet volt ezt a filmet bedobni az előszeretettel acsarkodó magyar nyilvánosságnak.
Valóban, a rendszerváltás időszaka politikai értelemben darázsfészek. Antall József és Göncz Árpád története és megítélése a mai napig nagyon megosztó, de vannak történetek, amiket egy írónak egyszerűen el kell mesélnie, kockáztatva azt, hogy kifütyülik, kiátkozzák bizonyos körökben. Az tény, hogy nagyon éles reakciókat kapott a film. Akik szeretik, azok nagyon szeretik, akik meg nem szeretik, azok közül sokan nem is látták a mai napig, csak kapásból elutasító előítéletek mentén ítélkeztek. Úgyhogy mindenkit arra bíztatok: nézze meg a filmet, és utána alkosson véleményt!
Hol tart most Antall József megítélése a magyar társadalomban?
Szerintem a film árnyalta az Antal-portrét, legalábbis nagyon bízom benne. Úgy is látom, hogy a harminc alatti nézőink – akik mindenféle előítélet nélkül nézték meg a Blokádot – már a filmből kapják meg Antall József karakterét, személyiségét. A harminc fölöttiek pedig – akiknek van emlékük a történtekről – átszínezve kapják meg. Nagyon sok olyan visszajelzést kapunk a közönségtalálkozókon, hogy szinte már bűnbánóan mondják a nézők:
„hát, én Antallt akkor utáltam és nem értettem, most viszont már árnyaltabban, pozitívabban látom őt”.
Dilemmázott-e bármely ponton a forgatókönyv megírása alatt?
A legfontosabb dilemma talán az volt, hogy hogyan lesz egy politikus érdekes – egy hatvanéves öltönyös férfi, aki asztaloknál ül és politikáról beszél. Ha az ember ilyet lát a tévében, elkapcsol. Az embereket nem érdekli az ilyesmi. A nagy kihívás az volt: hogyan tesszük ezt a szakmát, ezt az embert érdekessé. Végül úgy döntöttünk, megmutatjuk őt fiatalon, lánglelkű tanárként egy ilyen „holt költők társasága szerű” történetben. És hogyha a fiatal Antallra – a forradalmárra, a tanárra – rá tud csatlakozni az ember, akkor észrevétlenül rácsatlakozik már az idősebbre – a miniszterelnökre – is.
Göncz Árpád karakterét sok kritika érte.
Gönczöt ez a film pár napon át követi csak. Nem akartunk egy Göncz-portréval elszámolni, mivel nem róla csináltuk a filmet. Göncz Árpád egy politikus, akinek az a dolga – hiszen azért lett politikus –, hogy megragadja a hatalmat, mert úgy gondolja, jobban csinálná, mint politikai ellenfelei.
csupán egy politikus, aki a taxisblokád idején megpróbálta a válságot felhasználni arra, hogy az ő pártja kerüljön hatalomra. Egy MDF-SZDSZ nagykoalíciót akart kikényszeríteni. Illetve szerintem az is benne volt a pakliban, hogy mivel akkor még nagyon fiatal volt a demokrácia, lehetne esetleg úgy csűrni-csavarni, hogy köztársasági elnöki típusú prezidenciális köztársaság legyünk. Egy olyan demokrácia, ahol valójában a köztársasági elnök a főnök, és maga alá gyűri a miniszterelnököt. Tulajdonképpen kettejük harcáról szól a rendszerváltozás első három éve, végül az Alkotmánybíróságnak kell igazságot hozni a kettejük között – vagy legalábbis egy modus vivendit kialakítani.
Nyitókép: MTI / Vasvári Tamás
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Advent negyedik vasárnapján jó hír jött.
Jeff Bezos igen látványos nemet mondott az evangéliumi egyszerűségre.
