Göncz Árpád nem volt szent, csak egy politikus, aki meg akarta ragadni a hatalmat – Köbli Norbert a Mandinernek

A Mandineren is megírtuk, hogy a Magyar Mozgókép Fesztivál záróestjén, a veszprémi Petőfi Színházban adták át az idei legjobbaknak járó díjakat. Tősér Ádám Blokád című alkotása nyerte el a legjobb játékfilmért járó díjat, de a film ezenkívül bezsebelte még a legjobb forgatókönyv (Köbli Norbert), a legjobb férfi főszereplő (Seress Zoltán), a legjobb vágó (Makk Lili), illetve a legjobb operatőr (Nagy András) díjakat is.

„Köbli Norbert nagyon gondosan, alaposan és hűen készítette el a forgatókönyvet. Sokan próbálkoztak, hogy rossz színben tüntessék fel az alkotást, azt hazudták a filmről, hogy történelmileg nem hiteles. Ám érdekes módon senki nem tudta semmilyen konkrét ténnyel vagy állítással megcáfolni a hitelességét” – nyilatkozta a gála után lapunknak Tősér Ádám, a film rendezője.

Hozzátette:

de ahogy elmondtam a beszédemben is: ez a film áttörte a hazugság falát.”

A gála után lapunk Tősér Ádám rendező mellett elcsípte Köbli Norbertet, a Blokád forgatókönyvíróját is egy gyors interjúra.

***

Az elején kezdjük egy friss üggyel: Tősér Ádám és Csákvári Géza csörtéjével. Kíván bármit hozzáfűzni a történtekhez?

Az erőszak nem megoldás, a tettlegességet elítélem, ugyanakkor voltam filmkritikus,

Én azt gondolom, hogy Csákvári Géza abban az ominózus cikkben átlépte ezt a határt.

Legjobb film, legjobb színész, legjobb forgatókönyv, legjobb vágó és operatőr – ezeket mind a Blokád húzta be az idei filmszemlén. Mit szól?

Nagyon örülök a díjaknak, nagyon drukkoltunk. Ezt a filmet száznál is többen csináltuk, lehet, hogy akár kétszázan is – tehát ez nem egy egyszemélyes film, ezek nem egyszemélyes díjak. Az ember ilyenkor leginkább nem is magának drukkol, hanem a kollégáinak. Azoknak, akikkel együtt alkotott hónapokon, éveken át.

Óriási öröm volt látni, hogy fölmegy a színpadra, és átveszi a díjat.

Merész ötlet volt ezt a filmet bedobni az előszeretettel acsarkodó magyar nyilvánosságnak.

Valóban, a rendszerváltás időszaka politikai értelemben darázsfészek. Antall József és Göncz Árpád története és megítélése a mai napig nagyon megosztó, de vannak történetek, amiket egy írónak egyszerűen el kell mesélnie, kockáztatva azt, hogy kifütyülik, kiátkozzák bizonyos körökben. Az tény, hogy nagyon éles reakciókat kapott a film. Akik szeretik, azok nagyon szeretik, akik meg nem szeretik, azok közül sokan nem is látták a mai napig, csak kapásból elutasító előítéletek mentén ítélkeztek. Úgyhogy mindenkit arra bíztatok: nézze meg a filmet, és utána alkosson véleményt!

Hol tart most Antall József megítélése a magyar társadalomban?

Szerintem a film árnyalta az Antal-portrét, legalábbis nagyon bízom benne. Úgy is látom, hogy a harminc alatti nézőink – akik mindenféle előítélet nélkül nézték meg a Blokádot – már a filmből kapják meg Antall József karakterét, személyiségét. A harminc fölöttiek pedig – akiknek van emlékük a történtekről – átszínezve kapják meg. Nagyon sok olyan visszajelzést kapunk a közönségtalálkozókon, hogy szinte már bűnbánóan mondják a nézők:

Dilemmázott-e bármely ponton a forgatókönyv megírása alatt?

A legfontosabb dilemma talán az volt, hogy hogyan lesz egy politikus érdekes – egy hatvanéves öltönyös férfi, aki asztaloknál ül és politikáról beszél. Ha az ember ilyet lát a tévében, elkapcsol. Az embereket nem érdekli az ilyesmi. A nagy kihívás az volt: hogyan tesszük ezt a szakmát, ezt az embert érdekessé. Végül úgy döntöttünk, megmutatjuk őt fiatalon, lánglelkű tanárként egy ilyen „holt költők társasága szerű” történetben. És hogyha a fiatal Antallra – a forradalmárra, a tanárra – rá tud csatlakozni az ember, akkor észrevétlenül rácsatlakozik már az idősebbre – a miniszterelnökre – is.

Göncz Árpád karakterét sok kritika érte.

Gönczöt ez a film pár napon át követi csak. Nem akartunk egy Göncz-portréval elszámolni, mivel nem róla csináltuk a filmet. Göncz Árpád egy politikus, akinek az a dolga – hiszen azért lett politikus –, hogy megragadja a hatalmat, mert úgy gondolja, jobban csinálná, mint politikai ellenfelei.

csupán egy politikus, aki a taxisblokád idején megpróbálta a válságot felhasználni arra, hogy az ő pártja kerüljön hatalomra. Egy MDF-SZDSZ nagykoalíciót akart kikényszeríteni. Illetve szerintem az is benne volt a pakliban, hogy mivel akkor még nagyon fiatal volt a demokrácia, lehetne esetleg úgy csűrni-csavarni, hogy köztársasági elnöki típusú prezidenciális köztársaság legyünk. Egy olyan demokrácia, ahol valójában a köztársasági elnök a főnök, és maga alá gyűri a miniszterelnököt. Tulajdonképpen kettejük harcáról szól a rendszerváltozás első három éve, végül az Alkotmánybíróságnak kell igazságot hozni a kettejük között – vagy legalábbis egy modus vivendit kialakítani.

Nyitókép: MTI / Vasvári Tamás