Május 19-én indul a Margitszigeti Színház új évada, szeptember elejéig negyven produkció várja a közönséget a legkülönbözőbb műfajokban, a balettól a musicalen, operán át a klasszikus és könnyűzenei koncertekig. Bán Teodóra éppen húsz éve áll a teátrum élén, erről és az idei repertoárról is kérdeztük.
2004-be vette át a színházat. Így képzelte el a jövőt?
Az első pillanattól kezdve nagy álmaim voltak. A Margitszigeti Színház csodálatos helyen van, a főváros közepén, egy, a Dunától körülölelt zöld szigeten, ahová akár hajóval is lehet menni,
vétek lenne nem kihasználni ezeket a természetes adottságokat. A forma azonban mit sem ér tartalom nélkül. Ezért az akkor hatvanöt éves teátrumot – a különleges voltát és az előnyeit hangsúlyozva – előbb a főváros kulturális életébe kellett szép lassan visszapozicionálni, majd kitalálni, hogyan jusson el a híre Budapest, sőt Magyarország határain túl. Ennek a folyamatnak pedig sosincs vége.
Ahogy az ön munkájának sem.
Pontosan. Alighogy befejeződik az egyik szezon, már készülünk a következőre, ráadásul a közönség növekvő elvárásaihoz igazodva mindig eggyel emelnünk kell a tétet. De egy cseppet sem bánom az immáron két évtizede erre szánt rengeteg időmet, energiámat. Magam is művész voltam, balett-táncos, és bár a korom miatt a színpadon már nem tudok megnyilvánulni, a művészet, a színház örökre rabul ejtett. A Margitszigeti Színházat vezetni ezért számomra nem nyűg vagy kötelesség,
És óriási felelősség is egyben: nem adhatok rosszat a közönségnek. A nézők élményt szeretnének hazavinni, ami, ha szervesülni tud bennük, később is visszahozza őket. Az én dolgom, hogy ennek létrejöttéhez olyan körülményeket teremtsek, hogy a közvetlen munkatársaim és a műszak – velük szinte állandó társulatként működünk –, illetve a nálunk fellépő művészek estéről estére kihozhassák magukból a maximumot. Ez a tartalomra és az infrastruktúrára egyaránt vonatkozik. Utóbbi téren nagyot léptünk előre az elmúlt időszakban. Az átépítés után nemcsak hogy gyönyörű lett az egész épület és a fogadótere, a légkondicionált öltözőkben a legnagyobb nemzetközi sztárokat is pironkodás nélkül tudjuk elhelyezni, a díszleteket, jelmezeket, hangszereket korszerűen tudjuk tárolni. Jellegünk folytán az energiaválság is kevésbé érintett minket, hiszen gázfűtésünk nincs. Elektromos áramot viszont bőven használunk, ám ezzel is igyekszünk a lehető legtakarékosabban bánni; nemrég vettem át a Parlamentben a Virtuális erőműprogram energiahatékonysági díját ennek elismeréseként.
A lényeg, hogy a végén mindenki, a fellépők és a nézők is jól érezzék magukat. Idén hogyan néz ki a repertoár?
E szempontból szintén egyedülállóak vagyunk a hasonló kategóriájú, azaz szabadtéri színházak között. Negyven nagyszínpadi produkciót kínálunk sokféle műfajban, a balettól a musicalen át az operáig. És a megszokott módon lesznek klasszikus és könnyűzenei koncertek
Évről évre törekszünk arra is, hogy a nagyszínpadi produkcióinkat komplex programcsomagként kínáljunk.
Mint például?
Ebben az évadban ilyen lesz többek között a 150 éves Budapestet köszöntő koncert a Nemzeti Filharmonikusokkal és Daniel Lozakovich világhírű hegedűművésszel; az estet Caramel 1873 című, a fővárosnak írt dalával nyitjuk meg, egy 150 fős gyerekkórussal kiegészülve. A Kolozsvári Magyar Operával közös produkciónk, a június 10-én látható Báthory Erzsébet opera-musical felvezetéseként már most fut egy, a magyar történelem legvitatottabb nőalakjának személyét árnyalni kívánó kvíz az online felületeinken. Az előadás előtt pedig interaktív perjátékra kerül sor az ELTE ÁJK Perjátszó körének köszönhetően, eredeti iratok és dokumentumok alapján.
Verdi Attilájának címszerepét John Relyea kiváló basszus vállalta,
a hun királyáról szóló grandiózus operához a műemlék Víztoronyban a hunok történetét bemutató kiállítást nyitunk.
De ezeken kívül is akadnak majd bőven világcsodák. A teljesség igénye nélkül vendégül látjuk a Sukhishvili Grúz Nemzeti Táncegyüttest, a Maribori Balett-társulat Rómeó és Júlia-előadását, a Golden Age Operagála sztárjait, Pretty Yendét és Nadine Sierrát, valamint a Kecskeméti Katona József Színházzal közösen bemutatjuk a Luxemburg grófját. És aminek személyesen is nagyon örülök, mert szenvedélyesen szeretem a tangót, egy forró hangulatú, szimfonikus zenekarral készült Piazzolla-estre szintén készülünk, sztártáncosokkal. A felsorolás is jól érzékelteti talán, hogy ahogy eddig, így most is tartjuk magunkat a mottóinkhoz, miszerint a Margitszigeti Színház „Mindenki színháza!”, hozzánk járni pedig „Több mint színház, Élmény!”.
Nyitókép és fotók: Margitszigeti Színház
Szenzációs kiállítás mutatja be a Nemzeti Múzeumban, hogy Attila alakja milyen helyet foglal el a történelemben, miért vált ilyen jelentőségű alakká, és egyes korszakokban milyen célt szolgált.
Így vált Attila emberből mítosszá.
A Magyar Nemzeti Múzeum Attila-kiállítása nem igazságot akar tenni az örök kérdésekben, helyette az utókor lelkében élő sokszínű Attila-kép árnyalása a cél. A hunok királyát szokatlan perspektívákból is megidéző tárlatról a múzeum főigazgatóját kérdeztük.
Erősen indult kulturális szempontból az új esztendő. De mi vár még ránk?
„Azét, mer én széköj vagyok, / Mindön embört nem uralok / Attila vót az én apám / Szép örökség maradt reám” (Kriza János: Vadrózsák – Székely népköltési gyüjtemény, 1863)
Bebizonyították, honnan is érkeztek a Kárpát-medencébe.
Itthon egyelőre „csak” az interneten lincselnek, plakátfejet akasztottak(!), az utcán beszólnak, írásban ocsmány üzeneteket és halálos fenyegetéseket küldenek.
„Az erőszaknak nincs helye a politikában – soha” – írta az Európai Bizottság elnöke.
