Az imádkozásnak ez a magányos, egyéni formája a középkor kései századaiban egyre jobban felértékelődött,
és a közösségi imádkozás (mise, zsolozsma) fontos kiegészítőjévé vált. Az olvasni tudás fokozatos terjedésével azoknak a latin és népnyelvű kéziratoknak a száma is egyre szaporodott, amelyek a magánáhítat megéléséhez kínáltak imaszövegeket. A most kiállított hét kódex és egy nyomtatvány, valamint az ezeket kiegészítő, digitális eszközön hozzáférhető anyag e késő középkori imakönyvek – tartalmilag és küllemében is – igen színes világából ad ízelítőt, felvillantva a megrendelőik, használóik lelki életét, gondolkodásmódját, esetenként mindennapjait is.
E szempontból különösen érdekes Magdalena vom Stain német nyelvű imakönyve. A gyakori használat nyomait magán viselő könyvecske a benne szereplő családi címerek alapján 1509-ben készülhetett Augsburgban egy sváb nemesasszony, Magdalena von Rechberg (férje után Stain) számára. A gyűjtemény két, Szent Brigittának tulajdonított passióról szóló imaciklussal indul, amelyet Máriához, a Szentháromsághoz és különböző szentekhez intézett imádságok követik. Külön ima szól a tizennégy segítő szenthez, akiknek kultusza délnémet eredetű, és a szifilisz ellen.
A gazdagon illuminált kódex végén Krisztus életéről és szenvedéséről szóló „tanítások” állnak,
és tartalmaz három egész oldalas miniatúrát is, amelyek közül az egyik a tulajdonos védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázolja.