Ferenc pápa magyarországi látogatásának tiszteletére nyílt kamarakiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK). A május 6-áig ingyenesen látogatható tárlat a késő középkori Magyar Királyságban és tágabb környezetében magánáhítat céljára használt, latin és népnyelvű, kézírásos és nyomtatott könyvek különböző típusait mutatja be.
A kamarakiállítást a könyvtár egyik Corvina termének apró, leválasztott részében rendezték be, így a bensőséges hangulatot tekintve rögtön
Megerősítve Rózsa Dávid OSZK-főigazgató a megnyitóbeszédében elhangzó gondolatát, miszerint „ima közben úgy közeledünk Istenhez, hogy közben megtaláljuk önmagunkat, és megéljük a csendet”.
A megnyitó díszvendége volt Erdő Péter bíboros is, aki kiemelte, „a kereszténység nem más, mint kinyilatkoztatás, személyes vallási meggyőződés.
Ez a kiállítás személyes spirituális tapasztalást dokumentál.”
Sarbak Gábor, az ELKH–OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport vezetője, a tárlat kurátora azt hangsúlyozta, hogy a részleteikben idézett, a falakon és a kijelzőn is megszemlélhető imaszövegek ma is változatlanul időszerűek; a nyíltszívű olvasót most is meg tudják szólítani.
„Mikoron imádkozandol, menj be te titkod házadban, és ajtód betevén imádjad te atyádat az titok helyen” – tolmácsolta a legteljesebb magyar bibliafordítást tartalmazó, 16. század eleji Jordánszky-kódex evangéliumfordítása Jézus tanítását az Istenhez fordulásról.
és a közösségi imádkozás (mise, zsolozsma) fontos kiegészítőjévé vált. Az olvasni tudás fokozatos terjedésével azoknak a latin és népnyelvű kéziratoknak a száma is egyre szaporodott, amelyek a magánáhítat megéléséhez kínáltak imaszövegeket. A most kiállított hét kódex és egy nyomtatvány, valamint az ezeket kiegészítő, digitális eszközön hozzáférhető anyag e késő középkori imakönyvek – tartalmilag és küllemében is – igen színes világából ad ízelítőt, felvillantva a megrendelőik, használóik lelki életét, gondolkodásmódját, esetenként mindennapjait is.
E szempontból különösen érdekes Magdalena vom Stain német nyelvű imakönyve. A gyakori használat nyomait magán viselő könyvecske a benne szereplő családi címerek alapján 1509-ben készülhetett Augsburgban egy sváb nemesasszony, Magdalena von Rechberg (férje után Stain) számára. A gyűjtemény két, Szent Brigittának tulajdonított passióról szóló imaciklussal indul, amelyet Máriához, a Szentháromsághoz és különböző szentekhez intézett imádságok követik. Külön ima szól a tizennégy segítő szenthez, akiknek kultusza délnémet eredetű, és a szifilisz ellen.
és tartalmaz három egész oldalas miniatúrát is, amelyek közül az egyik a tulajdonos védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázolja.
Emellett láthatunk még többek közt egy, a 14. század második feléből származó szerzetesközösségi használatra szánt ferences zsoltároskönyvet, egy 1480 körül, Franciaországban készült, párizsi rítusú hóráskönyvet, Konrad Mörlin augsburgi bencés szerzetes 1505-ből származó, rendkívül gazdagon díszített imakönyvét és a liturgikus ihletésű magyar nyelvemlék Keszthelyi kódexet. Utóbbit 1522-ben, Lékán másolta Velikei Gergely,
Mivel a kötetek értelemszerűen egy-egy jellemző oldaluknál kinyitva szerepelnek az üvegtárlókban, a kiállítás célja – jellegénél fogva – sem lehet más, mint az érdeklődés felkeltése. Ezt a vállalását tökéletesen teljesíti is, a csatlakozó digitális eszközök, felületek révén pedig még számos érdekesség kiderül a középkori nyomtatott imakönyvekről és használóikról. Sőt, a vállalkozóbb kedvűek megpróbálkozhatnak a nyelvemlékkódexek magyar imáinak kibetűzésével is.
Nyitókép és fotók: Országos Széchényi Könyvtár
Ahogyan ma a közösségi médián keresztül, úgy váltottunk régen üzenetet a képeslapok révén. Használatuk a 19-20. század fordulóján vált tömegessé, különösen a téli ünnepek idején hozta-vitte a posta a gyöngybetűkkel megírt jókívánságokat. A Budavári Palota szabadtéri kiállítása jellegzetes századfordulós darabokkal idézi vissza a régi karácsonyok hangulatát. .
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
A nagyszabású tárlat apropója Munkácsy Mihály születésének 180., halálának 125. évfordulója. A kiállításon a jól ismert művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szerepelt alkotások is szerepelnek. Ezzel nemcsak a Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
Ez történik Szíriában: a megbuktatott rezsim képviselőivel is tárgyalt az átmeneti kormány vezetője, az amerikaiakat viszont ő sem szereti...
Azt kiabálta folyamatosan, hogy mindenkit meg tudna venni, ha akarná, az egész helyet is, mert ő akkora ember.
