Mátyás korvinakönyvtára, Széchényi Ferenc Bibliotheca Hungarica gyűjteménye és ezek örököse, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) egy szellemi erőteret alkot mint a nemzeti identitás, kultúra letéteményese és továbbörökítője. A nemzeti könyvtár főigazgatójával, Rózsa Dáviddal beszélgettünk a bibliotéka alapfeladatairól, a 21. századi kihívásokról és a világ korvinaőrzőinek ajtaján való kopogtatásról.
Farkas Anita interjúja a Mandiner hetilapban
Amióta vezeti az OSZK-t, szinte folyamatosan valamilyen veszélyhelyzet van. Közel három éve állandó újratervezés az élete?
Mondhatjuk így is. A nemzeti könyvtár azonban stabil intézmény, és igyekszünk a magunk eszközeivel azonnal reagálni a világban zajló történésekre. Az orosz–ukrán konfliktus kitörése után a Móra Könyvkiadóval, a Petőfi Kulturális Ügynökséggel, a Nova Hvylja Egyesülettel és az Alföldi Nyomdával közösen megjelentettünk például egy magyar népmesegyűjteményt ukrán nyelven, a több mint négyezer példányt menekült ukrán családok kapták-kapják.
egyidejűleg magyar nyelvű szép- és szakirodalmi könyveket, folyóiratokat vittünk a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola könyvtárába és a Beregszászi Központi Könyvtárba. Az energiaválság kapcsán megvizsgáltuk, hogy az európai kulturális intézmények milyen válaszokat adnak a rezsi emelkedésére, és amikor arról jöttek hírek, hogy a hazai önkormányzatok is bezárásokat terveznek, felmértük, hogyan hat ez a könyvtárakra.
Úgy, ahogy többek között a színházakra is? Amelyek egy része vagy leállt a téli időszakra, vagy csökkentett üzemmódban működik, például elhalasztja a bemutatókat.
Pontosan. Van néhány megyénk, ahol csak a központi könyvtár üzemel a téli időszakban, jellemzően csökkentett nyitvatartási idővel. Mi is így jártunk el, a 2022 áprilisában bevezetett heti hatvanegy óra helyett most negyvennégy órában várjuk a látogatókat. Fontos, hogy a szombati nyitvatartást nem módosítottuk, sőt ragaszkodtunk hozzá, így a kutatók akár az egész napot a könyvtárban tölthetik. Év végén a két ünnep között is nyitva voltunk. De a nyitvatartás csak az egyik feladat, amelyet jut is, marad is alapon valahogy meg kellett oldani. A könyvek, dokumentumok esetében kulcskérdés a megfelelő hőmérséklet, páratartalom;
Ezért kiadtunk egy szakmai ajánlást, amelyet az ország összes könyvtárának, illetve rajtuk keresztül a fenntartó önkormányzatokhoz is eljuttattunk.
Az fel sem merült, hogy a hatalmas épületben, több emeleten működő OSZK is bezárjon tavaszig?
Nem; erről fenntartónkkal, a Kulturális és Innovációs Minisztériummal is egyeztettünk. A nemzeti könyvtár folyamatosan ellátja alapfeladatait: gyűjtünk, feldolgozunk, őrzünk, szolgáltatunk, kutatunk és népszerűsítünk. A szükséges takarékossági intézkedéseket természetesen megtettük, mind a villamosenergia-, mind a gázfelhasználást jelentősen visszaszorítottuk. Nem mellesleg évek óta korszerűsítjük a tereinket és az infrastruktúránkat. Szolgáltatási palettánkat bővítve szeptemberben adtuk át Budapest első, mindennap huszonnégy órában működő könyvkölcsönző automatáját az V. kerületi, Molnár utcai Országos Idegennyelvű Könyvtárban, amely 2021 decembere óta a fenntartásunkban működik. Az épület bejáratánál elhelyezett könyvszekrényből bárki bármikor ki tudja venni a számára bekészített példányokat. Az érdeklődés már az első hetekben akkora volt, hogy egy újabb automata felállítását tervezzük. Bölcsészettudományi olvasótermünket is felfrissítettük, és új, energiatakarékos világítással láttuk el.
Hogyan válnak a háttérben zajló könyvtári munkák a felhasználók számára is láthatóvá, érzékelhetővé?
Dolgozunk a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) 3.0-s, a mostani, húszéves konstrukciónál jóval modernebb, átfogóbb és barátságosabb verzióján, amely várhatóan áprilisban válik elérhetővé. Az alapítói szándék az volt, hogy a gyűjtemény az egész nemzet javát szolgálja: a MEK-en és a most még nem egy platformról elérhető egyéb tartalomszolgáltatásainkon keresztül minden magyarhoz eljuttatjuk szellemi kincseinket, éljenek bárhol a Kárpát-medencében vagy a diaszpórában. Ehhez a témához is kapcsolódó érdekesség, sőt szenzáció, hogy a könyvtár Digitális Bölcsészeti Központjában 2022 nyarán elkészült az első magyar nyelvű kézírás-felismerő modell: egy olyan öntanuló szoftver, amelynek segítségével digitalizált kéziratos szövegeket lehet több mint kilencvenszázalékos pontossággal felolvastatni. Ez nem csak a kézirattári, levéltári kutatásokban lehet hasznos, mivel bárki „lefordíthatja” majd például a nagyszülők régies írásmód miatt ma már nehezen olvasható leveleit. Szakembereink irányításával elkészült egy új generációs könyvtári szoftver is, amelyet már élesben használ a KSH Könyvtár. Ennek bevezetését idén tervezzük az OSZK-ban, leváltva ezzel eddigi szoftverünket.
Tavaly november 25-én volt kétszázhúsz éve, hogy Széchényi Ferenc gróf felajánlotta könyvtárát a nemzet javára, aminek köszönhetően létrejöhetett az OSZK.
Így van, bár a magyar könyvtártörténet jóval korábbra nyúlik vissza. Amikor Széchényi gróf a magyar nemzetnek ajándékozta Bibliotheca Hungarica Familiae Comitum Széchényi nevű gyűjteményét, a kortársak is úgy gondolták, hogy a könyvtáralapítás egy több évszázados folyamat betetőzése, hiszen
Becslések szerint a korszakban határainkon belül ötvenötezer kódex készült, amelyből sajnos csak néhány ezer élte túl a történelem viharait, és ennek a mennyiségnek is csak a töredéke maradt Magyarországon. A 15. század második felében létrejöttek a nagy humanista gyűjtemények, és e folyamat betetőzéseként, Mátyás király uralkodásának végén, a több mint kétezer kötetes budai korvinakönyvtár, amely az első nagy fejedelmi könyvtár volt Európa Alpokon inneni részén. A gyűjtemény grandiózus voltát jelzi az, hogy Mátyás halálakor a firenzei mesterek csaknem ötven, a királyi könyvtárnak szánt kódexen dolgoztak.
Majd a bibliotéka néhány évtized alatt gyakorlatilag megsemmisült, a korvinák elpusztultak vagy szétszóródtak a világban.
Igen, a mohácsi csata után a törökök rengeteg kötetet magukkal vittek, a korvináknak nagyjából az egytizede maradt ránk. Itt ugrom vissza Széchényi Ferenchez és kortársaihoz, Berzsenyi Dánielhez, Kresznerics Ferenchez, Csokonai Vitéz Mihályhoz. Amikor a gróf felajánlotta a magángyűjteményét, a kortársakban a korvinák merültek fel előképként: a magyar értelmiség még a 18–19. században is felfoghatatlan tragédiaként élte meg, hogy ez a hatalmas kultúrkincs megsemmisült, és csak néhány kódex maradt a magyarok birtokában. Széchényinek a nemzet részére felajánlott gyűjteményére egyfajta történelmi jóvátételként tekintettek; általunk is vallott felfogásuk szerint a két gyűjtemény egy szellemi erőteret alkot. A gróf ifjúkorától kezdve tudatosan úgy építette fel könyvtárát, hogy jellemzően magyar szerzők művei szerepeljenek benne, illetve olyan dokumentumok, amelyek vagy magyar nyelvűek, vagy a Magyar Királyság területén jelentek meg, vagy bárhol a világon, de rólunk, magyarokról szólnak. A könyvtárosok a mai napig az e négy kategória valamelyikébe tartozó dokumentumokat nevezik hungarikának, vagyis a magyarságra vonatkozó kiadványnak. A teljes hungarikaanyag gyűjtésére törekszünk: ez százszázalékosan nyilván nem teljesülhet, mégis megmarad örök és soha fel nem adható célnak.
Hogyan gyarapodott aztán a gyűjtemény?
Széchényi felajánlása után szinte megállíthatatlanul. Az 1810-es évek elején már nyelvemlék is érkezett a könyvtárba: a Halotti beszéd és könyörgést tartalmazó Pray-kódexet a pozsonyi káptalan ajándékozta az intézménynek. A reformkorban Jankovich Miklós kódexeket is tartalmazó óriási gyűjteménye szintén az állományt gazdagította; az ő személyére második könyvtáralapítóként tekintünk. A 19. és 20. század fordulóján, a 20. század első évtizedeiben újabb tekintélyes hagyatékokkal, például Apponyi Sándor régi könyveivel és metszeteivel gyarapodott a kollekció.
Ma is akadnak hasonló gyöngyszemek, amelyekkel bővíthető az állomány?
Szerencsére léteznek még szép számmal ilyen dokumentumok. 2021 végén vásároltuk meg például az ország egyik legnagyobb, több száz darabos magán-térképgyűjteményét, amelynek egyharmada még nem volt a könyvtár birtokában. Az elmúlt egy évben kollégáim feldolgozták és digitalizálták a térképeket, így hamarosan távolról is bárki számára elérhetők, kutathatók lesznek a Földabrosz elnevezésű szolgáltatásunk segítségével. Nemrég tartottam a kezemben azt az ajándékozási szerződést, amelynek értelmében számos kottaátirat és kéziratos kotta kerül a birtokunkba.
Kétszázhúsz év nagy idő, a nemzeti bibliotéka ez idő alatt rengeteg viszontagságon ment keresztül. Voltak jó és kevésbé jó korszakai. Nemzetközi összehasonlításban felveszi a versenyt a szolgáltatásainak a színvonala?
Vannak kiemelkedő szakterületeink, és vannak, ahol kell még fejlesztenünk. Úgy gondolom, jó irányban haladunk. Mindenesetre nem problémákban, hanem megoldandó feladatokban gondolkodunk. Az információtechnológiai változásokhoz alkalmazkodva létrehoztunk egy munkacsoportot, amely célzottan azzal foglalkozik, hogyan lehet a digitális objektumokat hosszú távon úgy megőrizni, hogy az adattartalmat minden technológiaváltásnál át tudjuk alakítani a kor sztenderdjeinek megfelelően. Az interneten elérhető tartalmak archiválásában ugyancsak a nemzetközi élmezőnyben vagyunk. Ezek a tevékenységek éppen olyan fontosak, mint az ügyben döntést hozni és cselekedni, hogy a könyveket és az iratokat hány Celsius-fokon tartsuk, vagy hogy melyik muzeális kincsünket állítjuk ki, mutatjuk be. Az sem véletlen, hogy analóg dokumentumainkat is két helyen őrizzük. 1952 óta a köteles példányokból két, sőt, 2021 óta digitalizálási céllal három példányt kap az OSZK: az egyiket az olvasók rendelkezésére bocsátjuk, a másikat elhelyezzük a raktárban, hogy megőrizzük az utókornak.
amelynek építése a tervek szerint halad, és előreláthatólag az év első felében befejeződik.
Mi inspirálta az új, Esszencia című állandó intézménytörténeti kiállításukat?
Elődeinkhez hasonlóan mi is egy szellemi egységként tekintünk a Bibliotheca Corvinianára, Széchényi Ferenc könyvtárára és későbbi adományozóink hagyatékára, azaz a magyar írásbeliség hatalmas korpuszára. A tárlat ezt demonstrálva úgy épül fel, hogy az alapítói csarnok keleti oldalán a Széchényi–Jankovich-könyvszekrény, vele szemben a korvinafal helyezkedik el, a kettő közötti, oszlopokkal szabdalt térben pedig különféle tematikus egységek köré szervezve mutatjuk be a magyar művelődéstörténet évszázadait. Tehát messze nemcsak saját történetünket meséljük el, hanem a magyar írásbeliség, a magyar művelődés történetét is, kurátorainknak, tervezőinknek és kivitelezőinknek köszönhetően a legmodernebb technológia segítségével, minden korosztály számára élvezetes módon. Ehhez a programhoz szervesen illeszkedik két, időszakiból állandóvá avanzsált tárlategységünk is. 2022. március közepe óta látogatható a Vershaza, amelynek a magyar kulturális identitást meghatározó három költemény, a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal áll a középpontjában. A 2021 őszén megnyílt Európa ege alatt pedig arról mesél, hogy hogyan láttak bennünket a kontinensen a kora újkorban.
Tagadhatatlan, hogy ez a nagyszabású tárlat számos látogatót csábíthat az OSZK-ba. De mi a helyzet az alapműködéssel, azaz a könyvtárak kihasználtságával akkor, amikor felmérések szerint vészesen csökken a rendszeresen olvasók száma?
A magyar lakosság tizenhárom százaléka könyvtárhasználó, és ugyanekkora a rendszeresen olvasók aránya, ami jóval gyengébb a másfél évtizeddel ezelőtti huszonöt százaléknál, de még mindig bőven több mint egymillió embert jelent. A Központi Statisztikai Hivatal időmérleg-felvételeiből tudjuk azt is, hogy jelentősen csökkent az olvasásra szánt idő. A fiatalabb korosztályok életében egyre inkább visszaszorul az olvasás mint kedvelt szabadidős tevékenység, s az időnkért és a figyelmünkért folyó globális versenyben egyre inkább előretörnek a streamingszolgáltatók.
A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy azokban az országokban, ahol komplex, hosszú távra szóló olvasás-népszerűsítő programok indultak, számszerűsíthető eredmények születtek. A hagyományos olvasás elmélyült tudásszerzést tesz lehetővé, fejleszti a kreativitást és a fantáziát, és – amint tavaly publikált kutatási összefoglalónkból is világosan látszik – jótékonyan hat az egészségmegőrzésre. A nemzeti könyvtárban minden infrastrukturális fejlesztés, tárlatvezetés és múzeumpedagógiai foglalkozás azt a célt szolgálja, hogy bevonzzuk és bevonjuk a fiatalokat. Az elektronikus térben ezért újítjuk meg a MEK-et, és ezért vagyunk jelen kreatív tartalmainkkal az Instagramon és a TikTokon.
Ugyancsak szép ívet rajzol múlt és jelen között az a fontos kezdeményezésük, hogy a világ számos pontján őrzött korvinákból terveznek minél többet hazahozni, ha nem is fizikai valójukban, de legalább digitális formában. Hogy halad a projekt?
Magyarországon kívül Törökországtól az Egyesült Államokig a világ negyvenöt intézményében őriznek korvinákat. A legnagyobb, harminchét kötetes kollekció az OSZK-ban, a második legnagyobb Firenzében, a San Lorenzo-templom könyvtárában található. A korvinák mindenhol hatalmas kincsnek számítanak. 2018-ban elindítottuk a virtuális korvinahonlapunkat Bibliotheca Corvina Virtualis címmel, ahová az összes magyarországi és wolfenbütteli korvina digitális verziója felkerült. 2022 májusában levélben megkerestük és arra kértük az összes őrzőhelyet, hogy küldje el nekünk digitalizált korvináját.
Mostanra az összes fellelhető korvina több mint fele digitális formában a birtokunkban van, munkatársunk, a világ legjobb korvinakutatója, Zsupán Edina elkezdte a feldolgozásukat. Őt éppen ezekben a napokban választotta tagjai közé a Nemzetközi Latin Paleográfiai Bizottság, a latin nyelvű középkori kódexek kutatásának legfelsőbb nemzetközi grémiuma. Mindaddig kopogtatni fogunk az őrzőhelyek ajtaján, amíg – legalább ilyen formában – haza nem tudjuk hozni az összes korvinát.
Fotó: Mandiner / Ficsor Márton