Alaptétel, hogy Rejtő Jenő regényei adaptálhatatlanok bármely más műfajban – egy kivétellel: Korcsmáros Pál a képregényeiben úgy tudta vizuálissá tenni a groteszk rejtői humort, hogy az titokzatos úton átköltözött a rajzolt figurákba. Az unokának, Korcsmáros Gábornak köszönhetően erről a legújabb generációk is meggyőződhetnek.
„Személyes emlékem sajnos nincsen a nagyapámról, hiszen a születésem előtt négy évvel, 1975-ben meghalt. Édesapám és az öccse persze rengeteget meséltek róla, otthon gyakran nézegettük a munkáit, köztük az eredeti skicceket is, ezek alapján állt össze bennem a kép, milyen ember lehetett” – meséli Korcsmáros Gábor, a képregénykiadással foglalkozó Képes Kiadó alapító-vezetője.
A nagyapa, Korcsmáros Pál nevét a Fülesből ismerte meg az ország.
Az először 1957. február 3-án kiadott rejtvényújságnak („A rejtvényfejtők lapja”) nemcsak alapítója, hanem Zórád Ernő mellett a legnevesebb rajzolója volt. A lap két-három oldalas képregényrovata 1958-ban indult útjára, onnantól kezdve sok éven át hétről hétre százezrek várták a hazai és külföldi irodalmi klasszikusok képkockákba zárt folytatásait.
A nagybátyja, a maga korában igen népszerű Korcsmáros Nándor példája nyomán előbb regényírónak készülő, majd többek közt a Kossuth Népénél, a Friss Újságnál és az Estnél újságíróként dolgozó Korcsmáros Pál kézügyessége, rajzkészsége korán megmutatkozott. 1944-ben előbb hamis igazolványokat és svéd menleveleket gyártott jó barátja, Képes Géza költő, műfordító társaságában – innen a kiadó neve is.
A cikkeit gyakran saját rajzaival illusztrálta, a mindössze három évfolyamot megélt Pesti Izé című vicclapban megjelent, csodálatos női alakokkal teli Basa-karikatúrái pedig különösen népszerűek voltak. A sem a humort, sem a nagybácsi kommunistaellenes megnyilvánulásait nem igazán díjazó Rákosi-rendszer miatt azonban
és kénytelen volt mindenféle munkát elvállalni, hogy a családját el tudja tartani, például unalmas mezőgazdasági és propagandakiadványokat illusztrált, játékokat festett, diafilmeket rajzolt – többnyire álnéven.
„A nagyapám talán maga sem gondolta, hogy az '56-os forradalom után, az enyhülő kultúrpolitikai közegben zöld utat kapott Füles, amelynek első főszerkesztője ugyanaz a Gál György volt, mint annak idején a betiltott Pesti Izéé, lesz az új kezdet az életében – mesél tovább Korcsmáros Gábor.
„A lapban elsőként Victor Hugo A nyomorultak című regényét dolgozta fel folytatásos képregényben, majd sorra jöttek az egyéb klasszikusok A kőszívű ember fiaitól a Monte Cristo grófján át az Egri csillagokig.”
az elsőt (A szőke ciklon) 1961-ben rajzolta meg, az utolsót (Piszkos Fred közbelép) 1973-ban.
Összesen tizennégyet készített, ebből tizenhármat a Füles megrendelésére, Az elveszett cirkáló a Lobogóban jelent meg 1968-ban.
„Ez már önmagában is óriási munka volt, miközben folyamatosan dolgozott más megrendeléseken is. Számításaink szerint nagyjából harmincezer kockát, átlagosan hetente öt oldalt rajzolhatott meg életében. Édesapám szokta felidézni, hogy szinte csak úgy emlékszik az apjára, hogy reggeltől estig ült és rajzolt, még nyáron, a hétvégi telken, a fa alatt is. Ha mindezt összevetem azzal, hogy ma, a számítógépek korában heti két oldal már óriási teljesítménynek számít, csak csodálni tudom a hihetetlen munkabírását” – mondja Korcsmáros Gábor.
Mindez persze mit sem ért volna a tehetség és humorérzék megfelelő kombinációja nélkül.
Az aktuális irodalmi kánonokból eleve mindig kiszoruló, a háború után tiltólistára került, szinte minden műfajban adaptálhatatlan Rejtő-regények – közülük első fecskeként a Vesztegzár a Grand Hotelben 1956-ban jelenthetett meg újra – és Korcsmáros Pál találkozása már-már sorsszerű volt:
„Hogy mennyire nagyapám választása volt, hogy a nagy klasszikusok után Rejtőhöz nyúl, és mennyire a szerkesztőké, nem tudom, de az biztos, hogy nagyon örült neki, amikor ezek sorra kerültek. Talán mert itt végre teljesen kiélhette a humorát, amire a korábbi művek képregényes feldolgozásai esetében – Mikszáth Kálmántól a Beszterce ostroma volt talán az egyetlen kivétel, ami eleve egy paródia – kevésbé volt lehetősége.” A rejtői groteszk verbális humort sikerült vizuálissá tennie úgy, hogy az valami titokzatos úton átköltözött a figurák kéztartásába, gesztusaiba, arckifejezéseibe.
„Apám és a nagybátyám, akik mindketten színházi emberek lettek, mesélték, hogy rajzolás közben olyan volt, mint egy színész: amelyik szereplővel foglalkozott éppen, annak felvette a mimikáját" – magyarázza a máig megismételhetetlen siker titkát Korcsmáros Gábor.
és a nem túl míves borítójuk ellenére is sok százezres példányszámban elkeltek.
A történet aztán a kétezres évek elején vett újabb fordulatot, amikor az akkor még főiskolás Korcsmáros Gábor családi segítséggel megalapította a kiadóját, első körben a nagyapja munkáinak felújítására és újrakiadására – az életműhöz méltó, mégis korszerű köntösben.
„Bevallom őszintén, hogy gyerekkoromban én is a rendszerváltás után hirtelen beömlő amerikai képregényekért lelkesedtem, a Batman volt a kedvencem. Nagyapám munkái akkor kezdtek igazán érdekelni, amikor a nagybátyámnak köszönhetően a családhoz visszakerült eredeti tusrajzokat megláttam. Korcsmáros Pál soha nem foglalkozott ezek sorsával, a kisebbik fia viszont bement a szerkesztőségekbe, és elkérte a szekrényben vagy a pincében porosodó műveket – ma már egy-egy ilyen ív több százezer forintot is érhet” – magyarázza Korcsmáros Gábor, mi vezette arra, hogy ebben a formában is továbbvigye a családi örökséget.
És nem csak hogy továbbvigye, de gazdagítsa is:
Ebben nagy szerepe van Garisa H. Zsoltnak és Varga „Zerge” Zoltánnak, akik az eredeti, fekete-fehér, tussal rajzolt kockák átdolgozását végzik.
Előbbi a Rejtő-regényekhez visszanyúlva újraalkotja a képregények szövegkönyvét, hiszen a régi forgatókönyvekből – talán terjedelmi okok miatt – sok érdekes részlet kimaradt, majd retusálja és kiegészíti a több mint negyvenéves, megsárgult oldalakat, sőt, ha szükség van rá, akár új szereplőket is alkot Korcsmáros stílusában. A színezést Zerge végzi, a képregényt kockáról kifestve, ezzel mintegy harmadik dimenziót is adva a rajzoknak.
És bár a Képes Kiadó kínálatában ma már egyéb magyar és külföldi képregények, antológiák, műfajelméleti munkák is szerepelnek, Korcsmáros Gábor szerint
Az ezredfordulós újrakiadás óta a sorozat közel százezres példányszámban kelt el. És még nem értek a végére. Mivel egy-egy ilyen „újragondolt” kötet elkészítése egy-két év, a következő tíz évre is bőven van mivel foglalkozniuk.
(Nyitókép: Egy kocka Az előretolt helyőrség című képregény felújított változatából – Korcsmáros Pál rajzait átdolgozta Garisa H. Zsolt, színezte Varga „Zerge” Zoltán, forrás: Képes Kiadó)