Zemplénből indult, Hollywood alapítója lett – ez Adolf Zukor kalandos élete

Zukor Adolf, a későbbi filmmogul az egykori Zemplén vármegyei Ricsén született egy szegény zsidó családban. Magyarország egyik legelmaradottabb régiójából indult, s gyakorlatilag onnan hódította meg Hollywoodot. Édesapja, Cukor Jákob szatócsbolt tulajdonos volt, ám korán meghalt – a kis Adolf egyéves volt, amikor elveszítette őt, s hétéves, amikor az édesanyja, Liebermann Hanna is eltávozott. Korai árvaságáról később így beszélt:

Adolf és testvére, Artúr, nagybátyjukhoz, Liebermann Kálmánhoz költöztek Mátészalkára, ahol négy év polgárit végeztek el.

Mivel Liebermann rabbi volt, azt remélte, unokaöccsei is a példáját követik majd. Artúr végül valóban rabbi lett Németországban, Adolf viszont a család barátjának, Blau Hermannak egyik üzletébe ment dolgozni Abaújszántóra.

„Szintén érdekes, hogy Zukor későbbi felesége, Kaufman Lottie, ugyancsak magyar volt. Erdőbényéről származott, ami szintén a borsodi térségben található. Erdőbénye egyébként a szomszéd faluja annak a Tolcsvának, ahonnan pedig William Fox, a 20. Century Fox alapítója származott. Zukor életrajzi könyvében arról mesél, hogy amikor már a híres Paramount filmstúdió igazgatója volt, bármikor,

A Paramount igazgatóként is gyakran visszatért Ricsére, folyamatosan figyelte, mi történik Magyarországon és Európában” – mondja a Mandiner megkeresésére Dr. Takó Sándor Magyar Mozgókép Szemle díjas producer, filmrendező.

Zukor tizenhat évesen döntötte el, hogy kivándorol az Egyesült Államokba. Rabbi testvére segítségével, az árvasági pénzét kikérve, azt dollárba átváltva indult útnak. 1891. március 1-jén hajózott ki Hamburgból és március 16-án érkezett meg New Yorkba, immáron Adolf Zuckery néven. 1891-ben ő is, mint a legtöbb bevándorló, szerényen kezdte. Miután partra szállt, egy kárpitosműhelyben kezdett el dolgozni kétdolláros fizetésért. Egy barátja aztán egy szőrmekereskedőnél szerzett neki gyakornoki állást, ahol már négy dollárt keresett.

„Zukorról kering az a történet, hogy negyven dollárral a belső zsebébe varrva érkezett meg az Egyesült Államokba. Ez a negyven dollár az árvasági támogatása volt. Erről is megemlékezve később minden ricsei fiatal házaspárnak negyven dollár nászajándékot küldött haza, hogy azok elindíthassák új életüket.

– meséli Takó Sándor.

Nem sokkal később, húsz évesen Zukor már elismert szőrmeruha tervező volt. Az 1893-as chicagói Kolumbiai Kiállítás középnyugatra vonzotta, ahol önálló, saját szőrmeüzletbe kezdett. Működésének második szezonjában vállalata, a Zukor's Novelty Fur Company huszonöt fősre bővült és saját kirendeltséget nyitott. Zukor harmincéves korára már jómódú fiatalembernek számított, kitűnő jövedelemmel és kényelmes lakással a 111. utca és a Hetedik sugárút sarkán, New York előkelő német-zsidó negyedében.

A Hetedik sugárút New Yorkban (forrás: Wikipedia)

Nézz előre egy kicsit és kockáztass sokat!

– ez volt Zukor ars poeticája.

„Egy igazi self-made man volt. Folyamatosan tanult, mellette pedig iszonyatosan jó vállalkozási érzéke volt, mindig meglátta a lehetőségeket és a hátrányait is próbálta előnyére kovácsolni. Az ő története azért zseniális, mert nem rendszereket követett, hanem struktúrákat hozott létre. Nem minták után futott, hanem amit elkezdett csinálni, azt kezdték mintaként követni mások. Szőrmekereskedőként kezdte, Chicagóban kifejezetten nagy vállalkozást épített ebben az ágazatban, melynek nyereségéből – nagybátyja megkeresésére – elkezdett befektetni az Amerikában akkor népszerűvé váló nickelodeon bizniszbe, ami annyit takart, hogy öt centért ötperces kis mozgókép-etűdöket nézhettek meg az emberek. Zukor úgy vélte, hogyha a szőrméket lehet tömegesen gyártani, akkor miért ne lehetne akár tömeggyártásban előállítani a filmeket is a nagyközönség számára. Hiszen az emberek imádták a mozgóképet” – fejti ki Takó.

A némafilm amiatt is tudott hatalmasat ütni az Egyesült Államokban,

akik ekkortájt érkeztek meg, s keresgélték a lehetőségeiket az Újvilágban. Zukor 1904-ben betársult egy olyan cégbe, amely háromperces mozialkotásokat kínált egy penny bedobása fejében. Marcus Loew-vel, a későbbi mozimogullal, a Metro-Goldwyn-Mayer alapítójával szövetkezve hálózatot épített ki, és arra törekedett, hogy az új találmány iránti érdeklődést maximálisan kielégítse. Zukor tehát hamar az USA egyik legnagyobb nickel-tulajdonosává vált.

Ezekben az időkben mozgóképpel foglalkozni nem volt egy rangon felüli dolog. A filmet a kezdetek kezdetén lenézték, a szegények szórakozása volt, később vált csak átütő erejűvé és emelkedett gyakorlatilag a hetedik művészeti ággá. 

„Ahhoz, hogy a film kulturális tényezővé vált, az kellett, hogy az attrakció mozijából, a látványból, az innovációból eljussanak addig a felismerésig, hogy ezzel bizony történeteket lehet mesélni, emóciót lehet kiváltani; tehát, hogy a mozgókép nem csupán egy cirkuszi látványosság, hanem bizony egy komoly elbeszélési mód is. Ennek felismerésében pedig úttörő volt Zukor. Amikor még mindenki rongyosra kereste magát nickelodeon stúdiótulajdonosként, ő már az összes pénzét, amit a nickelodeonból szerzett – 40 ezer dollárt – belefektetett egy filmbe: ez volt az »Erzsébet királyné«,

– mondja Takó.

Mindez tulajdonképpen azt jelentette, hogy Zukor megvásárolta a Sarah Bernhardt főszereplésével készült Les Amours de la reine Élisabeth című francia film forgalmazási jogát, ezzel pedig hatalmas nyereségre tett szert.

Les Amours de la reine Élisabeth

Marcus Loew akkor úgy vélekedett: Zukor vagy szegényházba, vagy bolondokházába fog kerülni. Mindenki meg volt róla győződve, hogy elveszíti minden pénzét, mert az emberek nem fognak végigülni egy ilyen hosszú filmet. Végül nem így lett. A piacon azonban egy, a korai nagy társaságokból alakult tröszt diktált, csak az ő filmes eszközeiket lehetett használni, így Zukornak „robbantania” kellett.

Hollywood és a Paramount

„Akkoriban az USA-ban a mozgókép piacon elég vadnyugati állapotok uralkodtak, Zukor stúdióját egy ízben fel is gyújtották New Yorkban. Nagyon sokan emiatt elmenekültek a keleti partról és új helyszínt kerestek. Végül a számításaikat éppen a másik parton találták meg: ez volt Los Angeles egyik kis sarka, Hollywood, ahol ideálisak voltak a forgatási körülmények, sokat sütött a nap, nagyon diverz volt a környezet, így sokfajta filmet lehetett ott forgatni, olcsók voltak az ingatlanok és a telkek. Innen indult a hollywoodi filmgyártás. Zukor elsőként észlelte ezt is” – jegyzi meg a szakértő.

hiszen a filmipar, mint olyan, ekkoriban igazából még nem létezett.

„Véleményem szerint az volt Zukor sikereinek titka, hogy folyamatosan nézte, miképpen fejlődik a mozgókép Európában, és rengeteg olyan változást vagy újítást, ami bevált Magyarországon és Európában, ő elsőként honosított meg az Egyesült Államokban. Persze nyilván az egy más – sokkal hatalmasabb – piaci környezet volt. Emlékezzünk csak vissza, Janovics Jenőék éppen akkoriban Kolozsvárott létrehoztak egy fantasztikus filmműhelyt, ahol olyan magyar nemzeti filmeket, irodalmi műveket vittek vászonra, mint a Bánk bán, és olyan nagy színpadi színészeket szerepeltettek, mint Blaha Lujza. Zukor ugyanezt a struktúrát és szemléletet valósította meg Hollywoodban, s ezzel lényegében megteremtette a globális filmipart. Híres színészek híres darabokban – ez volt a szemlélet, s ezzel gyakorlatilag megszületett az a sztárrendszer, ami mind a mai napig a hollywoodi filmek alapja: sztárokkal adják el a filmeket” – teszi hozzá a szakértő, aki szerint

Ennek fényében kiváló színészeket és alkotókat szerződtetett igényes regények és színdarabok vászonra viteléhez. Többek között Edwin S. Porter, a tehetséges pionírok egyike rendezett számára, csillagai között pedig Mary Pickford, az első igazi sztár is ott tündökölt. 1913-ban megszerezte a Frohman testvérek, a befolyásos New York-i színházi impresszáriók pénzügyi támogatását. Ebben az évben készítette el a The Prisoner of Zenda című filmet, amelyet a filmtörténet egyik első nagyjátékfilmjeként tartanak számon. A film készítéséhez megvásárolt egy fegyverraktárat a 26. utcában Manhattanben, melyet stúdióvá alakított. Érdekesség, hogy a Chelsea Studiót a mai napig használják.

A Famous Players-Lasky 1916-os PR-fotója a Paramount Pictures alapításakor: Jesse L. Lasky, Adolph Zukor, Samuel Goldwyn, Cecil B. DeMille és Al Kaufman (balról jobbra) - forrás: Wikipedia

1914-ben Zukor már évi harminc film készítésére képes csapatot verbuvált, s megnyílt a Broadwayen a 3500 személyes mozipalotája, a Standard. Az ő „istállójából” került ki Douglas Fairbanks, John Barrymore, Pola Negri, Gloria Swanson, Clara Bow, Adolphe Menjou, Rudolph Valentino, Gary Cooper és a többi élő legenda. Bevezette a kizárólagosságot: azaz a színészei más cégek számára nem dolgozhattak. Zukor cége 1916-ban egyesült Jesse L. Lasky Feature Film Company nevű filmcégével, az egyesülésből jött létre a Famous Players-Lasky filmgyár. A fúziót követően az akkorra már óriási tekintéllyel rendelkező Zukort választották elnökké. A birodalom megkoronázását a forgalmazási jogok többségének elnyerése jelenthette volna. Akkoriban William Hodkinson rendelkezett a legtöbb mozifilm vetítési jogával, így Zukor először felajánlotta neki a fúziót, de miután Hodkinson elutasította, Zukor egyszerűen megbuktatta vetélytársát és megvalósította elképzelését.

„Szintén az önéletrajzában írja Zukor, hogy amikor felépítette a Paramount Buildinget – ami mind a mai napig ott van a Times Square-en, s akkoriban a New York legmagasabb épülete volt – hatalmas megnyitót tartottak, amelyen számos fontos személy jelen volt, de ő mindvégig csak arra gondolt, mi lehet most éppen szülőfalujában, Ricsén. Ez mozgatta őt, mindig is volt egy erős honvágya” – meséli Takó.

A Paramount nagyon gyorsan nőtt és terjeszkedett. Zukor mozikat vásárolt, korai partnereit pedig Hodkinsonhoz hasonlóan trükkös módszerekkel eltávolíttatta a cégtől, ha azok útját álták egy-egy terve megvalósításában. Óriási hatalmú, befolyásos emberré vált a filmvilágban. Ahogy a mozi maga, úgy a Paramount is rengeteg kihívással volt kénytelen szembenézni az alapítása utáni évtizedekben: a független mozik, a trösztellenes törvények vagy épp a katolikus egyház bojkottja. Az egykor virágzó cég 1932-ben óriási veszteséget könyvelt el és csődközelbe került, részben a túlzott méretű terjeszkedésnek köszönhetően. Fejek hullottak a felsőbb vezetők körében is, de Zukor ezt is megúszta: 1936-ig a helyén maradt.

Képeslap a régi Ricséről (forrás: DKA OSZK)

1964-ben a filmtörténelem egyik leghírhedtebb bukása azonban az egész akkori stúdiórendszert megbuktatta: ez volt A Római Birodalom bukása című film. 1966-ban a Paramount végül a Gulf and Western Industries nevű konszernbe olvadt, ahol Zukor tiszteletbeli elnök maradt.

Szintén az 1940-es évek végén – amikor a televízió kezdett teret hódítani Amerikában – Zukor kitalálta, hogy az új iparágat is az ellenőrzése alá kellene vonni, így szövetkezni kezdett az ABC (American Broadcasting Company) tévétársasággal, ami nem kis hatalmat és befolyást jelentett.

„Ahelyett hogy a tévé miatt elvesztenénk a nézőinket, nem lenne okosabb a televíziót is beszerezni a fegyvertárunkba?” – tette fel a kérdést.

„Zukornak nagyon érdekes és izgalmas élete volt, s nagyon inspiratív személyisége. 103 évet élt, ami hihetetlen dolog. A 80. és a 100. születésnapját is hatalmas ünnepséggel ülte meg Hollywood. A századik születésnapján például Hitchcock csókolgatta a kezeit. Hollywoodban Mr. Movie-nak hívták, hiszen az egyik utolsó nagy képviselője volt a születő Hollywoodnak. Sok mindent megélt: az egész estés film születésétől, a hangosfilmre való átálláson át, a televízió megjelenéséig. És ami egészen elképesztő, hogy még megélhette a Love storynak és a Keresztapának a sikerét is, amelyek 1970-ben készültek” – mondja Takó.

Zukor 1976. június 10-én, 103 éves korában, természetes halállal halt meg Los Angeles-i rezidenciáján. A New York-i Hastings-on-Hudsonban található Temple zsidó temetőben temették el.

Forrás: NFI

Nyitókép: Wikipedia