Húsz éve kapta meg a Nobel-díjat Kertész Imre a Sorstalanság című regényéért.
20 évvel ezelőtt ezen a napon vette át Kertész Imre az irodalmi Nobel-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól Stockholmban.
„Igen Tisztelt Kertész Imre Úr! […] Ön egyszer a következőket írta: mindig másodrendű, félreismert és félreértett magyar író leszek, a magyar nyelv pedig mindig másodrendű, félreismert és félreértett nyelv lesz. A Svéd Akadémia szeretne a leghatározottabban tiltakozni ezen ironikus megállapítás ellen, és ugyanakkor szívből gratulálni, amikor Önt most felkérem, fogadja az irodalmi Nobel-díjat Őfelsége, a Király kezéből” – fogalmazott laudációjában a Svéd Királyi Akadémia tagja, Torgny Lindgren.
Kertész Imre (1929-2016) volt az első magyar író, aki átvehette az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. Kertész Imre írói életműve azt vizsgálja, hogy
Kertész könyveiben szüntelenül visszatér auschwitzi élményeihez, ahová még gyerekként, a magyarországi náci zsidóüldözések idején hurcolták el. Első regénye, a Sorstalanság a 14 éves Köves Gyuriról szól, akit elfognak és koncentrációs táborba visznek, de ő alkalmazkodik és túléli.
A könyv azt az elidegenítő fogást használja, hogy a táborok valóságát teljesen természetesnek veszi, akár a hétköznapokat, amelyekben bár a feltételek hálátlanok, a boldog pillanatok mégsem hiányoznak. Köves egy gyerek szemével látja az eseményeket anélkül, hogy természetellenesnek vagy felháborítónak találná őket – nem ismeri a mi tényeinket. Kertész üzenete, hogy az élet alkalmazkodás. A fogolynak az a képessége, hogy megtalálja a helyét Auschwitzban, ugyanannak az elvnek a megnyilvánulása, amely a mindennapi életben és az emberi együttélésben fejeződik ki.
Kertész Imre 1960-tól tizenhárom éven keresztül írta a Sorstalanságot.
Ezután a kor másik nagy kiadójához, a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz vitte be regényét, ahol végül 1975-ben jelent meg. Kertész visszaemlékezése szerint első szerkesztője, Gondos Ernő mondatról mondatra át akarta dolgozni a szöveget, de az írónak sikerült meggyőznie arról, hogy maradjanak az általa alkalmazott nyelvi megoldásoknál. A szöveg lényegében változatlan maradt 1993-ig, ekkor azonban a szerző több ponton átdolgozta regényét a Századvég Kiadó Kertész Imre Összegyűjtött Művei című sorozata számára.
Kertész Imre irodalmi Nobel-díjának huszadik évfordulóján megjelent a Sorstalanság újrakiadása a Kertész Imre Intézetet fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában.
A mostani, 33. kiadás alapja az 1993-as, a szerző által átdolgozott kiadás. Ezt a szöveget vetette össze a könyv szerkesztője az 1975-ös első, illetve a 2017-es utolsó kiadással, megőrizve a szöveg ritmusát és tagolását biztosító egyéni központozást, kiszűrve a sajtóhibákat, valamint a korábbi szedők és szerkesztők önkényes javításait – áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben. A kötet különlegessége, hogy a szöveg idegen és régies kifejezésének megértését magyarázó jegyzetek segítik.
Az M5 kulturális csatorna Ez itt a kérdés című műsorában Schmidt Mária, L. Simon László és Demeter Szilárd idézte fel a Nobel-díjas Kertész Imre munkásságát.
A Sorstalanság új kiadása megvásárolható a Terror Háza Múzeum webshopjában és a könyvesboltokban.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Érdekes fejlemény.
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
A magyar külügyminiszter ráadásul még mindig nem fedte fel teljesen a lapjait.
Szombaton reggel, a Duna Arénában véget ért az olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó pályafutása.
