Luxusautót lehetne ma venni belőle – így került elő az újlengyeli éremkincs!
2021. február 13. 10:30
Akkoriban hét lovat, ma egy luxusautót lehetne venni abból a kincsből, amit egykori tulajdonosa az 1526-os törökdúlás elől rejthetett el. Az Újlengyel határában decemberben előkerült leletben a római kortól Mátyás király aranyforintjáig találtak különböző érméket. Nagy Balázs régésszel beszélgettünk az izgalmas leletről!
2021. február 13. 10:30
p
49
1
106
Mentés
Az elmúlt hónapokban különleges, 16. századi éremkincsekre bukkantak a Tolna megyei Simontornyán (2020 szeptember) és a Pest megyei Újlengyelen (2020 december) egyaránt. Az érmék elrejtésének és felfedezésének története ugyan különbözik, ahogy az érmék száma és kora is, azonban egy biztos: a kincsek jelentősége sok szempontból kiemelkedő.
A leletek egyszerre segítik a régészeti jelenségek jobb megértését, a történelmi háttér kiegészítését, pontosítását, és a kor emberének motivációira is rálátást kaphatunk.
Nagy Balázs (1984) a Ferenczy Múzeumi Centrum régésze, numizmatikai gyűjteményvezetője, a Közösségi Régészeti Egyesület elnökhelyettese. Vele beszélgettünk az újlengyeli leletegyüttesről.
Mint megtudtuk, a megtalált kincs
közel 7000 darab ezüstpénzből és 4 aranyérméből áll.
A legkorábbi veret egy római kori, Lucius Verus (161–169) császár idejéből származó ezüst denarius; továbbá egy tucat aquileiai denárt, illetve javában I. Mátyás (1458–1490), II. Ulászló (1490–1516), valamint II. Lajos (1516-1526) korabeli denárokat és obulusokat találtak. A felszedés során az edény hasvonalában egy szövet alatt négy, I. Mátyás (1458–1490) korabeli aranyforint lapult. A mosás során figyeltek fel egy vatikáni denárra, ami II. Pius (1458–1464) pápa pénzkibocsátásából származik, és igen ritka éremnek számít Magyarországon.
A leletegyüttes korabeli összértéke körülbelül 74 aranyforinttal lehetett azonos,
amin az akkori időben 7 lovat, ma pedig egy luxusautót lehetne vásárolni.
A lelet záródási idejét a legkésőbbi veret 1520-ra keltezi, ezért az elrejtését okozó támadást az 1526. évi török pusztítással hozhatjuk összefüggésbe.
Magyarországon a mohácsi csatát követő török pusztításhoz kapcsolódó, ilyen nagyságú kincsleletek ritkák. Pest megyében a késő középkorból ez a legnagyobb értékű éremkincs, ami eddig előkerült.
A kincs (fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum)
A felfedezés előzményeiről Nagy Balázs elmondta: Újlengyelben már 2019-ben egy éremlelet kapcsán régészeti mentő feltárást végeztek a Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Osztály hozzájárulásával.
Az éremlelet megtalálása és a feltárás munkáinak elvégzése önkéntes alapon valósult meg,
amihez a Ferenczy Múzeumi Centrum és a Közösségi Régészeti Egyesület biztosított hátteret. Az önkéntesek által végzett új lelőhelyek felkutatása és azonosítása során több hasonló leletegyüttes mentő feltárását végeztük már el a megyében, így az a régészeti lelet nem mondható egyedinek. „A felszín közelébe kerülő leletegyüttesek feltárása azonban teljesen új régészeti módszerek kialakulását vonta maga után. Minden esetben célunk volt, hogy a külső tényezők hatására (például mezőgazdasági művelés) másodlagos helyzetbe került leletek helyzetét követve meghatározzuk az egykori rejtekhelyet.”
Az esetek túlnyomó többségében azonban arra az eredményre jutottak, hogy amire a felszín közelébe került leletek egy kis területen nagyszámú sűrűsödést mutatnak, a leletegyüttes rejtekhelye már megsemmisült. Pontosan ezt a jelenséget tudták dokumentálni a 2019-ben végzett újlengyeli mentő feltárás során. „A felszín közelébe került pénzeket mintegy 40 centiméteres mélységig, szórványosan a humuszréteg aljáig lehetett követni, és azután elfogytak. Ez alkalommal közel 150 darab középkori veretet sikerült kimenteni a földből. A legtöbb mérete alig éri el az 1 cm-t, tehát nagyon apró, kisméretű pénzekről beszélhetünk.”
A régész azonban nem elégedett meg a „részeredményekkel”.
Alaposság, kitartás, vadászösztön és kreativitás kellett a sikerhez,
meg talán egy kis szerencse: „2020 év vége felé közeledve, a régészeti munkák fogytán úgy döntöttem, hogy leellenőrzöm az itt végzett kutatás eredményét. Az egykori feltárás helyén már nem találtunk újabb pénzeket. Ekkoriban még a feltárt éremleleten kívül meglehetősen kevés adattal rendelkeztem a lelőhelyre vonatkozóan, így a tágabb régiót vizsgálását tűztük ki célul. Ennek az ötletnek volt köszönhető, hogy rátaláltam egy érdekes jelre, ami nem volt egyértelmű, ezért a mellettem lévő önkéntest, Nagy Zoltánt megkértem, hogy nézze meg ő is.”
Nagy Balázs végül úgy döntött, hogy kiássa. „Amikor másodszor is lenyomtam az ásómat a félredobott földben, és a gödör aljában is zöldre oxidálódott pénzek hevertek. Így kezdtük el a leletegyüttes feltárását, amiről a végén kiderült, hogy egy éremlelet. A pénzeket a mélylazító eke a – rejtekül szolgáló – kerámia edény oldalával együtt kitépte és felrántotta. Ez esetben bepillantást nyerhettünk egy olyan fázisba, amikor a mezőgazdasági művelés és a régészeti tárgyak vándorlása pontosan rekonstruálható. Ez a megfigyelés a jövőben végzendő érem- és kincsleletek megtalálására irányuló mentő feltárások szempontjából kiemelten fontos lehet” – magyarázta Nagy Balázs.
Nem kalandfilm, valóság (fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum)
Hogy milyen történelmi hátteret vázolhatunk az érmék mögé? A szakember hangsúlyozta: Az éremlelet elrejtéséhez az 1526. évi mohácsi csatavesztést követő történelmi katasztrófa vezethetett:
a törökök elfoglalták Budát, majd átkelve a Dunán kivonulásuk közepette végigpusztították az útba eső településeket.
„A történeti forrásokból két útvonalat ismerünk: Pest–Szeged–Belgrád és Pest–Baja–Belgrád. Ezen utak mentén az országhatáron túl is megtalálhatóak a földben maradt érem- és kincsleletek. Így az újlengyeli éremlelet által a törökök vonulásának egyik újabb állomását ismerhettük meg, a vagyonát elrejtő személy sorsa pedig minden bizonnyal megpecsételődött, pénzéért sosem tért vissza.”
Az aranyforintok (fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum)
A következő hónapok tudományos feldolgozásáról szólva Nagy Balázs elmondta, hogy fontos az érmek egyenkénti meghatározása, de az aranypénzeket borító textilmaradvány konzerválása és a pénzeket rejtő edény restaurálása is. A tárgyi leletanyag feldolgozásán túl
foglalkozni kell a középkori település történetének feltérképezésével is,
amit egyrészt a korabeli okleveles források összegyűjtése után, másrészt a különböző roncsolásmentes régészeti módszerek bevonásával ismerhetünk majd meg. „Választ szeretnénk kapni arra a kérdésre, hogy milyen régészeti jelenségek rejtőznek még a földben az éremlelet közelében. Ez az információ segíthet megérteni, hogy a középkori tulajdonos miért oda rejtette a vagyonát, ahol azt megtaláltuk. Az újlengyeli éremlelet az 1526. évi eseményeknek egy újabb állomása, egy mozaikdarabja, ami segít megérteni, hogy mi is történt ekkor, és mekkora károkat szenvedhettek el a késő középkori települések és lakóik.”
Végül még egy adalék ahhoz, hogy felmérhessük az újlengyeli kincs jelentőségét: a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum Facebook-oldalán olvasható, hogy
a régészek „karácsonyi éremlelete” eddig soha nem tapasztalt visszhangot keltett.
Az Újlengyel határában megtalált korsó és a benne elrejtett hétezer pénzérme híre nemcsak a magyar sajtót járta körbe, de külföldre is eljutott. Ausztráliától Nagy-Britanniáig, Lengyelországtól Bulgáriáig ismertették a ritka és különleges lelet részleteit, illetve a szentendrei régészek képeit. És még közel sincs vége, írják: a közeljövőben német, orosz és újabb angol nyelvű numizmatikai portálokon várható a Pest megyei lelet ismertetése.
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Egy jó magyar aranyforint az hatvanezer forint ma. Pontosan ugyanannyit lehet venni rajta ma is, mint ötszáz évvel ezelőtt. Csak akkor kétheti kereset volt. Bár vannak, akiknek ma is annyi.
Hét ló az egy elég tág fogalom. Milyen ló? Igáslovat lehetett venni 8 aranyért is, csatalovat meg 200 aranyért. Ez körülbelül olyan, mintha azt mondanánk, hogy hét autót. Hét tizenötéves használt Suzikit, vagy hét új BMW-t? A kettő között van tízszeres különbség.
Ugyanúgy, hogy jön az ki, hogy ma egy luxusautót lehetne venni rajta? 74 aranyforint az megfelel 260 g aranynak. Egy aranyforint 3.51 g tiszta aranyat tartalmazott. 260 g arany mai árfolyamon 4.5 millió forint. Abból ugyan nem lehetne luxusautót venni, csak autót. Azon ma is körülbelül hét jó igáslovat lehetne venni. Pont ugyanannyit, mint akkor. Az arany az elég egzakt árfolyam. Azon most is pontosan annyit lehetne venni, mint az arany ára, a vásárlóereje pontosan ugyanakkora. A különbség nem az árakban volt, hanem a keresetekben. Hogy tört részét keresték annak, mint ma. Abban, hogy akkor egy átlagkereset 70%-a élelemre ment el. De mondjuk nem is kellett mobiltelefonra költeniük. De ha a tehetősséget nézzük, hogy mennyit kellett gürizni ekkora vagyonért akkor, vagy hogy az mekkora értéket képviselt, akkor hét ló az inkább egy csúcstraktornak felelne meg ma. De 260 gramm aranyért John Deere-t ma sem adnak, csak egy Suzukit. Ma az átlagember segge alatt van annyi, mint akkor egy tehetős ember vagyona volt. Ez a reálisabb megközelítés.
Ha egy magyar (pl. erdélyi) családban, egy ükapa, majd a fia a dédapa (mellesleg birtokos család fiai), anno - 1889-1919 között), saját földjeiken, amatőr régészekként, amatőr geológusokként (sőt, amatőr botanikusok, entomológusok = rovarászok), szívesen kutakodtak és szép kis érme-, tárgy-, rovar-gyűjteményt hoztak össze, még hozzá vásárolgattak is a környék parasztjaitól, majd a mai kései leszármazottaknak maradt 1-2 értékes darab a történelmi viharokban kifosztott, elkótyavetyélt, vagy éppen elkobozott gyűjteményből? Az hogyan is van? Be kell szolgáltatni?