Becsület és aranyforint – így került elő a simontornyai éremkincs
2021. február 06. 07:01
„Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy elrakjam vagy eladjam.” Hunyadi Mátyás és Szapolyai János aranyforintjai mellett több mint 1600 érme került elő 2020 szeptemberében egy simontornyai ház udvara alól. A jelentős értékű kincs egy kósza vakond és a becsületes megtaláló nyomán ma már a magyar múzeumi szakemberek vizsgálatának tárgya. Riportunk!
2021. február 06. 07:01
p
1
0
203
Mentés
Nyitókép: A simontornyai éremlelet a pénzeket rejtő korsóval (fotó: Retkes Tamás fotós, Wosinsky Mór Megyei Múzeum)
Az elmúlt hónapokban különleges, 16. századi éremkincsekre bukkantak a Tolna megyei Simontornyán (2020 szeptember) és a Pest megyei Újlengyelen (2020 december) egyaránt. Az érmék elrejtésének és felfedezésének története ugyan különbözik, ahogy az érmék száma és kora is, azonban egy biztos:
a kincsek jelentősége sok szempontból kiemelkedő.
A leletek egyszerre segítik a régészeti jelenségek jobb megértését, a történelmi háttér kiegészítését, pontosítását, és a kor emberének motivációira is rálátást kaphatunk.
Riportunkban a Wosinsky Mór Megyei Múzeum kutatóival adunk képet az elmúlt időszak felfedezéseiről, sőt, még a simontornyai kincs megtalálóját is megszólaltattuk – riportunk következő részében pedig hamarosan az újlengyeli éremlelet nyomába eredünk!
***
A simontornyai éremlelet a megtaláláskor (fotó: K. Németh András)
Simontornya
A Tolna megyei lelet titkaiba Dr. K. Németh András (1976) régész, főmuzeológus, tudományos titkár (Wosinsky Mór Megyei Múzeum); valamint Varga Máté (1985) régész, doktorandusz (Szegedi Tudományegyetem; Rippl-Rónai Múzeum) avat be minket.
Az éremleletben összesen 1655 darab érme található, amik közül I. Ferdinánd (1526–1564) magyar király Körmöcbányán vert ezüst denárjai vannak túlsúlyban. Az érméket egykoron összegyűjtő személy alaposan megfigyelhette az érmék minőségét, hiszen a leletben a korabeli hamis érmék száma nem éri el a tíz darabot. A külföldi, nagyobb értékű ezüst batzenek, fél batzenek és garasok között sikerült azonosítani Kampen városában, valamint a Salzburgi és Passaui Érsekség területén vert érmét, de akadnak szász és bajor (Nördlingen, Öttingen) eredetű pénzek is.
A pénzlelet legértékesebb darabja az az öt aranyforint, amelyeket utoljára helyeztek az edénybe:
kettő Hunyadi Mátyás, három pedig Szapolyai János verete.
Az edényben az érméken kívül mindössze egyetlen további tárgy volt, egy borostyánból készült gyöngy. I. Ferdinánd 1543-ban vert két denárja az utolsó kibocsátott pénz (a keltezést valószínűleg a még fel nem dolgozott török érmék meghatározása sem fogja módosítani).
Így pedig egyre biztosabbnak tűnik, hogy az éremlelet elrejtését az 1543-as török hadjárat eseményeihez köthetjük, amikor többek között Székesfehérvárt is bevették, a Simontornyához közeli Ozora várát pedig eredménytelenül ostromolták az oszmánok. Az éremlelet teljes és minden apró részletre kitekintő feldolgozása még további hónapokat vesz igénybe.
A szakemberek elárulják: „a simontornyai lelet különlegessége egyrészt abban áll, hogy a megtalálók, amikor megtalálták az első érméket, egyből jelentették a múzeum felé. Másrészt belterületen, egy családi ház udvarán került elő, a felszíntől 30 centiméterre.”
Ez nem szokványos dolog, és kisebb csoda, hogy az elmúlt évtizedekben nem bukkantak a leletre.
Nem utolsósorban, egy régész tárhatta fel a leletet, így pontos megfigyeléseket lehetett tenni, ami azért is fontos, mert nagyon sok középkori éremleletnél nem ismerjük a pontos előkerülés körülményeit.
A szétszedett korsó, belsejében az érmekkel (fotó: K. Németh András)
Hozzáteszik: a leletek bejelentésének gyakorlata egyáltalán nem megszokott (amit az is mutat, hogy a szekszárdi múzeumba több mint negyedszázada nem került be régészeti korú érem- vagy kincslelet), így
nagyon hálásak a megtalálóknak, hogy becsületesek voltak és jogszerűen cselekedtek.
Arról, hogy az illegális fémkeresősök mit találnak, sokszor csak félinformációik vannak, de sem az adatok, sem a leletek nem kerülnek múzeumba: így nemcsak a tudományos kutatás, de a nagyközönség számára is ismeretlenek maradnak, jelentősen károsítva ezzel a magyar kulturális örökséget. Összességében azt mondhatjuk, hogy az emberek, illetve a fémkeresős kutatók többsége elhallgatja a leleteket, ami régészeti és örökségvédelmi szempontból nagyon káros.
A megtalálás körülményei sem voltak mindennaposak: a kutatók elmondása szerint a földben sekély mélységben fekvő, összetörött korsóból kicsúszott néhány érme, majd ezek közül
néhányat egy vakond feltúrt a járda mellé,
erre figyelt fel az ott lakó. Hangsúlyozzák: tulajdonképpen szerencse, hogy a korsó megroppant, kissé összetörött, mert ha ez nincs, akkor az arra ásó vakond sem tudott volna belőle párat a felszínre túrni.
Az éremlelet öt aranyforintja (fotó: Retkes Tamás fotós, Wosinsky Mór Megyei Múzeum)
A lelet felfedezője – aki 24 éves, foglalkozása szerint CNC-esztergályos – így nyilatkozik a Mandinernek:
„Az éremlelet szeptember 18-án került elő. A föld nagyon száraz és kemény volt, nehézkes volt ásni. Az ásásba a vakond által feltúrt érmék miatt kezdtem bele. A korsó félig egy járda alá lógott be, ez pluszban nehezítette a keresését. Megtaláláskor az ásó ketté is repesztette a kincset rejtő agyagkorsót. Amikor napvilágra került a kincs, nem hittem a szememnek. Nagymamám mellettem állt éppen: izgatottan mondtam neki, hogy megvannak az érmék. Ő sem hitte el, amíg nem látta saját szemével. Tudtam, hogy nem szabad bolygatni a leletet, hogy amennyire lehet, egyben kell kiemelni az edényt.”
A kincs megtalálólja elárulja:
„Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy elrakjam saját tulajdonba vagy eladjam.”
Hozzáteszi: „Számomra sokkal fontosabb, hogy olyan helyre kerüljön a lelet, ahol szakemberek foglalkozhatnak az érmék összetételével, eredetével, történelmével. Leírhatatlan érzés a mai napig egy ilyen lelet megtalálása. Rögtön szóltam egyik helyi ismerősömnek, aki kapcsolatban áll a Wosinsky Mór Megyei Múzeum munkatársaival. Másnap ki is emelték szakszerűen, régészeti vezetéssel a korsót. Titkon abban is reménykedtem, hogy a kancsó fog rejteni legalább egy darab aranyérmét. Összesen öt aranyforint lapult benne.”
A megtaláló jutalmáról a régészek elmondják, hogy törvény szerint
a becsült érték 10 százalékát kapja meg a megtaláló.
Az értékbecslést a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei végzik, ami alapján a múzeum felterjeszti jutalomra a megtalálót. A folyamat még tart, így hozzávetőleges összeget sem tudnak mondani. „Mivel a múzeumban nem kereskedünk érmékkel, és személyesen sem gyűjtünk érméket, így jobbára mi is internetes aukciók áraiból tudunk tájékozódni. Ez alapján például a horgony verdejegyes I. Ferdinánd-denár ára önmagában bőven százezer forint felett van” – árulják el.
Mindenki oszthat, szorozhat!
Az éremlelet előkészítése fotózásra (a képen csíkos pulóverben Varga Máté régész-numizmata, barna pulóverben dr. K. Németh András régész-főmuzeológus) (fotó: Retkes Tamás fotós, Wosinsky Mór Megyei Múzeum)
A simontornyai éremlelet a pénzeket rejtő korsóval (fotó: Retkes Tamás fotós, Wosinsky Mór Megyei Múzeum)
K. Németh András és Varga Máté régészek emlékeztetnek, hogy a leletet decemberben kezdték el feldolgozni: először uralkodók szerint, majd verési évszám és pénzverde szerint kezdték szétválogatni. Ez a folyamat még most is tart.
„Eddig találtunk néhány korabeli hamis érmét, amik közül II. Ulászló korában készült hamis veretei a legérdekesebbek. A legtöbb hamis veretnél azt lehet megfigyelni, hogy rézből készültek és ezüstözték őket – ezüsttel vonták be a felületüket –, ezeket a pénzeket – tehát a hamisított Ulászló-érméket – azonban teljesen ezüstből készítették, de az érme körirata teljesen zavaros, összekeverték a betűket. I. Ferdinánd pénzeinek többségét a körmöcbányai pénzverdében készítették, erre utal a K-B verdejegy, azonban találtunk olyan érmét, amin horgony verdejegy van, ennek azonosítása még a mai napig bizonytalan” – mondják végül a kutatók.
Ki sem derül, ha nincs a botrány: ez az alak, Lakatos Márk járja az országot és előadásokat tart művelődési házakban a kultúra nevében... Ungváry Zsolt írása.
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.
Most már tudjuk: a szivárványkoalíció - benne a Tisza Párttal – ha tehetné, Budapesten is eltörölné a rezsicsökkentést, és migránsokat telepítene be a fővárosi önkormányzat bérlakásaiba.
Becsület, jogkövető magatartás, közjó és közérdek.
Aki ezeket a fogalmakat nem ismeri, arra kár időt fecsérelni.
Minden elismerésem a becsületes megtalálónak, cselekedete példaértékű! (Megjegyzem anyagilag is kifizetődő: a becsült érték 10%-a kb. 16-18 millió Ft)
Aki ezekkel a fogalmakkal nem tud azonosulni, az még mindig leragadt a szocialista közvagyon - a munkahelyről uzsonnás táskában hazacipelt és a komódban vagy a fészerben gyűjtögetett -elemei birtoklásának boldogító érzésénél. Ez az öröklődő magatartás a lehetőségek beszűkülésével frusztrációt eredményez, ami leginkább irigységbe csap át. Ebből az ördögi körből kilépni csak pozitív példák keresésével lehet. Erre kiváló példa lehet ez a simontornyai eset.
Persze lehet találni más típusú példát is: ott van például Kun Béla, aki magyar Indiana Jonesként felkutatta a Nemzeti Bank aranykészletét, és kalandos körülmények között Bécsbe menekítette azt. Jutalma azonban nem inspiráló: a Gazda '38-ban érdemei elismerése mellett kivégeztette. Ez legyen örök tanulság azoknak, akik balra kacsingatnak.
A lelet megtalálásának körüli történelmi helyzet Simontornyán (a wikipédiából):
"A Laczkfiak (1347-1397) utáni várurak - a Kanizsaiak(1397-1424), Ozorai Pipó (1424-1427), a Garaiak (1427-1482) - elhanyagolták, várkapitányaik pedig zsarnokoskodtak a vidék népei felett. Ilyen viszonyok mellett a városi polgári elem és az ipari kereskedelem nem fejlődhetett ki. Csak Buzlay Mózes próbált meg változtatni a kialakult helyzeten, mikor 1509-ben alapjából újra felépítette a várat és szerzeteseket is telepített. Az utolsó magyar várúr a török idők előtt, Pöstyéni Gergely főudvarmester volt, aki I. János királytól kapta a várat, vitézsége jutalmául 1536 környékén.
A közel 150 éves török uralom jelentősen visszavetette a település fejlődését. 1543 körül elfoglalta a török és szandzsákszékhely lett, mint minden jelentősebb dunántúli vár. Az itteni vár azért volt fontos, mert több irányban is uralta a vidéket: kelet felé a paksi, dél felé a döbröközi, nyugat felé a veszprémi, észak felé a fehérvári erősségekig terjedt a hatalma."
A vár "Ma is látható formáját Gergelylaki Buzlay Mózes – aki Mátyás király itáliai követe volt – birtoklása idején nyerte el (1502-1524)."
"1482-ben,a Garai család fiúágon való kihaltával a vár ismét a korona tulajdonába került és Beatrix királyné tulajdona lett 1500-ig, amikor az királyné elhagyja Magyarországot. 1508-ban kerül Buzlay Mózes tulajdonába,aki Ulászló udvarában királyi főajtónálló és művelt diplomata hírében állt és a középkori várból az itáliai reneszánsz ízlést követő, előkelő főúri székhelyet alakít ki itt. A Buzlay-féle átépítéssel éri el a vár fénykorát. A fennmaradt építészeti részletek tanúsága szerint az építkezést a budai királyi építkezések mestereivel végezteti 1508-ban. A középkori falakat a déli oldalon áttörik és itt építik fel alapjaitól a kaputorony, öregtorony és lépcsőház új tömbjét. Az ehhez csatlakozóan megmaradó régi palotaszárnyat átalakítják, még egy emeletet húznak rá és udvari oldalán teljes hosszában végigfutó oszlopos, árkádos loggiát emelnek eléje. Az északi szárnyon várkápolna épül, még a későgótika szerkezeteivel és formáival, melynek megtalált részletei a siklósi várkápolnával mutatnak rokonságot. Az egész épületet rendkívül finom reneszánsz faragványokkal ékes ajtók, kandallók, címerek stb., díszítették, amelyek a Jagelló-kori reneszánsz építészet legmagasabb színvonaláról tanúskodnak. 1536-ban Pöstyéni Gergely főudvarmester tulajdona lett,aki I. János királytól kapta a várat, vitézsége jutalmául. Ő volt a török uralom előtti évek utolsó magyar várúra.
A simontornyai várnak a "tartozékai" voltak egészen 1560-ig,többek közt: Miszla,Dég,Igar,Soponya,Hatvan,Besnyő,Bikád,Dorog,Kesző,Hidegkút,Borjád,Hőgyész,Pincehely,Némedi,Felső és Alsó Egres,Újfalu.
1543-ban elfoglalta a török és szandzsákszékhely lett, mint minden jelentősebb dunántúli vár. A kezdeti időkben erős őrséggel látták el a törökök a várat, az iderendelt gyalogosok (janicsár), lovasok és a várőrző gyalogosok létszáma elérte a 191 főt, tüzérséget 1543 végére vezényeltek Simontornyára. Az első török parancsnok Jusszuf dizdár (várparancsnok) volt. A harciasabb idők végeztével az erős katonai jelenlét feleslegessé vált,"
Mivel ipar és kereskedelem ebben az időben nemigen volt jellemző a helységre, ezért nagyobb vagyon talán a várépítés kapcsán halmozódhatott fel valakinél. Esetleg Pöstyéni Gergely, az utolsó várúr rejtette el. Vagy a szerzetesek. Érdekes lenne tudni, kié (kiké) lehetett. Mindenesetre mindenki meghalt (vagy elmenekült), aki tudott róla.
Bár lehet, hogy borkereskedő akkor is volt, mert: "A szőlőművelés kezdetét a környéken a rómaiak idejére teszik. A település szőlőtermesztési kultúráját bizonyító írásos feljegyzés először 1334-ből, a Laczkfi család adományleveléből ismert. Ettől az időtől fogva az egymás örökébe lépő nemesi családok különféle nemesi birtoklevelei számottevő szőlőterületeket említenek."
Miközben a moslékellenzék miniszterelnökjelöltjéről kiderült, hogy férje és Dobrev Klára cége egy konzorcium élén az általuk elnyert, közel másfél milliárdos uniós forrásokból lényegében kölcsönöknek álcázva feltőkésítette a Demokratikus Koalíciót és annak Czeglédy Csaba által vezetett holdudvarát.
Magyarország feljelentést az Európai Csalás Elleni Hivatalánál.