A népnek más vágya sincs, mint meghalni. Ő már csak ilyen

„Figyeljen rám, bajtárs, és ne feledje soha többé a fontosságát e jelnek, mely oly jól tükrözi társadalmunk valamennyi gyilkos hazugságát: »A nyomorultak sorsa, a nyomorult helyzete fölötti elérzékenyülés...« Én mondom nektek, kisemberek, az élet áldozatai, örökös vesztesek, meglopottak és megalázottak, még most figyelmeztetlek, hogy amikor a világ nagyjai szeretni kezdenek benneteket, akkor hamarosan indulhattok ágyútölteléknek... Mert ez a jel. Mindig a szeretettel kezdődik. XIV. Lajos legalább, emlékezzetek csak, rá se köpött a népre. XV. Lajos hasonlóképpen. A seggét törölte ki a jó néppel. Akkoriban, igaz, nem éltek olyan jól az emberek, a szegények sose éltek jól, de mégse hajszolták őket a halálba olyan acsarkodó kitartással, mint ahogyan minket hajszolnak mai zsarnokaink. A kisemberek, állítom, csak akkor alhatnak nyugodtan, ha a nagyok észre sem veszik őket, mert ezek csak érdekből vagy szadizmusból gondolnak a néppel. A filozófusok voltak az elsők. Ne mulassza el megjegyezni, hogy legelőször a filozófusok kezdtek mindenféle ostobaságot beszélni a népnek... A nép addig csak a katekizmust ismerte! Ők erre nagy hangon kijelentették, hogy tanítani fogják a népet. És micsoda igazságokat tártak fel előtte! Gyönyörű igazságokat! Csupa vadonatúj eszmét! Csak úgy csillogtak-villogtak, hogy a nép szinte belevakult! Hát ez az, szólt a jó nép, ez az igazi! Pontosan ez! Ezért már érdemes meghalni! Mert a népnek más vágya sincs, mint meghalni. Ő már csak ilyen. »Éljen Diderot!«, ordították, meg »Bravó, Voltaire!«. Ezek aztán filozófusok! És éljen Carnot, aki oly kitűnően szervezi meg a győzelmeket! Éljen mindenki! Mert ezek a fiúk nem hagyják, hogy a jó nép továbbra is tudatlanságban és babonában éljen! Megnyitják előtte a szabadság útjait! Nagykorúsítják! Egy pillanatig se tétováztak! Először is mindenkinek el kell tudni olvasni az újságokat! Akkor elnyerik az üdvösséget! Az istenfáját! Gyorsabban! Senki se maradjon írástudatlan! Írástudatlanokra nincs szükség! Katonapolgárokra annál inkább! Akik szavaznak! Akik olvasnak! És akik háborúznak! És menetelnek! És csókot hintenek! Ettől a kezeléstől aztán nagyon hamar beérett a jó nép. És a szabadság kivívásának örömét mégiscsak muszáj fölhasználni valamire! Danton nemhiába strapálta magát. Elordította magát néhányszor, de úgy, hogy még ma is visszhangzik, és máris sikerült mozgósítania a jónépet. És megindultak a lelkes emancipáltak első zászlóaljai!”

Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére. Szávai János fordítása.