Ez a visszafejlődés szerintem részben éppen a TAO miatt van. A TAO következtében a szórakoztatóvilág – mások kommersznek hívják – annyira megerősödött, hogy a világot elemző, innovatív művek aránya lecsökkent. Interjú.
„A kultúr-tao jelenlegi formájának (a jegyeladások után a cégek társasági adójából igényelhető összeg) megszüntetése mekkora mértékben fogja hazavágni ön szerint a független színházat? Mekkora lehet a kár, ha azt a kormány nem orvosolja majd azonnal?
A tao bonyolult hatással rendelkezik. A korábbi támogatási rendszerhez képest fokozottabban a piacra tolja az egész területet, miközben nagyobb szakmai és politikai függetlenséget is szavatol. Azt látom, hogy most egy radikális változás jön. A központosítás szerintem zsákutca, mert a kultúrpolitika - ebben a túlzottan centralizált rendszerben - ha nem lesz távolságtartó, akkor önleleplező lesz, a politikai szándékok fülön csíphetőek lesznek. Érdeklődéssel várom, hogy mi lesz a konkrét javaslat. Amit most hallani, ahelyett egy sokkal cizelláltabb megoldást tudtam volna elképzelni.
Milyen lenne egy ideális támogatási rendszer a független művészek számára? Ön mit javasolna?
Azt a pár, a független társulatokat befogadó helyet - a MU-t, a Szkénét, a Jurányit, a Bethlent, az Átriumot és a részben befogadó helyként működő Stúdió K-t is - kiemeltem volna a tao-ból, és a tao-t helyettesítő összeget odaadtam volna klasszikus támogatásként, azaz a költségvetésekhez hozzácsaptam volna. A társulatokat viszont bent hagytam volna a rendszerben: legyenek érdekeltek a látogatói létszámban, és legyen övék a tao. Ellenben a helyek a profiljuknak megfelelő önmérsékletet tanúsítsanak, és szakmai feladatuk mentén döntsenek. Itt olyan kevés pénzről van szó, pár százmillióról. Akik, pedig visszaéltek, azoknak jogi következményekkel kéne szembenézniük. Ebben a rendszerben valódi választások lennének, és a helyek szakmai felelőssége növekedne.
Az idei sláger, hogy a kormány kultúrharcot hirdetett az általa liberálisnak, baloldalinak vélt művészekkel szemben. Ön szerint eléri majd a kultúrharc a Trafót is?
Eddig intézményünk irányába semmiféle negatív jelet nem érzékeltünk. Azt mindenképpen érzékeljük viszont, hogy ez a terület, a független színház, a kortárs tánc, ezer sebből vérzik, de ehhez nem kell a kultúrkampf. A veszteségek rettenetesen komolyak. A közösség és a közönség zsugorodik, illetve a korábbiakhoz képest visszafejlődés történik a független színház és tánc területén – mindannak ellenére, hogy a főváros létrehozta a Jurányi Inkubátorházat a Staféta pályázattal együtt. Ez a visszafejlődés szerintem részben éppen a TAO miatt van. A TAO következtében a szórakoztatóvilág – mások kommersznek hívják – annyira megerősödött, hogy a világot elemző, innovatív művek aránya lecsökkent.”
A Gutenberg-galaxisnak nincs vége, sőt éppen a tiktokozó tizen- és huszonévesek adhatnak neki új lendületet. A Z generáció olvasási és kultúrafogyasztási szokásairól Kiss-Kozma Georginát, az MCC Ifjúságkutató Intézet igazgatóhelyettesét, a Szociológia Műhely kutatótanárát kérdeztük.
Ha valódi megtisztulás előtt állunk, annak semmiképpen sem szeretnék az útjába állni.
„Miközben az egész ország a kegyelmi ügyről beszél, itt százszámra vannak »kegyelmi ügyek«” – árulta el ennek kapcsán a Mandinernek Kálomista Gábor.
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
A művészek már aggódnak a „szélsőjobboldal” miatt.
Kollár Liza, az MCC Roma Tehetség Program középiskolás diákja hálás azért, hogy a művészi tehetségét is kibontakoztathatja.
Teljes döbbenet a H-csoportban egy kör után!
