Jason Wayne Allen – Shoggoth Butt Invasion (2016)

„A történet rendkívül erősen, egy halott nőgyógyász rendelőjében indul. A doktorbácsi kicsivel azután terül el élettelenül a padlón, hogy egy szemrevaló, fiatal lány alfelét vizsgálgatja, az onnan meglepetésként előmászó shoggoth ugyanis mondhatni azon nyomban véget vet praxisának. A székében széttett lábakkal ülő hölgy nem más, mint főhősnőnk, Beatrixxx (szigorúan három x-szel), akinek szemein keresztül szemléljük a világon az elszabadult szörnyeteg hatására lassan, de annál biztosabban eluralkodó, mindent felemésztő káoszt. Beatrixxx a Miskatonic Egyetem hallgatója, nem mellesleg William Dyer professzor ex-szeretője, és erősen nimfomán. Mint azt a történet elején megtudjuk, az Őrület Hegyei közül visszatért professzor nagy szerepet játszott abban, hogy a shoggoth Beatrixx testébe jutva kifejlődhessen, de ezt most talán inkább hagyjuk is. A lényeg, hogy a továbbiakban egy, a világ megmentése érdekében zajló, nagyjából harminc oldalon át húzódó, hatalmas orgia kelős közepén találjuk magunkat, melyben Herbert West mellett Keziah Mason és Nyarlathotep is feltűnik rövidebb-hosszabb idő erejéig.

Namármost. Egyik részről itt a Morbid magazinon és zs-kategóriás horrorfilmeken nevelkedett, trash-fanatikus énem, aki imád minden ehhez fogható mocskosságot, másrészt pedig ott a szofisztikált, Lovecraft-rajongó bölcsész, aki ilyen esetekben azért néha meghal bennem egy picit. Az előbbi egyértelműen érti és érzi, hogy ez a kötet egy hatalmas poén, nagyjából olyan, mint a híres hollywoodi filmek túlpörgetett pornóparódiái, csak írott formában, némi body horrorral elegyítve. Nem érdemes túlzottan komolyan venni, viszont az alatt a rövid idő alatt, amíg végigfutjuk, akár rendkívül jót is szórakozhatunk, ha nem vagyunk túlzottan karót nyeltek, szemérmesek, és sértődékenyek. A Lovecraft-rajongó, konzervatív énem azonban egyértelműen úgy tekint erre a kötetre, mint egy totálisan öncélú, hatásvadász, a weird irodalom jellemzőit alapvetően mellőző írásra, ami mindössze azért nevezhető Lovecraftinak, mert a HPL univerzumából jól ismert entitásokat és karaktereket kiszakítja környezetükből, majd egy testnedvektől fröcsögő, modern, fanfiction-jellegű poén-pornóregénybe helyezi.”