A szerző a levélben egy személyesebb hangvételű megjegyzést is tett Kukorelly felé, amikor így fogalmazott:
Egyszer majd csak megkapod te is, és akkor végre lenyugszik a lelked, s helyre áll a világ rendje”,
utalva ezzel arra, hogyha a levél címzettje is megkapná a Kossuth-díjat, talán megváltozna a szemlélete a kritizált írókról és költőkről.
L. Simon László azt is felrótta Kukorellynek, hogy szerinte nincs tisztában az állami díjrendszer működésével. Részletesen utalt arra, hogy a különböző elismerésekről eltérő testületek döntenek, és más szinteken születnek meg a javaslatok és a végső döntések. Úgy véli, egy olyan közéleti szereplő esetében, aki maga is részt vett szakmai szervezetek munkájában, ez az ismerethiány különösen problémás.
A levél több friss díjazott művészt is megemlít, akiket L. Simon László szerint méltatlanul érnek ezek az általánosító kritikák. Azt hangsúlyozza, hogy számos elismert és jelentős életművel rendelkező alkotó részesül állami kitüntetésben, ezért szerinte nem tartható az az állítás, hogy ezek az elismerések kizárólag politikai alapon születnének.