Szülőföldje mindenkinek csak egy van; a viski hegyektől elszakítva lenni állandó fájdalom – mondja Pál István Szalonna. A kárpátaljai gyökerű népzenész-prímás alapította Szalonna és Bandája idén megosztott Kossuth-díjban részesült, ez alkalomból beszélgettünk zenéről, háborúról, békéről és a legnagyobb boldogságról.
A Pál István Szalonna és Bandája tagjai még: Pál Eszter énekesnő, Doór Róbert nagybőgős, Gombai Tamás prímás, Ürmös Sándor Ferenc cimbalmos, Gera Attila fúvós, Karacs Gyula brácsás, Jendrics Gábor hangtechnikus. Koncertjeiken megszólalnak a Kárpát-medence leggyönyörűbb muzsikái, emellett a népzeneoktatásban is nagy szerepet vállalnak, néhány évvel ezelőtt megalapították a kárpátaljai népzenei képzést. Rendszeres résztvevői Magyarország legnagyobb fesztiváljainak. Az elmúlt években felléptek többek között Venezuelában, Mexikóban, az Egyesült Államokban, Angliában, Görögországban, Ukrajnában és Indiában.
Nagy dolog a Kossuth-díj, de nemrégiben történt önnel egy még nagyobb, elárulja, mi az?
Boldogan. Tavaly év végén, december 18-án, hosszú várakozás után megszületett a fiam. Úgy értem, hogy számomra volt hosszú ez a várakozás. Sok éve vágytam már az apaságra, a Jóisten azonban valamiért úgy rendelte, hogy néhány kacskaringót követően csak most, viszonylag későn, 45 éves koromra tapasztalhattam meg, milyen érzés, amikor az ember először a karjába veszi a gyermekét.
És olyan volt, mint amilyennek álmaiban elképzelte?
Még annál is sokkal jobb: a földön a legtökéletesebb boldogság. Van két keresztlányom és keresztfiam, őket is tiszta szívemből szeretem, ezért korábban nem hittem, hogy ezt lehet még fokozni. De amikor a szülőszobán a kezembe adták a pár perces kisbabánkat, egy csapásra megváltozott minden. Mintha átállítottak volna bennem egy kapcsolót: innentől nem csupán magamért felelek, hanem ezért a kis emberkéért is, és nem okozhatok csalódást neki, amikor így kapaszkodik belém a nagy, tiszta szemeivel. A felelősség pedig ugyanúgy vonatkozik a muzsikálásra, ahogy a testi-lelki egészségemre; nagyon nem mindegy, a fiam mit lát majd tőlem, és meddig tudom elkísérni őt a felnőtt életében. Vagyis már eleve két centivel a föld felett járok hónapok óta, és hogy erre még Kossuth-díjat is kaptunk a Bandával, amire, őszintén mondom, nem számítottunk, nyilván megsokszorozta az örömömet. Sőt, ami nagyon fontos, a közös örömünket, hiszen e nélkül muzsikálni sem tudnánk együtt ilyen hosszú ideje.
A kutató szenzációs szintézisben veszi sorra őstörténetünk lezáratlan aktáit saját eredményeit fölhasználva. Őshazáról, honfoglalásról, identitás kialakulásáról és a periférialétről is beszélgettünk.
Az MCC Klímapolitikai Intézet kerekasztal-beszélgetésén arra keresték a szakértők a választ, hogyan hat a klímaváltozás vízbázisainkra, és miért tekinthető a víz stratégiai nemzeti kincsnek. Illetve, hol tartunk az ásványvíz fogyasztás kultúráját illetően.
Cselekedni kell, nem pánikolni: lucra megy a játék, az előrejelzések pedig kétségbeejtőek!
„Egyszer majd csak megkapod te is, és akkor végre lenyugszik a lelked, s helyre áll a világ rendje.”
Nemzeti ünnepünk alkalmából átadták át a Kossuth- és Széchenyi-díjakat március 14-én. Az elismeréseket Sulyok Tamás köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke nyújtotta át a díjazottaknak.
A portál azt írja, a teljes kép érdekében igyekeztek minél több diákját megszólaltatni, mégsem mondott senki egy rossz szót sem Stumpf Péterről.
Több száz milliós nagyságrendről van szó.
A Mandiner az elmúlt nap viharaival kapcsolatban kereste meg a Magyar Biztosítók Szövetségét, amely többek között arról is tájékoztatta lapunkat, hogy európai összehasonlításban hazánkban kiemelkedően sokan rendelkezek lakásbiztosítással.
