A játéktörténelem egyik leghíresebb opusát, a Namco 1980-ban debütált Pac-Manjének labirintusát értelmezte át és jelenítette meg új, meglepő környezetben a Délkelet Norvégiai Egyetem egyik kutatócsoportja.
Az eredeti labirintusban egy kis sárga fejet kell irányítanunk. Meg kell ennie a pontokat, és el kell menekülnie ellenségei, a négy szellem elől.
Az újraértelmezett változatban élő szereplők, mikroszkopikus organizmusok játszanak. Az egymilliméteres labirintusban zöldszemes ostorosok és csillósok alakítják Pac-Mant, míg a szellemeket kerekesférgek jelenítik meg. Ők üldözik és eszik meg végül a Pac-Mikrobákat.
Félretéve a nosztalgiát, a kísérlet egész jól szimulálja ezeknek az organizmusoknak a jellegzetes életterét, a tőzeges-mohás környezetet. Általában Petri-csészékben tanulmányozzák őket, de a csészékkel ellentétben a háromdimenziós labirintus alagútjai és ösvényei pontosan azok a helyszínek, ahol a kerekesférgek levadásszák áldozataikat. Interakcióik a szimulációval pontosabban megfigyelhetők.
A projektet vezető Erik Andrew Johannessen megállapította, hogy a kerekesférgek egyre jobban tájékozódnak a labirintusban. Szerinte az üldözött organizmusok vegyi nyomokat hagynak maguk után, és a „vadászok” azok alapján találnak rájuk az egyre otthonosabb terepen. A későbbiekben azt vizsgálja majd, hogy milyen logika vezérli a férgek döntését.
A kutatók bizakodnak, hogy az új Pac-Man felhívja a figyelmet a szabad szemmel láthatatlan organizmusokra. Az organizmusok teljesítményéről viszont még nincsenek pontos adatok.