Félretéve a nosztalgiát, a kísérlet egész jól szimulálja ezeknek az organizmusoknak a jellegzetes életterét, a tőzeges-mohás környezetet. Általában Petri-csészékben tanulmányozzák őket, de a csészékkel ellentétben a háromdimenziós labirintus alagútjai és ösvényei pontosan azok a helyszínek, ahol a kerekesférgek levadásszák áldozataikat. Interakcióik a szimulációval pontosabban megfigyelhetők.
A projektet vezető Erik Andrew Johannessen megállapította, hogy a kerekesférgek egyre jobban tájékozódnak a labirintusban. Szerinte az üldözött organizmusok vegyi nyomokat hagynak maguk után, és a „vadászok” azok alapján találnak rájuk az egyre otthonosabb terepen. A későbbiekben azt vizsgálja majd, hogy milyen logika vezérli a férgek döntését.
A kutatók bizakodnak, hogy az új Pac-Man felhívja a figyelmet a szabad szemmel láthatatlan organizmusokra. Az organizmusok teljesítményéről viszont még nincsenek pontos adatok.