Például nálam rögtön jó pont volt a négy női főszereplő ötlete, amikor meghallottam az új Szellemirtók-film hírét: ez pont egy olyan típusú film, ami nemtől függetlenül szórakoztató lehet.
„Nem tudva, hogy Paul Feig milyen járatos a női vígjátékokban, és hogy Katie Dippolddal közösen írták ezt a filmet is, volt olyan jelenet, amikor azt éreztem, hogy a készítők nem sok nőt ismerhetnek, ugyanis néha feltűnően sztereotipizálónak éreztem a filmet – a női főszereplőkkel szemben. De valószínűleg egy hollywoodi vígjátéktól nem lehet teljes pártatlanságot elvárni, és a poénok nagyobb része teljesen jól működött, szerintem nem a férfitársadalom rovására.
Jó pont, hogy nem annyira egyfőszereplős a film, mint az 1984-es elődje, itt jobban megismerjük az idegeskedő, eleinte a tudományos karrierjét féltő Abbyt (Kristen Wiig), a főnökösködő, szellem-rajongó Erint (Melissa McCarthy), a jószívű, földhözragadtabb jegyárus Pattyt (Leslie Jones) és a robbanás- és kütyü-őrült Holtzmannt (Kate McKinnon). Előbbi két karakter a személyiségük, a túljátszás és az affektáló szinkron miatt is sok volt gyakran, de a szerethető és laza feka csaj, és a punk szaki emlékezetes marad. McKinnon hihetetlenül jó arcokat vágott, ő kapta a legjobb reakciókat és a legjobb szekvenciát is a filmvégi akciójelenetben. Nem csodálkoznék, ha ezután sokkal többet hallanánk a nevét, és nem bánnám, ha nem próbálna meg úgy kinézni, mint bármelyik más színésznő.
Az új Szellemirtók egy teljesen nézhető nyári szórakoztató film, ami nem lesz olyan nagy klasszikus, mint az eredeti, de a rémhírekkel ellentétben egyáltalán nem harcos feminista propaganda – csak egy kicsit csajosabb oldala az akcióvígjátékoknak. Érdekes azonban belegondolni, hogy mennyivel eredetibb is lehetett volna a film, ha a régiekhez hasonlóan a szereplők is írják a filmet. (Tipp: cameók és egy táncjelenet miatt a stáblista végét is érdemes megvárni a filmnek.) Kíváncsian várom Soderbergh kaszinórablásának női remake-jét, az Ocean’s Eight-et, és utána ki tudja, még mit: 12 dühös nő? Macskaszorítóban?”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Ki volt ez a vértanú, Szent Luca, akit egyesek félnek, míg mások dicsőítenek? Ennek jártunk utána!
Bizonyítékkal állt elő a Fidelitas elnöke.
