„Nem tudva, hogy Paul Feig milyen járatos a női vígjátékokban, és hogy Katie Dippolddal közösen írták ezt a filmet is, volt olyan jelenet, amikor azt éreztem, hogy a készítők nem sok nőt ismerhetnek, ugyanis néha feltűnően sztereotipizálónak éreztem a filmet – a női főszereplőkkel szemben. De valószínűleg egy hollywoodi vígjátéktól nem lehet teljes pártatlanságot elvárni, és a poénok nagyobb része teljesen jól működött, szerintem nem a férfitársadalom rovására.
Jó pont, hogy nem annyira egyfőszereplős a film, mint az 1984-es elődje, itt jobban megismerjük az idegeskedő, eleinte a tudományos karrierjét féltő Abbyt (Kristen Wiig), a főnökösködő, szellem-rajongó Erint (Melissa McCarthy), a jószívű, földhözragadtabb jegyárus Pattyt (Leslie Jones) és a robbanás- és kütyü-őrült Holtzmannt (Kate McKinnon). Előbbi két karakter a személyiségük, a túljátszás és az affektáló szinkron miatt is sok volt gyakran, de a szerethető és laza feka csaj, és a punk szaki emlékezetes marad. McKinnon hihetetlenül jó arcokat vágott, ő kapta a legjobb reakciókat és a legjobb szekvenciát is a filmvégi akciójelenetben. Nem csodálkoznék, ha ezután sokkal többet hallanánk a nevét, és nem bánnám, ha nem próbálna meg úgy kinézni, mint bármelyik más színésznő.