Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Számomra nagyon meglepő volt, hogy Roy szerepe valójában milyen kurta, nem ott volt a katarzis a könyvben, mint a filmben, de ettől még létrejött, annak rendje és módja szerint.
„Meglepően sok az eltérés a filmhez képest, Ridley Scott rengeteget változtatott a történeten, de nem véletlen, hogy saját műfajában mindkettő kultikussá vált, remek darab lett mindegyik, csak más szinten gondolkodtatnak el. A film nyilván a látványon és a dramaturgián keresztül hat a nézőre, míg a könyv inkább a posztapokaliptikus világ bemutatásával és a kiválóan megírt karakterekkel. Számomra nagyon meglepő volt, hogy Roy szerepe valójában milyen kurta, nem ott volt a katarzis a könyvben, mint a filmben, de ettől még létrejött, annak rendje és módja szerint. Az író nem volt szívbajos, simán összehozott egy szexjelenetet az android és az ember között, amelynek a végére olyan csavart tett, hogy sikerült vele teljesen ledöbbenteni a gyanútlan olvasót.
Rengeteg síkja van a történetnek, szinten minden oldalán van legalább egy olyan mondat, amelyen el lehet kezdeni gondolkodni. Képtelenség elvonatkoztatni a filmtől, de a könyv önmagában is egy teljes univerzumot teremt, az egyetlen gyenge pontnak én azt éreztem, hogy a vége felé a mercerista víziónál valahol elveszett a fonál, túlságosan túl lett spilázva a mondanivaló, a zseniális végjáték azonban feledtetni tudja ezt a picike megingást, így maradandó könyvélményt kapunk Philip K. Dick-től. Nem csak a film rajongóinak érdemes elolvasnia ezt a remek írásművet, hanem mindenkinek, aki szeret elgondolkodni az emberi lét legmélyebb kérdésein. Erősen ajánlott darab!”