Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
Nyilván nem véletlenül vagyok itt a hatodik évadnál, többnyire szeretem én ezt a sorozatot, és a 3 részes premier nagyon tetszett, de basszus, ennél rosszabb félévadfinálét el sem tudtam volna képzelni.
„Amit a spoilerek elé mindenképp meg kell említenem, hogy a múlt heti Talking Dead-es interjúkból is kiderül, hogy az első 7 rész összesen másfél napot foglalt össze valós időben. Voltak, akik nem vették le, hogy ezért nem ért mindenki ide vagy oda rögtön. Mondjuk így még furcsább, hogy a filler részekben nem siettek jobban, annak ellenére, hogy azért elfoglaltak voltak.
Az előbbieknek megfelelően elvileg történtek dolgok, de gyakorlatilag nem volt tetőpont a félévad-fináléban, sem olyan cliffhanger, ami érdekes lenne… (…)
Az elején egész átgondoltan dolgoztak az írók, az ember elkezdett bízni bennük, aztán egyszerűen nem tudtak semmit sem csinálni részeken át, hogy végül megkapjuk ezt a zárást. Anno ott volt a Farm, ahol élünk-szezon, az sem volt a legjobb, de basszus, az akkori showrunner alatt legalább valami ötletük volt a hosszú szünet elé, még ha számítottunk is Sophiára. Most viszont…”