A népszavazást 1921. december 14-én rendezték meg Sopronban, 15-én a városhoz tartozó Brennbergbányán, 16-án a többi településen, voksolásra azok a huszadik évüket betöltött férfiak és nők voltak jogosultak, akik e területen születtek, vagy 1918. december 31. óta ott laktak. A szavazást a jórészt osztrák hagyományú és német anyanyelvű soproni lakosság döntötte el: bár a községek közül csak háromban (Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) szavazott a többség Magyarországra, Sopronban a résztvevők 72,8 százaléka mondott erre igent. Az egész terület összességében 65,1 százalékban döntött Magyarország mellett, 15 334 szavazattal 8227 ellen, 89,5 százalékos részvétel mellett.
Az MTI tudósítója 1921. december 18-án azt jelentette: „a népszavazás eredménye a városban óriási örömet keltett. Az ántánt-városparancsnokság rendelete folytán szombaton délután 4 órától kezdve mindenféle csoportosulás, gyülekezés és fölvonulás tilos volt, de azért az utcán mégis nagy tömeg hullámzott”. Sopront és környékét az antant képviselői hivatalosan 1922. január elsején adták át Magyarországnak, az antant csapatai 1922. január 5-én hagyták el a várost. A nemzetgyűlés a népszavazás emlékét törvénybe iktatta, és Sopronnak a Civitas fidelissima (Leghűségesebb város) címet adományozta. A kormány 2001-ben december 14-ét a hűség napjává nyilvánította, Sopronban hagyományosan december 14-én adják át a város legrangosabb kitüntetéseit.