Rembrandt a Szépműben: hogyan jön létre egy megakiállítás?

A Szépművészeti Múzeum Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című, október 31-én megnyílt kiállításának 178 képét a világ vezető múzeumainak egész sorából kölcsönözték, az amszterdami Rijksmuseumtól a londoni National Gallery-n, a New York-i Metropolitanon és a firenzei Uffizin át a madridi Pradóig. Számos kép érkezett a stockholmi Nationalmuseumból, ahogy természetesen a Szépművészeti saját, világszinten is kiemelkedő holland gyűjteménye is szép számmal képviselteti magát a holland aranykori kiállításon. A megnyitó előtt jelen lehettünk az egyik remekmű, a Londonból érkező Rembrandt-önarckép beérkezésénél.

Csendes reggel a Szépművészeti Múzeumban, pár nappal a kiállítás megnyitása előtt. Az előcsarnokból fotósok és újságírók gyülekeznek, hogy aztán a nyitás előtt bejuthassanak a kiállítás termeibe. A munkások és a szakértők az utolsó simításokat végzik a nagyrészt már helyükre került képek körül: de egy főmű még hiányzik. Rembrandt van Rijn harmincnégy éves korában, 1640-ben készült önarcképére várunk, amely bármelyik pillanatban megérkezhet a londoni National Gallery-ből. Aztán egy csapat szállító betolja a hatalmas, szekrény méretű ládát, amely minden mechanikus és klimatikus hatástól védi a festményt. Miután a rögzítő csavarokat eltávolítják, kiemelik a világhírű kincset, Rembrandt egyik legfontosabb, saját dicsősége teljében készült önarcképét.

Hogy mi a műtárgykölcsönzés folyamata? Ezt tudjuk meg Lévay Zoltántól, a Szépművészeti kommunikációs vezetőjétől. A kölcsönzött művet a kölcsönadó múzeum által küldött műtárgykísérő, a kurír kíséri el egészen a kiállítás helyszínéig, szigorúan együtt utazva az műtárggyal. Amikor a kurír átadja a képet, a restaurátorok átvizsgálják, hogy sérült-e az alkotás az utazás közben. Rögzítik, hogy minden rendben van-e a képpel, és ha igen, akkor a Szépművészeti átveszi a képet. A kölcsönzési folyamat során nagyon aprólékos szerződésben rögzítik a felek a kölcsönzés feltételeit, beleértve a mű állapotleírását. Az titok, hogy egy konkrét festmény milyen úton-módon érkezik meg egy kiállításra, de általánosságban elmondható, hogy Európából szárazföldön érkeznek a képek, tengerentúlról pedig repülővel. A Rembrandt-önarckép esetében is közelről átvizsgálja a műalkotást a brit kurír, a Szépművészeti képviselői, valamint a restaurátorok.

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a helyszínen a Mandinernek elmondja: „A műkincskölcsönzés biztosítását minden esetben a kölcsönkérő fél állja. A Szépművészeti mögött magyar állami garancia áll, amit a kölcsönadók elfogadnak. Így tudtuk létrehozni a kiállítást”. Ha egy kölcsönadó nem fogadja el az állami garanciát, akkor ki kell fizetni a biztosítás árát. A most megnyíló Rembrandt-kiállításon a nem a Szépművészeti gyűjteményébe tartozó képek biztosítási összértéke 300 milliárd forintra rúg. Csak a Londonból érkező Rembrandt-önarcképnek 25 milliárdos a biztosítása. Baán László hozzáteszi: „A műtárgykölcsönzés már begyakorlott üzem, iparág a világ körül, amivel a világ gyűjteményei bekapcsolódhattak a nemzetközi múzeumi áramlatba”. A profi műtárgyszállítás a kölcsönzések előfeltétele: egyedi szerződésekben rendezik a kölcsönzések körülményeit, feltételeit. Az állami garanciát általában elfogadják a kölcsönző felek, de az is lehet, hogy további, kiegészítő biztosítást kell kötni, vagy éppen fegyveres kíséretet kérnek a műtárgy utazásához.

Vermeer Asztronómusa érkezés után

Miközben a Rembrandt-önarckép a helyére kerül, Emberi Ildikóval, a Régi Képtár korábbi vezetőjével, a 17. századi holland festészet nemzetközi hírű kutatójával beszélgetünk. A művészettörténészt épp a kiállítás alkalmából avatta Vilmos Sándor holland király az Oranje-Nassau Rend lovagnőjévé. Ember Ildikó Tátrai Júlia társkurátorral együtt a kiállítás megszületésének minden mozzanatánál jelen volt. „Sok éves munka előzte meg a kiállítást, amely illeszkedik a Szépművészeti Múzeum kiállítási sorozatába, amely az európai festészet egy-egy nagy korszakát mutatja be. A koncepció alapja, hogy a saját gyűjteményünkre alapozva, annak kiemelkedő darabjait a kontextusukba helyezzük” – mondja Ember Ildikó. A Szépművészeti saját holland aranykori gyűjteményének mintegy ötszáz darabjából negyven főmű látható a most megnyílt kiállításon. Ehhez kértek még több mint száz művet külföldi gyűjteményekből.

A kurátor leszögezi: a holland arany évszázad legkiemelkedőbb mestere Rembrandt. Míg az ezt megelőző Szépművészeti-nagykiállítás jobban koncentrált Caravaggiónak a korára gyakorolt hatásával, addig a mostani kiállítás esetében egy nagyobb merítést alkalmaztak. „Egy monografikus Rembrandt-kiállítás azért nagy merészség volna Budapesten, és ez a korszak önmagában is rendkívül gazdag és sokrétű. Ez a mai értelemben vett polgári festészet születése” – hangsúlyozza a művészettörténész. Az arany évszázad nem is egészen száz évet jelöl: Hollandia megszületése után pár évtizeden belül világhatalommá vált és meggazdagodott - és ez a változás a kultúrára is kihatott. „A festészet olyan csodát teremtett, amely máig hat és maradandó érték lett. A németalföldi festészet már a középkortól Európa egyik vezető iskolája volt. A 17. századi holland festészet a környezetét, a közvetlen valóságot örökítette meg – alkalmas tehát arra, hogy az egész korszakot bemutassák” – magyarázza Ember Ildikó.

A holland aranykor festészete egy közismertnek, jól feldolgozottnak számító korszak: hálás vagy hálátlan feladat a korszak szakértőjének egy ilyen kiállítás megszervezése? Mi újat lehet mondani, mutatni a témában? Ember Ildikó szerint a szakemberek számára a meglepetés az lesz, hogy a budapesti gyűjtemény darabjai milyen kiemelkedően jók, a kiállítás kontextusában is. „Dacára annak, hogy a budapesti gyűjtemény publikálása elég gazdag, a külföldi szakemberek ritkán jönnek el megismerni azt. A kiállítás kapcsán konferenciát is szerveznek holland szakemberek számára: harminc ember közül valószínűleg huszonöt soha nem volt még Budapesten. A másik újdonság, hogy magyar magángyűjteményekből is érkeztek eddig publikálatlan képek a Szépművészeti holland aranykori kiállítására.”

A koncepció kialakítása során Ember Ildikó arra törekedett, hogy a magyar közönség számára érthetővé és megszerethetővé tegye ennek az évszázadnak a festészetét. „Fontos látni és megérteni, hogy a protestantizmus miként hatott a festészetre, hogy mihez kezdtek a meggazdagodással, hogy nem pazaroltak, de mégis pazarul éltek” – teszi hozzá Ember Ildikó. A tárlat hét szekcióra tagolódik: először a történelmi hátteret, a holland függetlenségi törekvéseket mutatják be; majd a kibontakozó portréfestészet; a bőség és az élvezetek világa; a vallási pluralizmus kerül bemutatásra. Ezt követi a Rembrandt-szekció a mester műveivel és művészetének a kortársakra gyakorolt hatásával. Külön szekciót kapott a holland városi élet bemutatása – benne a három Vermeer-remekművel –; majd a kiállítás a világhírű holland tájképfestészet bemutatásával zárul. A tárlatot az Iparművészeti Múzeumból érkező korabeli bútorok, használati és dísztárgyak egészítik ki.

Hogy miként jött létre a Szépművészeti holland gyűjteménye? A holland-magyar kulturális kapcsolatok visszanyúlnak a 16-17. századra: Erdélyből ezrével mentek diákok tanulni Hollandiába, ahogy a tudomány emberei között is erős kapcsolatok voltak. A holland festészet magyarországi jelenléte folyamatos a 17. század óta, míg a gyűjtésük a 18. század második felében indult meg. A Szépművészeti holland kollekciójának alapja az Esterházy-gyűjtemény. Több ezer festő működött a 17. századi Hollandiában, a meggazdagodott polgárság folyamatosan vásárolta az alkotásaikat, és már akkor, életükben exportáltak is. A Szépmű holland kollekciója a maga ötszáz festményével a Hollandián kívüli legnagyobb aranykori gyűjtemények egyike a világon.

Hogyan született meg a kiállítás gondolata? Baán László lapunknak elmondja: nagyjából négy éve készítik elő a kiállítást, de már 2006-tól része volt a hosszú távú főigazgatói elképzeléseknek. A hosszú távú cél ugyanis az volt, hogy a Szépművészeti spanyol, olasz és holland gyűjteményére koncentrálva, azokat kontextusba helyezve nagy, retrospektív kiállításokon mutassák be az egymást követő művészettörténeti korszakokat a nagyközönségben. A 2006-os El Greco, Velázquez, Goya; a 2009-es Botticellitől Tizianóig és a 2013-as Caravaggiótól Canalettóig után most kerül sor a holland aranykor nagyszabású bemutatására. „A leggazdagabb, legbefolyásosabb amerikai és japán múzeumok komplett kiállításokat vásárolnak meg, így időben kell kezdeni egy nemzetközi kiállítás szervezését” – mondja Baán. Cserék így is az utolsó pillanatig történhetnek: a Szépművészeti egy késői Rembrandt-művet kapott volna kölcsönbe Washingtonból, de arra a képre a londoni National Gallery is bejelentkezett, és nagyon szerették volna, ha az ő kiállításukra kerülne a fetmény. A Szépművészetinek cserébe felajánlották az egyik saját gyűjteményi főművüknek szállító, 34 éves kori Rembrandt-önarcképet, amit Budapest végül el is fogadott. „Rengeteg baráti és kollegiális kapcsolat, egyeztetés és alku szükséges egy ilyen kiállítás létrejöttéhez, minden lehetőséget igénybe vettünk” – árulja el Baán László. A főigazgató szerint amikor egy kölcsönzési kérelem beérkezik, akkor először is megnézik, honnan jött a kérelem. „Alkuképességre és kölcsönösségre van szükség, nem úgy van, hogy »jó, adjuk a képet«, nem megy egyik napról a másikra a kölcsönös bizalom kiépítése” – mondja a főigazgató.

Ember Ildikó elmondása szerint Baán László egy nemzetközi konferencián megtudta, hogy a stockholmi múzeum bezár több évre. Megkérdezte, hogy nem lehetne-e elhozni pár képet majd Budapestre. „Stockholmmal szövetkeztünk, hogy csinálunk egy holland kiállítást a Szépművészetiben. Harmincegy képet kaptunk a svéd fővárosból a kiállításra, ez egy szokatlanul, kivételesen nagy szám, mivel ők most nem tudják kiállítani ezeket a festményeket.” Ember Ildikó szerint a következő kihívás az volt, hogy az amszterdami, újranyitott Rijksmuseum is épp most csinál egy nagy holland kiállítást. Amikor 2011-ben elkezdték a budapesti kiállítás szervezését, a hollandok még az amszterdami múzeum újranyitásával voltak elfoglalva - de azt a magyarok megtudhatták tőlük, hogy mi az, amit nem kaphatnak meg a leendő budapesti kiállításra. „Csak a raktárból válogathattunk, mert amit az új kiállításra szántak, az hosszú évekig moratórium alá esik. Persze a Rijksmuseum raktárában is voltak megfelelő alkotások, végül 18 képet tudtunk innen kiválasztani” – mondja a kurátor.

Mivel a Szépművészeti kiállításszervezői Rembrandtra és a másik nagy óriásra, Vermeerre akartak koncentrálni, az ő alkotásaikat őrző gyűjteményeket keresték elsősorban, és aztán a témákba vágó más képeket is kértek kölcsön innen-onnan. A kiállításon egymás közelében látható Rembrandt fiatalkori, sikerei teljében készült önarcképe és egyik híres időskori, megtörtségről és bölcsességről árulkodó önarcképe is. Ember Ildikó is hangsúlyozza: a világ nagy múzeumaival régóta tartó, kölcsönös jó kapcsolatban van a Szépmű: a budapestiek rendszeresen adnak kölcsönbe képeket másoknak, így amikor a budapesti múzeum kér képeket, a partnerek is igyekeznek segíteni. „Természetesen mindig fontos, hogy az adott kép mennyire fontos darabja a gyűjteménynek, milyen az állapota, érzékeny, milyen értékes - ezek mind szempontok.” Persze az is lehet, hogy visszautasítják a kérést. Ilyenkor át kell rendezni a koncepciót. De ha egy tervezett kép kiesik, akkor új variációt kell keresni, át kell rendezni a környezetét is. „S ha már a harmadik kölcsönkérés esik kútba, akkor a kurátor csalódott. A hágai Mauritshuistól például megkereséseink ellenére nem sikerült kölcsönbe kapnunk műveket, mert ők is zárva voltak egy ideig, és most nyitottak újra” – mesél az újabb kihívásokról Ember Ildikó. A kölcsönzés diplomáciája a hosszú távú együttműködések eredménye, de mindig vannak új partnerek, akiktől először kérnek kölcsön. „Nagyon sokat számít a nemzetközi kapcsolatrendszer, például azon kollégák között, akik akár több évtizede ismerik egymást” – mondja a kurátor.

Most először állítanak ki Vermeer-műveket Magyarországon. Hogyan sikerült ezt elérni? – kérdezzük Ember Ildikótól. Vermeer életében igen sikeres volt, de halála után elfelejtették, és csak a 19. században fedezték fel újra, akkor próbálták életművét rekonstruálni. Ma 38 elfogadott műve van az egész világon. Amikor ez a rekonstrukciós folyamat tartott a 19. század második felében, mindenki Vermeert akart vásárolni: akkoriban Amerikának volt a legtöbb pénze, így oda került a legtöbb Vermeer. „Az Egyesült Államokból nem könnyű Budapestre Vermeert hozni. A New York-i Metropolitannek van öt Vermeer-képe, ebből most egyet megkaptunk. Ez is óriási eredményt. A Vermeer-képek közül ráadásul együtt, egymás mellett tudjuk kiállítani az Asztronómus és a Geográfus képpárját, amiket élete végén festett a holland mester.” Őket 1797-ben választották el, egy aukción két különböző licitálónak adták el a képeket. Ma az egyik a Louvre-ban, a másik Frankfurtban található. A képeket – nem kis áldozatok árán – sikerült újra összehozni Budapesten, két korabeli németalföldi glóbusz mellett kiállítva őket. „A kiállítással talán még többet is elértünk mint amire számítottam: ennél kevesebb képpel is el tudtuk mondani ezt a történetet, de a végén mindenki megtalálta a helyét a kiállításon, és egyik szebb, mint a másik” – zárja szavait Ember Ildikó.

A kiállításról kifelé tartva Baán Lászlóval beszélgetünk a Szépművészeti Múzeum jövőjéről. A múzeum a tervek szerint a Rembrandt-kiállítás után, 2015-ben bezár három-négy évre. Ezalatt elkészül az épület régóta halogatott teljes felújítása, és a múzeumi negyed megvalósulásával megtörténik a gyűjtemény átrendezése is. Ebben az épületben maradnak, illetve ide kerülnek a nemzetközi és magyar régi mesterek az 1800-as évek elejéig, majd az új Nemzeti Galériába kerül az 1800 és 1950 közötti művészettörténet anyaga, és az új Ludwig lesz az 1950 utáni és kortárs művészet bemutatóhelye. Amíg a Szépművészeti épülete zárva tart, a múzeum kincseit hazai és külföldi kiállításokon mutatnák be a magyar és a nemzetközi nagyközönségnek. De addig is a nagyszabású Rembrandt-kiállítás a Szépművészeti egy igen aktív korszakát fogja lezárni – hogy aztán elkezdődhessen a múzeum újjászületése.