„A múzeum funkciója eddig nem utolsó sorban az volt, hogy lehetőség szerint mindenki számára hozzáférhetővé tegye a művészetet. Ezt a vívmányt a Nemzeti Együttműködés Rendszere most még tovább demokratizálja: bárki haza is viheti a festményeket egy kis időre. (...)
Ennek a beláthatatlan horderejű múzeumi reformnak az úttörője, Jáksó László például egy forgatáshoz vette kölcsön a képeket, volt ugyanis egy olyan megrendelése, amelyhez pont kellettek. Igazán nem is érti, mi a baj. Kellett neki az a pár kép, hát elvitte. Még vigyázott is rájuk, amiért hálával tartozunk neki. Mert ha meg mégis baja lesz valamelyik reneszánsz darabnak, az is kit érdekel? Jáksó, mint mondja »zsebből fizet« és kész, levan róla a gond.
Igaza is van. Az állam már rég nem az állampolgárok közösségéé. Földet, trafikot, hídépítési megbízást és még közmunkát is az kap, akinek a hatalom adni kegyeskedik. Ehhez képest igazán nem nagy ügy, hogy némelyek alkalomadtán még a múzeumot is hazavihetik.”