Természetesen nem a tömegborokról beszélek, hanem stílusokról, olyan felismerhető stílusjegyekről, amely megvan egy bordeaux-i borban, egy burgundiban, vagy egy wachaui zöldvelteliniben. Közös pontokról, amelyek a leginkább megmutatják egy-egy fajtának a karakterét, vagy éppen egy adott borvidék erősségét. Lehet az egyediség erény, de ha a fogyasztó nem tudja, mire számítson egy palack magyar bor esetében, akkor egyediség ide vagy oda, borítékolhatóan nem azt fogja választani.
Tudom, hogy a magyar borászat most kezd eljutni oda, hogy erről egyáltalán beszélni és dönteni érdemes legyen, de egyáltalán nem mindegy, hogy erre melyik borvidékünkön milyen válasz születik, és hogy egyáltalán születik-e rá válasz.
Kérdés az is, van-e egyáltalán határa az egyediségnek, a termőhelyek közti különbségek bemutatásának, vagy ezeknek csak mint díszítőelem kell szerepelniük egy borban? Még az sem biztos, hogy erre egységes választ kell adnia az összes borvidékünknek.
Az viszont biztos, hogy a magyar borok minősége egyre magasabb, és vannak köztük kiemelkedő tételek is. Kérdés, hogyan sikerül még feljebb jutnia a magyar boroknak minőségben és ismertségben? Abszolút egyediséggel vagy jól meghatározható stílusokkal, stílusjegyekkel? Bárhogy is lesz, izgalmas öt-tíz évnek nézhetünk elébe, amely meghatározó lehet a hosszú távú jövőt tekintve a magyar borászatnak.