„Bor és szőlőfronton komoly eredményeket tudhattunk magunk mögött. A pusztító filoxéra, peronoszpóra és lisztharmat ellenére a rekonstrukció hatására a szőlőterület újra elérte a 300 000 ha-t, s a dombvidéki területek 60%-án ismét visszaállt a szőlőtermesztés.
A filoxéra miatt rengeteg szőlőt telepítettek a homokos területekre, így ezek az évek a kunsági szőlőtermesztés virágkorát hozták el. Az átmeneti borhiányt sokféleképp viselte a magyar, volt aki átszokott a felfutóban lévő sörre, volt aki bort hamisított, rájuk viszont ekkor nagyon rájárt a törvény szigora, s voltak, kik a fröccs felé fordultak.
A kocsmákban, restikben erre az időre lehet tenni a fröccsivás fénykorát, ami egyáltalán nem az alsó néprétegek olcsó italának számított, s tucatszám találták ki a szebbnél szebb fröccsneveket, mint pl. a viceházmestert, ami e sorok írójának is a kedvence...”