Donald Trump kilépéssel kapcsolatos fenyegetései és az iráni konfliktus körüli feszültség válaszút elé állította az öreg kontinenst.
Sokan úgy vélik, hogy az európai biztonságpolitika évtizedes tartóoszlopai remegtek meg az utóbbi időben, mivel Donald Trump amerikai elnök kilépéssel fenyegette meg a NATO vezetőit. A nyugat-európai vezetők ezt azért tartják roppan veszélyesnek, mert
az Észak-atlanti Szövetség jelenlegi struktúrája – a hírszerzési adatoktól a logisztikai hálózatokon át a legfelsőbb katonai vezetésig – szinte teljes egészében az amerikai dominanciára épül.
Most azonban megkezdődött a lázas munka egy olyan „B-terven”, amely biztosítaná a kontinens védelmét abban az esetben is, ha Washington végleg hátat fordítana partnereinek.
A váltás legfontosabb motorja a német álláspont gyökeres megváltozása.
Berlin évtizedeken át szilárdan ellenállt a francia törekvéseknek, amelyek az európai védelmi szuverenitást sürgették, ám a jelek szerint a német stratégiai türelem elfogyott. Friedrich Merz kancellár környezetéből származó információk szerint a fordulatot a „Grönland-momentum” és az iráni konfliktus kezelése hozta el.
Miután Trump korábban váratlanul felvetette a dán fennhatóságú sziget megvásárlását, majd az európai szövetségesek vonakodása miatt az iráni háborús tervek támogatásától, nyíltan beszélni kezdett az amerikai csapatok kivonásáról, Berlinben úgy érzik, hogy az amerikai biztonsági garancia többé nem megkérdőjelezhetetlen.
A színfalak mögött zajló egyeztetések már nem csupán elméleti síkon mozognak. A The Wall Street Journal beszámolói szerint az európai tisztviselők konkrét technikai és vezetési megoldásokon dolgoznak.
A cél egy olyan hiteles elrettentő erő kiépítése – beleértve a nukleáris kapacitásokat is, amely Moszkva számára is egyértelmű üzenetet küld.
A tervezők asztalán olyan gyakorlati kérdések fekszenek, mint a NATO lég- és rakétavédelmi rendszereinek átvétele, a Baltikum és Lengyelország felé vezető katonai folyosók biztosítása, vagy éppen az amerikai tisztek helyettesítése a parancsnoki láncban.
Bár a megbeszélések résztvevői hangsúlyozzák, hogy a „európai NATO” nem a meglévő szövetség riválisa, hanem annak túlélési záloga, a feladat óriási. A tervek sikeréhez nemcsak technológiai fejlesztésekre, hanem az erőforrások drasztikus növelésére is szükség van.
Ennek jegyében több európai fővárosban ismét napirendre került a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállítása,
mint a fenntartható védelmi képesség egyik elengedhetetlen pillére. Európa tehát, ha kényszerűségből is, de megkezdte a leválást a washingtoni köldökzsinórról, hogy saját kezébe vegye biztonságpolitikai sorsát.
Demkó Attila, az NKE John Lukacs Intézetének programvezetője szerint az európai védelem megerősítésére irányuló törekvések alapvetően pozitív irányt mutatnak,
ugyanakkor a diskurzust övező pánikhangulatot és a stratégiai alapfeltevéseket megalapozatlannak tartja.
Úgy vélte, hogy bár „a kezdeményezés, ami erősíti az európai védelmet, az jó”, és önmagában véve ez egy üdvözlendő folyamat, a politikai kommunikációt torzítják a túlzó félelmek.
Szerinte a közbeszédben megjelenő riogatás, miszerint az Egyesült Államok teljesen magára hagyná a kontinenst, nem reális:
„az, hogy Trump kilépne a NATO-ból, az abszolút egy túlgondolt dolog.” Ugyanakkor elismerte a geopolitikai hangsúlyeltolódást, hiszen Amerika figyelme egyre inkább Ázsia felé irányul, ami „nem feltételez több amerikai jelenlétet Európában, inkább kevesebb amerikai jelenlétet feltételez”, ez pedig kényszerűen önállóságra sarkallja az európai nemzeteket.
A szakértő kritikája kiterjedt az Oroszországtól való közvetlen rettegésre is, amely szerinte szintén nem tükrözi a katonai realitásokat.
Bár Moszkva szándékai ellenségesek lehetnek, a képességei korlátozottak: „Oroszország nincs abban a helyzetben, és valószínűleg az akarata akár meg is lehetne Európa megtámadására, de a képességei azért még ennek a gyenge állapotban lévő európai védelemnek sem” jelentenek leküzdhetetlen akadályt.
Demkó hangsúlyozta, hogy nem a fegyverkezés szükségességét vitatja, csupán a pánikot tartja rossz tanácsadónak,
mivel „annak még alacsonyabb a valószínűsége, hogy Oroszország egy nagyszabású támadást indít Európa ellen.” A problémát inkább abban látja, hogy a nagy ívű politikai ígéretek mögül hiányzik a valódi, évtizedekre előretekintő szakmai tervezés és a konkrét cselekvési terv.
A gyakorlati megvalósítás során Európának olyan mély hiányosságokat kellene pótolnia, amelyekre a jelenlegi tempóban nincs esély rövid távon. A biztonságpolitikai szakértő példaként említette a hírszerzési és felderítési képességeket, valamint a francia együttműködésben elképzelhető „valódi nukleáris elrettentő erőt”, amelynek kiépítése még akkor is
egy évtizedes távlat, vagy valószínűleg több, mint egy évtizedes távlat, ha ma elkezdik.”
A szakértő hiányolta az érdemi katonai tervezési folyamatot, amely a fenyegetések precíz felmérésével kezdődne. Szerinte „meg kell tervezni, hogy milyen igények vannak, tehát hogy milyen a fenyegetés, a maximális fenyegetés, erre milyen képességek hiányoznak ennek elhárítására az amerikaiak nélkül”, majd ehhez kellene rendelni a szükséges forrásokat és a haderő-struktúrát.
Végezetül az programvezető arra figyelmeztetett, hogy az elmúlt évek, sőt évtizedek teljesítménye nem ad okot túlzott bizakodásra. Úgy látja, hogy Európa régóta beszél az erősebb önvédelemről, de a tettek elmaradnak a szavaktól: „ha az elmúlt 12 évet nézzük az első orosz agressziótól, vagy ha az elmúlt 4 évet nézzük, akkor igen, csekélyek az eredmények”.
Hiába a sokadik próbálkozás, ha a politikai nyilatkozatokat nem követi valódi építkezés, akkor ismét csak felesleges pénzköltés lesz a vége.
Ahogy fogalmaz: „az a kérdés, hogy rendesen felmérték-e a fenyegetést, végiggondolták-e, hogy erre mit kell lépni? Mert ha nem, akkor megint az lesz, mint nagyon sokszor, hogy belekezd valamibe Európa, de valójában az eredménye ennek igen csekély lesz.”
Ezt is ajánljuk a témában
Amikor 2022 februárjában kitört az orosz–ukrán háború, Berlin még sisakokat és kórházi felszerelést küldött. Négy évvel később már a hosszú hatótávolságú csapásmérés kérdése is napirenden van.
Nyitókép: Ina FASSBENDER / AFP
Rumen Radev korábbi elnök alakulata nagyon simán nyert, de egy koalíciós társra szüksége lesz.
Európa új irányba fordult, a politika betört a gyerekszobákba, a többség azonban nem jelent igazságot. A gyorsuló átrendeződés következményei most kezdenek kirajzolódni.
A fiatalok szerint magukra hagyta őket az állam.
Pontosan úgy történt minden, ahogy Orbán Viktor megjósolta. Zelenszkij politikailag zsarolt egy uniós államot a választások előtt, minden következmény nélkül.
Egy litván tartalékos ezredes szerint Oroszország súlyos stratégiai vereséget szenvedhet.
Pengeélen táncol Irán, a válaszukra vár Trump.
Feljelentést nem tett, de megmagyarázta, miért nem fordult a hatóságokhoz.
Az Európai Bizottság fokozott elvárásokat fog támasztani a Tisza-kormány felé.
A nyilatkozatban még a Barátság kőolajvezeték ügye is szóba került.
